Ez volt 2021

Sosem értettem azokat az embereket, akik megmagyarázzák, miért nem akarnak gyereket. Igazából ez az önző. Életet adni csodálatos dolog. Persze, rengeteg áldozattal jár, de akkor érted meg igazán a saját szüleid. Hogy aztán a gyerek mit kezd ezzel az ajándékkal, más kérdés.

Ezt leszámítva arra jutottam, amire te is. Nem idegeskedem apró-cseprő hülyeségeken, és igyekszem minél több élményt begyűjteni, mielőtt lehúzzák a függönyt.

Dark Archon

Attól függ, hogy jutsz el a gondolathoz. Engem pl. végig valamilyen szintű racionalitás vezetett az életemben, és amikor később ilyesmi gondolataim felmerültek, én szimplán egy megoldásnak láttam volna, hogy eltűnjek végre ebből az értelmetlen fosból. Nem volt nagy idegösszeomlás, csak totális céltalanság és kedvtelenség, nem értettem, hogy most ez az egész mégis minek kell. Ennek ellenére soha nem kívánnám senkinek azt sem, hogy megtaláljon utána, nemhogy másokat is veszélybe sodorjak. Valamint a családnak okozott lelki trauma sem elkerülhető, egyszerűen nem láttam módját annak, hogy ez megoldható legyen a kecske-káposzta elven.

Idővel megtanultam elfogadni, hogy ennek bizony semmi értelme, ez van, nincs miért ezen lovagolni. Arra törekszem, hogy olyan dolgokat tudjak csinálni, amik jó érzést váltanak ki, annál többet úgyse lehet kihozni az egészből. Pillanatnyi szarságokon nem idegeskedem magam halálra, az megoldást úgysem hoz. A racionalitás bizonyos elemeit is száműztem, bár végiggondolom a dolgokat, nem mindig úgy cselekszem, sokkal-sokkal többet szocializálódom is - nagyon későn jöttem rá, hogy nagyon igénylem, csak épp le is fáraszt, és szükségem van aztán egy kis magányra, hogy "feltöltődjek" újra. Egészen kiegyensúlyozottnak érzem sok területen az életemet, csak sajnos nagyon sok dolog kimaradt az életem során, amíg én sem ismertem saját magamat, és magammal szemben is maszkban éltem. Egyetem végére mertem egyáltalán próbálkozni ezzel, hogy most akkor azért (nem) csinálok-e valamit, mert (nem) szeretném, vagy szimplán az adott döntés illik-e a kialakított kamu személyiséghez.

Mindenesetre amíg idáig jutottam, az sziklaszilárd elhatározássá vált, hogy soha nem akarok gyereket - baromi önző dolognak tartanám, hogy ezt a tudatot ráerőltetem valakire, aki sosem kérte.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

De ezt hiába magyarázod. Eleve az, hogy valaki eldobja magától az életet, annyira idegösszeomlásban van és nem gondolkozik racionálisan, hogy nem fog gondolni a járulékos veszteségre. Ahogy a városban 120-szal száguldozó, 2 általánost végzett beporcukrozott egyének sem.

Volt számos hullámvölgyem nekem is- meg szerintem mindenkinek, de igazából az egyetlen, aki ebből ki tud rángatni, önmagad.

Sokszor azonban nem tudod irányítani az eseményeket, és engem igazán az tud kiakasztani. Rengeteg rendezvény elmaradt tavaly az ad-hoc jellegű, inkompetens korlátozások miatt. A tavaszi pont úgy jött ki, hogy 3 kiba***tt nappal egy olyan szabadtéri verseny előtt, ahova 2 hónappal előtte neveztem.

Szóval én csak azt remélem, hogy x. hullám ide, y. oltás oda, most már hagynak élni. Bár a környező országokat nézve nem ez a jellemző, még mindig azt hiszik, ennek vége lesz valamikor.

Dark Archon

Azért kíváncsi lennék, hogy mi lenne a vélemény akkor, ha kiderülne, hogy a kiszemelt kamionban ott volt a sofőr kisgyereke és mondjuk az meghal, a magát megöngyilkoli szándékozó pedig túléli és onnantól cipelnie kell ezt a terhet.
Biatorbágyon volt olyan, hogy valaki leugrott a viaduktról és agyonnyomta az alatta elsétáló gyalogost...Mi van, ha ez egy 4 gyerekes anyuka vagy apuka, ahol ő a főkereső és a halálával nem csak ő lesz halott, de egy rakás másik ember élete is tönkremegy?!

