Dragon Age: Inquisition

Én eddig minden részben mindig rogue-párti voltam, és Inquisitionben nagyon kezdett alábbhagyni nálam is a lelkesedés. However, ha "duplapengét" használsz (kb. ami Hawke-nak van DA2 legelején, a Varric verzióban), kapsz új animációt, és területre ható sebzést. Két olyat használtam, sárkány alapanyagból masterworkkel, és onnantól imádtam.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

"Nem inkább csak arról van szó, hogy eddig a sufniban vertük agyon a patkányokat és 5 perc múlva jött is a köszönöm az ajtó melletti széken reszkető megbízótól, itt pedig egy hangárban kergetjük plafonig érő dobozerdőben őket és a sorok között van elszórva egy-egy kristálykoponya vagy frigyláda, de a fejhallgatós takarítón kívül* mással nem nagyon találkozunk?"



Azé' nekem rémlik a DAO-ból (is), hogy el voltak szórva itt-ott NPC-k, akikkel el lehetett dumálni, általában volt rendes cutscene-jük is (bájdövéj, ezeket is nagyon hiányolom itt, oké, hogy olcsóbb és egyszerűbb rögzíteni a kamerát, és feliratot applikálni a dumáló bábuk fölé, nade mégis), ha beérkeztem egy városba, faluba, táborba, ott sokakat meg lehetett ismerni. Például a DAO dalish táborára és a farkasokra, Orzammarra, de még pár denerimi pár mondatos senkire is a mai napig emlékszek, pedig három éve nem játszottam a játékkal, az itt a felbukkanó mellékkarakterekre már két órával később sem.

A kristálykoponyás-astariumos keresgélést én is szeretem. Meg tényleg jó új helyeket felfedezni, csak tény, hogy már előre tudom, hogy bárhová megyek, ott lófasz újdonság nem lesz, csak a skin változik. (Tisztelet a kivételnek, mint az Emerald Graves kísértetjárta kastélya.)

A DA2-ben tényleg élvezet volt a mágussal és a rugóval akrobatikázni.
Jelenleg nem igazán érzem a csít a DAI-s rugómban, már sajnálom, hogy nem mágust alkottam. Sokszor előfordul az is, hogy csatában inkább Doriant/Vivit/Solast irányítom elsődlegesen. De úgy voltam vele, hogy ha a DAO-ból és a DA2-ből is mágust hozok, akkor túlzás lenne harmadszorra is ugyanazt a kasztot választani, meg eleinte még abban a hitben voltam, hogy biztos lesz tízmillió lelakatolt láda és ajtó (nem volt, illetve ajtóból csak egy kevés), és ne kelljen emiatt mindig magammal hurcolnom egy rugót, ezért inkább én leszek az. A terv nem jött be.

off
* Ezt most főleg azért csíptem, mert a munkahelyemen hiába tartózkodhatunk bent estig, a takarítók már öt-fél hat körül körbetakarítanak, de még az asztalomon a tíz tonna papír között található pár szabad négyzetcentiméternyi részt is lelkesen feltörlik, miközben próbálok dolgozni. (Nincs jobb annál, mint amikor az üvöltő porszívó hangja mellett kellene gondolkodni.)

Harcrendszer az részről részre változik. Origins használhatóság szempontjából talán a legkiegyensúlyozottabb volt (bár most a törp uramnál mérgelődtem, hogy a fejszéjével egyszerre egy ellent tudott csak sebezni). 2-ben a mágus a nyerő - legalábbis eddig azt hittem. Rogue egy akrobatikus op gyönyörűség, imádom!. DAIban ez lecsökken a mágusra. Végtelen lőtávolságú bottal jól lehet szórakozni, tereppel új helyzeteket lehet teremteni. 2h wari közepe vége felé egész jó, érzel minden csapást. Többiekről multi alapján tudok csak nyilatkozni, shield hasznos, mert végre van értelme is (időben blokkolás ftw), íjász a távolságok miatt szintén nagyon hatékony tud lenni. Daggerrel kicsit bajban vagyok, vicces amikor backstabbel rohangálok az ellenség után 10 mpig. Így DA2 után kész csalódás.

