Dragon Age: Inquisition

Én sokszor inkább női karakterrel szeretek játszani, visz egy kis változatosságot az egészbe. Persze, fel lehetne hozni, hogy elég kellemetlen, amikor férfi karakterek "próbálkoznak be", de itt felesleges, mióta mindenki hirtelen meleg lett, ezt férfiként sem lehet elkerülni...

A beesett arcú karakterekhez: az sajnos azért van, mert ha szakállat teszel egy karakterre, onnantól nem változtatható az arcberendezése. Nagyon hülye megoldás, sosem értettem, főleg úgy, hogy elég sok olyan szakállas karakterrel találkozunk, akinek nem borotvaéles arccsontja van.

Valamint Mass Effect témához: na ott aztán nem tudtam saját karaktert csinálni, mindegy volt, milyen neművel próbálkozom. Egy drell arca is emberibb a próbálkozásaimhoz képest.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Emögött valami olyasmi húzódhat, hogy alapjáraton jobban szeretünk a saját nemünkhöz tartozó főhőssel játszani (kiválóan elvagyok pl. Ríviai Geralt bőrébe bújva, de ha választani lehet, akkor első körben tuti csajjal viszem végig a játékokat), és nem fektetünk olyan hű, de sok energiát a másik nem karaktereibe. Aztán van olyan, hogy az ember úgy belejön a karakteralkotásba és a játékba, hogy aztán egy nő/esetemben férfi lesz a fő-fő-fő kedvence, de szerintem ez a ritkábbik eset.

Na látod, én pont fordítva vagyok így. Az első két Mass Effectben egyszerűen nem tudtam olyan női karaktert alkotni, akibe "beleszerettem", de a 3. részre, az is sikerült. Csak azt a mai napig nem kezdtem el a női karakteremmel. Még a demo-ban alkottam meg, a teljesbe azóta se vágtam bele azzal az arccal.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Nekem még életemben nem sikerült elfogadható férfi karaktert alkotnom, sem a Dragon Age-ekben, sem a Mass Effectekben. A legjobb esetben is úgy néztek ki, mint valami félresikerült metroszexuális yuppie hülyegyerek. Még a Kotorok előregyártott öt-hat fejével is jobban meg voltam elégedve.

Kár, mert az NPC-k között sok karizmatikus és vállalható fejű figura volt.

Az első részben az idegesített, hogy valahányszor megpróbáltam egy kicsit érdesebb, karakteresebb fejet alkotni (de úgy, hogy az ne egy Duncan/Riordan-utánzat legyen), akkor rendre egy beesett arcú izé jött ki. A második részben meg átestek a ló másik oldalára, és mindenki babaarcú volt. Még a nyolcvan éves nagymami is.

MM:
"A Cerberus büszke lenne a karaktereimre."

Hmmm, milyen ismerős a helyzet... Van egy nemesem és egy ember mágusom: velük vittem végig a játékot, a többiekkel csak a bevezető rész végéig (illetve a dalish elf esetében a mágustoronyig) jutottam el. Bár egy ideje tervezek egy városi elfet.

A törpök meg sajnos olyan bénán és ostobán néztek ki, hogy az nálam megölte az amúgy érdekes eredettörténeteket.