Volt olyan időszak az életemben, amikor gondolat szintjén egyfolytában előjött az, hogy jobb lenne a világ nélkülem és azon túl, hogy szerencsére túl tudtam rajta lépni és az adott szituációból a pozitív dolgokat raktam el magamban, igenis aki tényleg meg akarja tenni, az egyedül, másokat nem veszélyeztetve nyírja ki magát. Ha a pillanat hevében -mi lenne ha balra tekerném a kormányt MOST- akarja megtenni, akkor valójában nem is akarja...és egy jó pszichológus/életmódváltás/új hobby segíthet.
BTW a sport nagyon sokat segít ebben, mert mindig ad célt, ha az korábban nem is volt.

Shadowguard:
Párod mikor volt utoljára?
Ez a másik "dolog", ami kell. Én önértékelési gondok miatt elég későn kezdtem el csajozni és a mostani párom mellett (de Peace és david írásaiból is ez látszik) teljesen máshogy telnek a mindennapok. Fontos az érzelmi kötődés, meg persze a szex is.

2021 (és 2020) ezért is volt szar, mert teljesen elillant az a hozzáállás, ami részemről meg volt az edzés iránt. Az elején a "gyanús vagy, takarodj be a kórházba 2 hétre" protokoll, majd az edzőtermek lezárása túl sok kihagyás volt, mostanában meg felújítás körül forog az életem igen nagy része, úgyhogy 2022-t a régi hozzáállásommal megegyező, sőt, még nagyobb szintre szeretném vinni sport szempontjából.

Mivel barátnőmnek van egy saját háza, ezért én fogok odaköltözni, amint kész, de sok szempontból egy régi és összetákolt épületről van szó. Pl. teljes elektromos-hálózat csere kellett rajta és a villanyóráig bejövő még kész sincs, most zajlik a klímák felszerelése, hogy legyen normális fűtés, illetve kint is az útat csináljuk a szomszéddal, meg kertrendezés is volt. Marha sok pénz és energia az egész, de jó látni, hogy alakulgat és így tudok nyugodtan új otthonként tekinteni rá, ahova szívesen megyek haza. Elvileg ehónap végéig sikerül végre összeköltözni.

Újra és újra elfog az érzés, hogy szakmailag többet akarok, úgyhogy november végén előfizettem az "A cloud guru" training site-ra, hogy növeljem a tudásom. Pláne, mert eldöntöttem, hogy a mostani munkahelyem az utolsó, ahol kötelező irodai jelenléttel akarok dolgozni. Egyszerűen az idióta, control freak vezetőség az oka, ami miatt be kell járni. Még így a korona kellős közepén is csak heti 2 HO van és noha azzal a feltétellel jöttem ide 2020 októberében, hogy nekem ez évente +1-el növekszik 4-ig, szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy nem kezdenek el jövő héten bullshit-elni arról, hogy miért nem kapom meg. Mivel csak német kollegák vannak a csoportomban, szakmailag semmi értelme benn ücsörögni, azzal, hogy költözöm BP-ről pedig nem lesz kedvem heti háromszor 2x1 órát a bejárásra szánni. Szerencsére a munkaidő nem strict, úgyhogy el lehet csalni, majd az ilyen napokon csak 6-7 órát dolgozom, de én úgy érzem, hogy abszolút évekig el tudnék még lenni full HO-ban is.

Ehhez hozzátartozik, hogy többet szeretnék egyéb könyveket olvasni, nagyon szeretem a pszichológiát, de tavaly gyakorlatilag semmit nem olvastam, pedig 2020 őszén megvettem Philip Zimbardo négy kötetes sorozatát és az eleje alapján rendkívül izgalmas, de amikor van egy kis időm, egyszerűbb és kényelmesebb volt sorozatozni.

Tavaly elég komoly összeget toltam bele a kriptóba, úgyhogy remélem nem jön idén egy több évig tartó medvepiac, ugyanis idén tényleg meg szeretném végre venni a Civic Type-R-emet, ami a tavalyi évben a felújítások miatt nem valósult meg és idén is necces októberig -motoros szezon vége-, ezt már most látom . Még úgy is, hogy az albérleti díj nyilván meg fog maradni ezentúl a zsebemben.

És itt visszakanyarodom az önfejlesztésre, hogy tavaly februárban két állásajánlattal is megtaláltak LinkedIn-en, mindkettő 35-40%-kal nagyobb bért jelentett volna, mint az itteni alapbérem, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek a bérfejlesztésre, a KSH-s (kamu) számokat látva minimum 10%-ot kellene adniuk, de az itteni vezetést ismerve ez kb. esélytelen.