Ez volt 2021

Szörnyen hangzik. Könnyű ilyennel dobálózni, hogy "ezek csak anyagi javak" meg "az a fontos, hogy Ti életben vagytok!", de azért csak felkavarja és felforgatja az ember életét. Nem beszélve a lelki traumáról. Azért egy ilyen átélése azzal is jár...

Feleségem főnöke biztosított egy szolgálati lakást a városban, ott fogjuk tölteni a következő heteket. Reméljük, hogy gyors ügyintézés következik, de két takarítócég is jön (egy a lakáshoz, egy a lépcsőházba, utóbbi katasztrófa), komplett nyílászárócsere (az ablakoknak a belső rétege a csodával határos módon épen maradt, egyébként már csak egy másik topikban merült volna fel a nevem), festés, meg egy halom baszódás még, szóval nagy reményeim azért nincsenek. De talán március környékén már visszamehetünk.

Respect is not given. It's taken.

"...aminek a lángjai előle a tűzoltók mentettek ki minket és azóta is lakhatatlan az egész a koromtól és a füsttől."

Azért ez se semmi!!! Az ember bele se gondol (mert minek is tenné?), de tényleg egy pillanat alatt bekövetkezhet a tragédia és bárkivel megtörténhet. És hova tudtatok menni lakni?

Ugyanez jutott eszembe nekem is, hogy milyen beteg faszság már számon kérni valakin, hogy nem logikusan, illedelmesen, csókolomot hangosan, előre köszönve vet véget az egyetlen életének.
Nem szántam sosem publikus információnak, de akkor legyen, mert nehezen veszi be a gyomrom ezeket a reakciókat: voltam nagyon hasonló helyzetben, mint te, és most értsd ezt konkrétan a közlekedési szituációra (mint esetleges megoldásra) is. Sajnos nem is volt elég régen ahhoz (úgy öt éve), hogy legyintve, meg a múltba hunyorogva gondoljak csak vissza rá valami röhejes nosztalgiával.

Nem kértél tanácsot, és ilyenkor szerintem nem is túl üdvös, ha az ember magáról kezd el beszélni, de ez egy kivétel, mert szerintem pont ez a lényeg: amikor kikeveredtem ebből a - konkrét - szituációból és eltelt néhány nap, egy hangyányit kitisztultabb tudattal annyi erőmet összegereblyéztem, hogy elkezdtem olvasgatni a témában, kerestem hasonló sztorikat, vagy hát a tudtomon kívül: segítséget. És arra jutottam, hogy aki meg van borulva az élettől és értelmét sem látja a következő napnak, annak egyrészt valamennyire igaza van, másrészt kurvára téved és harmadrészt egyáltalán, de egyáltalán nincs egyedül. Tömegével szenvednek ismert, az életünket segítő és irányítgató emberek is olyan nyomorúságos időszakoktól, pillanatoktól, amiből hamar kiderül, hogy a mi életünkhöz érdemben hozzátevő művészek, gondolkodók mind egy penge élén billegnek, a hétköznapi sorstársaik sokmilliós tömegéről nem is beszélve.

Csak ez nem téma, mert mondjuk nem lehet vele eladni Coca-Colát meg iPhone-t, szóval nem is tartozik akkor már senkire, pláne nem tömegekre. A tanulságom annyi, hogy ez az időszak elültette a tudatomban a gondolatot, ami ott lesz talán, ha beüt a szar megint (és bár ennyire nem szokott, de beüt azért időről időre nagyon), és eddig még segített: mindig van mibe kapaszkodni és hazudik az agyam, amikor el akarja hitetni velem, hogy nincs. Mert annál, hogy eldobjam magamtól az életemet, még az is sokkal jobb, ha elvonulok a világtól és elolvasom az irodalom legjobbjait. Vagy csak bámulok ki a fejemből és nézem mondjuk, ahogy felmegy a nap, aztán meg le. Mert amikor boldog vagyok és szétbasz az endorfin, akkor sincs több értelme az egésznek, és ez ami van, ez egyszerre a semmi és a minden. Nekem azóta rendben van az életem és nagyon boldog időszakot élek meg, amire ott és akkor semmi nem utalt, hogy így lesz. De már nem úgy tekintek erre, hogy ez az életem, hanem úgy, hogy MOST ez. Örülök neki, de igyekszem túl sok következtetést nem levonni belőle és csak annyit kibányászni, hogy legközelebb már ne üljek így autóba, csak vegyek le a polcról egy könyvet, vagy keressek valami nézegetnivalót az utcán vagy a természetben.

Kurva hosszan írtam most ahhoz képest, hogy csak annyit akartam: nem vagy egyedül. Nem ketten vagyunk és nem kétmillióan, hanem kurva sokan, akik szerint ez így nem jó, ahogy van és nem akarunk így részt venni benne. De ha ennyien vagyunk ezzel így, akkor muszáj leírnom a létjogosultság szót, ami ugye elég vicces az öngyilkosság kapcsán, de nem is arra értem, hanem az érzésre, amitől felmerül bárkiben. És szerintem ez egy olyan gondolat, ami segíthet magunk mögött hagyni, legalább egy kis időre.

