Gondoltam van még egy hónap+, szorítsuk be azt az őrült femcityelfet is. Kicsit azért finomítottam rajta, helyenként talán túlságosan is. A kezdést a tesztkör után most reálisan rasszista módon teljesítettem, Duncan mégis csak ember, nem kell a balhé, de húzzon innen. Elrablás után mindenkit levágni, rohadt emberek, ezeknél tényleg nincsen határ!
Vázlatomon a jegyesemnek nagy rólpléj szerepe volt, amikor csak emberekre nézek mindig az ő véres arcát látom. Aztán a játék nem erőltette, én is szép folyamatosan megfeledkeztem róla, ostagar után már a nevét se tudtam.
Az alapötlet az volt, hogy a végén Alistairt elcsábítva majd királlyá koronázva a halálba küldöm és az emberek királysága szépen káoszba süllyed!
Nope, Anora mindig beugrik a helyére.
Ostagarnál a dezertőr a kulcsért cserébe kést kap a gyomrába, eddig rendben. A sérültet már nem vágtam le, ember, de azért mégis. Nem volt "ugyanezt tenné velem, mert elf vagyok" sor. A körnél a templarokat választottam, igazából csak a változatosság miatt. Törpéknél jött az első nagy "hiba", velük igazából mi a bajom elfként? Itt inkább csak a mentésimport és a kíváncsiság vezetett, Harrowmontnak segítettem, hozom a koronát... és átadom Bhelennek. Nagy meglepődés nincs, "kösz, zsír!", majd mondja ugyanazt, mintha végig mellette lettem volna. Brankának adtam az üllőt majd megsemmisítettem vele, az öngyilkos animációja miatt már megéri!
Alapesetben amúgy hajlok Bhelen felé, világ, törpék szempontjából ő tűnik a jobb választásnak, inquisitionban remélem majd kiderül, hogy így lett e vagy sem. Erdőben pedig értelemszerűen az elfeknek segítek. Erőszakoskodó emberek szituáció nagyon is ismerős, nincs bocsánat!
Ezek rendben is vannak. Probléma a hamvaknál kezdődött, az alienageben röpködtek a maker és egyéb vallásos mondatok, Andraste ugyebár ~felszabadította az elfeket, mit tegyek? 10 perc álldogálás, merengés, számolgatás után végül is rázuttyintottam a vért.
Azzal magyaráztam, hogy így végre "békében" "nyugodhat", nem zavarják a "hívők", nem hordják el csodapornak. Kultistákat és a sárkányt levágtam, Genetivinek mondtam, hogy oda a cucc, sírva elszaladt. Inquisition itt indít, szóval így is úgyis megtalálják a templomot, úgy canon ha életben hagyom. Azért arra kíváncsi leszek, hogy mi lesz a hamvakkal. Bár a prológusban úgyis robban az egész hegy, nem kell külön foglalkozniuk ezzel a mentés-zászlóval.
Ez még mindig nem a fő baj ezzel a végigjátszással, hanem a karakterek. Wynne a küldi után jött és a maga illedelmes módján közölte, hogy baszódjak meg, ő lelép. Így kell ezt! Ez hiányzik! Leliana teljesen rendben volt a dologgal, igaz personal küldijénél megkeményítettem (de szar ez így, harden, wikin nézzen rá aki nem ismeri a lehetőséget). Egyébként vele is hemperegtem, ami fura volt, és itt most nem csak a videóra gondolok.
Az ok egyszerű volt
kellett egy zászló az Isabelás csapatos hancúrról, hogy a 2-ben majd piruljon az arca, ugyanezt megcsináltam a vérmágussal is, de ott köcsögHawke miatt Izi nincs az act3-ban el kellett tanulni a bárd mesterséget (szurkálós rogue voltam) és ehhez közel kellett kerülni hozzá. Alistair megfektetése szintén nehéz volt, elején legyek bunkó, mikor kiderül, hogy fattyú-herceg akkor már kedveskedjek. Ez kb a játék közepén jött elő, furcsa volt, mert Mori-Zev-Sten partyval mentem mindenhova, mitől is közeledünk mi egymáshoz? A románc során jöttek elő érdekes kérdések (kit érdekel, megvan az összes LI acsi, mehetünk tovább!), legyen Alistair az aki megváltoztatja az emberek iránti csillapíthatatlan gyűlöletemet? Maradjunk együtt, írjam át a karitervet? Landsmeet után szerencsére kaptam egy kellemes rp löketet, be akarta fejezni, őtekis... Mivel ő is hardened volt, ezért rábeszéltem, hogy kavarjunk csak tovább. Morrigant elhajtottam (vicces volt a játék vége mágus nélkül), mikor a sárkány a földön volt jött a romantikus búcsú. Reménykedtem valami szívrepesztős "há, sosem szerettelek ember!" féle utolsó döfésben, ilyen nem volt így be kellett érnem, a "csak nyugodtan, úgysem akartam meghalni"-val.
Anora az epilógusban egész laza volt, ahhoz képest, hogy kihasználtuk, lefejeztük az apját és dutyiba zártuk.
Az awakening egyszerű lesz, város ég, architect meghal, dlcknél Mori kést kap. Ennek a világnak a folytatását várom már a DA2-ben, femhawke mage, vegyes diploamtic-sarcastic válaszokkal. Ja és a project címe 'fuck Anders' (*hint*
minden értelemben)
Amit amúgy az egészből ki akartam hozni - csak végül annyira megtetszett a saját hangom, hogy egy kicsit elkalandoztam
- az az, hogy jó lenne ha az inquisitionban lenne nekünk és a társaknak is személyiségük. Clementine will remember that és hasonlók, pl Cassie nem kedvel ha vérmágusok vagyunk, ilyesmi. De ne csak ilyen apróságokban gondolkodjunk, legyen véleményük a döntéseinkről! Lásd Wynne, aki most egy üde színfolt lett a sorozatban. Saját karinál legyenek kaszt és fajspecifikus válaszok, kapcsolatok (elfet, törpöt lenézik, qunarit mindenki óvatosan méregesse, mágus a háború közepén féltől függően féljék/gyűlöljék/legyenek barátságosak stb.), ilyenek, mint amiket itt most az originsben magamnak fejben alakítgattam. Persze nem valószínű, de a későbbi bw játékokban már bízom benne, hogy lesz már valami hasonló rendszer. Ez az approval csík kezd idejétmúlttá válni.
