De ilyen még nem volt, hogy ennek ellenére a csapat felétől a veríték kiráz. Idegesít Grygera, félek ha Legro játszik, utálom Molinarot és elszomorít Grosso teljesítménye. A picsába elkergetném Tiagot, próbálok jól hozzá állni (ahogy Molihoz is), de ritkán ad rá okot Poulsen, de ilyen volt Marchionni is. A csatársorban valóban sosem szerettem Amaurit, de a megnyilvánulásai, a játéka, a szerencsétlensége, de már a feje is felbasz, Jakit esküszöm mindenre ami szent, hogy imádom, de az agyam meg tudja, hogy nagyon kevés ő ide. Ez meg már majdnem egy kezdőre elég, Ranieri és sajnos Ferrara felfogásának is hála viszont rendre ezek alkotják a csapat gerincét.
Egyrészt szeretném, hogy ne kapjunk gólt, de akkor örökké a Zebina-Grygera-Legro-Molinaro-Grosso négyest kell majd látnom a pályán (Caceres úgy is haza lesz év végén zavarva).
Tényleg szeretném, hogy a középpálya megfelelően szűrjön és osztogassa a labdát, de nem tehetek róla, amikor azt is legalább ennyire szeretném, hogy Tiago az alibizés közben törje el mindkét lábát, vagy hogy legalább annyira lehessen őket látni hogy az edző fejében fény gyúljon és Poulsennel együtt mindkettőt zavarja el a lehető legtávolabbi üzbég faluig.
És a legőszintébben mondom, hogy gólt akarok látni, bárki is rúgja, de ugyanakkor előre tudom hogy a balfasz csatárok semmit sem tudnak berúgni, és az énem egyik része szorított hogy a köcsög brazil gólképtelenségi évfordulójára jól berúghassak.
A Juventus imádni lehet és kell, de ezt a csapatot egész egyszerűen NEM LEHET!
Spirito JUVE! http://www.youtube.com/watch?v=nQh2ufZ8I1U