Páncél +1. Alapból a kabát a mágusé, mágus hawke szerű páncél a rogue, a rövid a wari. Recepteket érdekesen keverték, mágusomnál többnyire a másik kettőét tudtam craftolni, warival pedig a fél játékot mage kabátban töltöttem. Törpeként a legion páncél nagyon jól jött, boltok kínálata alapján még az elfeknek lesz jó dolguk. Öltözködés szempontjából engem legjobban a pizsama zavar, minden társnak tök jó otthoni páncélja van mi meg abban a krémszürke förtelemben rohangászunk. Cheat enginnel lehet a kinti páncélt is hordani. Jó lenne, de nem ismerem és nem tudom originnek/mentésnek mennyire tenne keresztbe. Nexuson is mintha már lennének armor modok.

Helyszínek ürességét nagyon nem tudom megvédeni. Engem a felfedezés, hangulat és a látvány valamennyire kárpótol (kivéve emprise du lion, ott már a "terület főgenyája, akinek az előkerítéséért három órán át rohangáltam fel-alá" rész is gyengébb). Xedik újránál már lehet hogy én is unni fogom az ürességet. Egyébként az o/2-ben mik azok a beszélgetős területek? Nem inkább csak arról van szó, hogy eddig a sufniban vertük agyon a patkányokat és 5 perc múlva jött is a köszönöm az ajtó melletti széken reszkető megbízótól, itt pedig egy hangárban kergetjük plafonig érő dobozerdőben őket és a sorok között van elszórva egy-egy kristálykoponya vagy frigyláda, de a fejhallgatós takarítón kívül mással nem nagyon találkozunk?

Az évek során eljutottam addig a szintig, hogy a ME3 számomra egy zseniálisan jó játék (hanemegyklasszikustaktikázósrpgtvárunk), egy gázos, majd az Extended Cut után már csak gyenge befejezéssel, de még így is odabasz, és imádom, és óegek.

A DAI-ban így száz óra után a következőket látom:
pozitívum
- a már sokat emlegetett helyszínalkotás kifejezetten előrelépés a szögegyenes DA2/ME2/ME3 dungeonökhöz képest, tényleg, le a kalappal
- a történet/csapattársak színvonala megmaradt, ez is hatalmas öröm

negatívum
- a harcrendszert én személy szerint unalmasabbnak érzem, mint valaha, ennél még a DA2-t is jobban élveztem, ez negatívum,
- talán csak az XX kromoszómám teszi, de kifejezetten zavarnak az egysíkú páncélok/ruhák, a rugómra bármit adok, ugyanabban a nyitott mellényke+sál stílusú göncben rohangál, az egyetlen alternatíva pedig egy gigászi, ocsmány páncél, legalább egy kicsit több változatosság lehetett volna a téren,
- a kiválóan felépített helyszínekből szinte teljesen kifelejtették az érdekes NPC-ket ÉS ellenségeket is ("ó, itt a terület főgenyája, akinek az előkerítéséért három órán át rohangáltam fel-alá? á, ez is csak a századik nevenincs senki, öljük le gyorsan"), Skyholdot és Havent leszámítva üres nagy hodály az összes, ellenben a DAO/DA2 és az összes Mass Effect színes, érdekes, rengeteg remek párbeszédet biztosító területeivel, és ez számomra egy bazi nagy, "davkar és az ME3 vége" szinten megbocsáthatatlan mínusz.

Úgyhogy most leginkább az "egy lépés előre, kettő hátra", illetve az "amit nyertek a réven, azt elvesztették a vámon" mondásokat tudnám sorolni. Vagy a "tök jó játék, csak...", meg a "egyszerűen fantasztikus lehetne, meg nem rossz az irány, amerre elindultak, de..." szövegeket.