Dragon Age: Origins - másodvélemény (Ismertető)

Ja, első hsz-ben már leírtam a lényeget, amit erről gondolok, és abban ott van, hogy én - belülről jövően - úgy játszottam, hogy aki "nem illik" a karakteremhez, azt hanyagoltam (aztán menjen amerre lát, ha nem tetszik neki valami) Nem bocsátkoztam alantas alkukba némi plusz quest vagy xp kedvéért

Endure. In enduring, grow strong.

Ha zavar nem használod és kész Én első két karakteremnél megideologizáltam a dolgot: jó karakter volt mindkettő és hittek abban, hogy mindenkit meg lehet változtatni az embereket. Szóval az én szemszögemből az ajándékozás amolyan barátkozás fílinggel ment. Mivel egyébként a nem kedves karakterekkel nem voltam hajlandó úgy beszélgetni, hogy nekik tetsszen ezek amolyan bocsi, de azért legyünk barátok ajándékok voltak. A mágusom meg szigorúan arra megy, hogy kihasználja a többieket, direkt kétszínűen játszok. Következőnek pedig valószínűleg egy templar-champion lesz, aki szigorú elvek szerint él, nála már csak annak fogok ajándékot adni aki megérdemli (Leliana, Wynne, Aleister, esetleg Oghren). Magyarán én itt is követem a jól bevált elképzelem a karaktert stílust. Bár erősen csábít a gondolat, hogy valamikor félúton felfogást változtassak. Csak kell hozzá egy jó lehetőség. (Vagy beleszeretek Morriganba és miatta fogok megváltozni...)

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Talán kicsit félreértetted, amit írtam. Én ugyanis nem erre az aspektusára gondoltam a dolognak. Az előre elkészített NPC-k nagyszerűen kidolgozottak, izgalmasak és hitelesek. Én is szeretem, amikor az Icewind Dale-ben megalkothatok egy teljesen saját csapatot, de ugyanígy szerettem a Baldur's gate sorozat felfogadható karaktereit is. Mindkét megoldásnak megvannak az előnyei és hátrányai. Egy BG vagy egy DA: O típusú törétnet és játékmenet pedig szerintem egyenesen megköveteli az előre kidolgozott (és Bioware szinten kidolgozott!) NPC-ket.
Nekem csupán az a "rendszer" szúrja kissé a szemem, amely engedi, hogy pusztán ajándékok és "fülbe suttogott" hazugságok útján valamennyi NPC-t - chaotic evil-től a lawful good-ig - "elégedett állapotban" magam mellett tarthassam.

Endure. In enduring, grow strong.

Van igazság abban, amit gothmog ír. Én például jobban szerettem az Icewind Dale sorozatot a Baldurs Gate-nél, pontosan azért mert a játékos rakhatta össze a csapatát a game elején, és nem egy fő karakterhez csapódtak hozzá mindenféle indokkal a segítők, akik "gonosz banyától" a "jóságos paladinon" át a "buzeráns orgyilkosig" bárkik lehetnek.
Ettől függetlenül az Oblivion óta nem volt játék, ami ennyire beszippantott volna.
Az évtized 5 legjobbjában benne van nálam.

Na végre, csak megszületett az a beígért írásmű!!

Csupán egyetlen pontosítási javaslattal élnék, távolról sem kötekedésből : az a bizonyos 48%, amit írsz példa gyanánt, nem a végrehajtott küldetések arányát jelzi, hanem az megszerezhető achievement-ek mértékét mutatja.

Ja, amúgy nálam klappolt a Bioware által ígért játékidő: 126 óra jött ki a végére, így nem élhetek panasszal a kanadai csókák felé e tekintetben sem
(Az "időteljesítmény" titka valamennyi párbeszéd tisztességes végighallgatásában (esetenként visszaolvasásában), minden értelmes beszédre hajlamos egyén alapos kifaggatásában, az összes kódexbejegyzés becsületes végigolvasásában, valamint a mérhetetlen mennyiségű bámészkodásban (irdatlan hangulatosak a helyszínek!) és nem utolsósorban az egészséges sétatempóban (kivéve, ha a küldetés megkövetelte a sietséget; végülis szerepjátszás rulez! ) rejlik.

És végezetül a DA: O egyik - számomra - egyetlen igazi negatívuma, amelyre magamtól rá sem ébredtem, mert én "egyenes gerinccel" játszottam végig eme műalkotást és a "manipulálás" lehetősége az eszembe sem jutott... ellenben az egyik, valószínűleg tanítói hajlamokkal is rendelkező ismerősöm szemöldökét ráncolva hívta fel rá a figyelmemet: ez az ajándékozási, "vesztegetési" rendszer (valamint a "privát" beszélgetések"), amit implementáltak a játékba... ez ha halványan is, de abba az irányba nevel, hogy ne maradj meg önmagadnak, hanem, ha az "optimálisat" akarod, akkor mondd mindenkinek azt, amit hallani akar, ne azt tedd, amit szeretnél, hanem azt, ami a legnagyobb hasznot hozza, fizess le, és "nyalj be" mindenkinek, aki körülvesz stb! És ez valahol tényleg nem jó!
Persze nem kötelező így játszani (én nem is tettem így), de a lehetőség megvan rá.
Én szvsz azért szívesen látnám a Bioware-től, ha egy következő játékban kicsit jobban elmennének a karakterek tekintetében a "vállald a tetteid következményét" irányába, és a jelenlegi "karakterinterakciós-rendszer" sziporkázóan jó elemeinek a megtartása mellett azért mégsem tehetnéd meg azt, hogy a "gonosz banyától" az "jóságos paladinon" át a "buzeráns orgyilkosig" bárkit megtarthatsz magad mellett mézes-mázos hazudozással és szépen felmasnizott ajándékokkal. (Gondoljunk bele reálisan: privátban valóban hazudhatsz bárkinek-bármit, de a valóságban, ha egy fedél alatt vannak ezek az emberek/elfek/törpék stb. azért hamar kibukik a lóláb...)

Ettől eltekintve szerintem is az évtized RPG-je a játék.

Endure. In enduring, grow strong.