Amúgy 2021 egész jó év volt, leszámítva, hogy még mindig tart, ugyanis ennek a szentestéjén égett ki alattunk egy lakás a társasházban, aminek a lángjai előle a tűzoltók mentettek ki minket és azóta is lakhatatlan az egész a koromtól és a füsttől. De nagyon örültem, hogy életben maradtunk (elég necces volt), és erről most eszembe is jutott ez a fenti élethelyzet, amitől még el is röhögtem magam. Szóval így megy ez, és már pont nem ebben a topikban kéne, de szerintem az sem sokat segít rajtunk, hogy egy órában ülünk és években mérünk mindent. Még felmerül a végén, hogy átírunk egy számot és bármi változik.

Respect is not given. It's taken.

Az!

Meh, kamionos nem volt életveszélyben, nagy gép az, max ha SG ugratna szalagkorlátról a kamion szélvédőjét megcélozva. Nagyobb baj az, hogy az amúgy is problémás és túlterhelt logisztikai rendszert hátráltatná a kieső szállítmány + dugó miatt késő többi csomag.
Node a morbid viccelődést félretéve: tényleg ez a fontos része, hogy valaki nem logikus vagy önző módját választaná az öngyilkosságnak?!

Man literally too angry to die

Ez a Vermintide lenne?

Shadowguard: egy jó pszichiáter, de legalább pszichológus kellene ide. Ilyen szinten antiszociáltnak lenni már igencsak krónikus. Ráadásul szarul is érzed magad emiatt, de még a cigit is leteszed, hogy még annyira se találkozz emberekkel, elég kemény.

Viszont azt sosem értettem, mért öngyilkolnak úgy emberek, hogy közben másokat is megöljenek, de minimum durván traumatizáljanak.

I wish I could have known about the view from halfway down

Mondanék valami sablonos, lelkesítő szöveget, de nem olyannak tűnsz mint akire az ilyesmi hatna!
Viszont köszönöm az írásod, adott egy kis eltökéltséget: kihajítottam az összes piát otthonról és letöröltem azt a hülye játékot amibe már 500 órát vesztegettem. Szóval nekem segítettél, aztán kitudja mennyire lesz tartós! Egy dolog leépíteni rossz szokásokat, de ha nem tesz a helyükbe valamit az ember akkor hamar visszakúsznak az ember életébe...

"Hapcipánik" szerintem már a végét járja. Már lassan belefárad mindenki és egyre kevesebb közvetlen környezetből vett példa lesz a megbetegedésre, aztán akkor nehéz mesterségesen szembesíteni az embereket.

Amúgy ha havi egyszer mész boltba akkor a zöldséget-gyümölcsöt hogy oldod meg? Vagy mindig csak bevásárlás utáni első héten eszel ilyesmit?

Man literally too angry to die

2021 nálam esélyesen pályázhat a legrosszabb év "díjára"
- Tavasszal a csodás magyar egészségügynek vagy inkább egy kórházi fertőzésnek "köszönhetően" meghalt anyukám élettársa
- Emiatt és mert nincs felelős (hiszen az egészet ráfogták a COVID-ra, milyen praktikus kis járvány ez) bármilyen nehéz kimondani, de anyukám mondhatni alkoholista mostanra. Keveset találkozunk, de akkor mindig látni rajta. És erről nem is szeretnék többet mondani.
- Ősszel azon kevés munkatársam egyikénél, akivel még beszélek mellrákot diagnosztizáltak. Amennyire azóta kiderült sokkal hamarabb kellett volna elmennie orvoshoz, mostanra elég kétesélyes mi lesz vele. És akkor most optimista vagyok...
- Bár tavaly ilyentájt még mondhatni pozitívan fogtam fel, hogy szinte nullára redukáltam a szociális interakcióimat (és mostanra már melóban is csak két közvetlen kollégával beszélek), de tavasz óta többször is kiütközött, hogy néha jó lenne valakivel beszélni. Volt év közben pár elég húzós hetem, egyszer nem sokon múlt, hogy nem a szembejövő kamion állított meg 120nál (szándékos lett volna, kikapcsolt övvel).
-/+ Nézőpont kérdése, hogy hová teszem, de az év végi leltárnál 754 játék volt a steames könyvtáramban. Tavaly év végén ez azt hiszem 400 alatt volt, valamikor tavasszal léptem meg az 500at. Lassan tényleg igaz lesz, hogy évekre elég backlogom lesz. Más kérdés, hogy kis túlzással mindent ebbe ölök bele.
+ Az egyetlen tényleges pozitívum, hogy lassan 21 hónapja nem gyújtottam rá. SPOILER

Túl sok jóra mindenesetre nem számítok 22ben sem, a hapcipánik folytatódik, ne legyen igazam, de szerintem még jövő ilyenkor is az x-edik hullám lesz a téma, amit az y mutáns okoz és csak egy z-edik oltás védhet meg ellene.
Másrészt még ha nem is lenne ez a sz@r, én már öreg kutya vagyok és ilyen vén jószág nem tanul új trükköket. Hirtelen azt sem tudom hogy kellene elkezdenem IRL barátkozni...

Szóval az egyetlen cél 22re: megpróbálni nem kicsinálni magam.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...