Van pár ember innen, akiket személyesen ismerek, és nagyon kedvelem őket (pl. JIB-vel és gothmoggal lassan kilenc éve járunk össze, bár a pestis jól közbeszólt az elmúlt időkben), de a csak nicknév-avatar szinten ismertek közül te, subject és Mattmatthew vagytok a kedvenceim, úgyhogy nekem is hiányoznál.
Nyilván nem véletlenül kötöttem ki itt, nekem is úgy van huzalozva az agyam, hogy az életen, világon, halálon, mi értelme dolgokon kattog igen gyakran. Én is kaptam traumákat, pofonokat, csalódásokat jobbról-balról, meg ha jobban belegondolok dolgokba akkor annyi igazságtalanságot és szenvedést látok, hogy elmegy a kedvem mindentől. De közben egyre biztosabb vagyok abban, hogy a lehetőségekhez képest nagyon szerencsés életem volt eddig, sok szeretettel, emberi kapcsolatokkal, és lehetőségem volt felszívni magamba mindazt a jó élményt, ideát, érzést amikért én is szeretek élni.
Úgyhogy az öngyi témát én csak akkor szoktam élénken elemezni, ha olyan szcenáriókat forgatok a fejemben, hogy mi lesz, ha épp jönnek értem a nilfgaardiak, oroszok, nácik, isis, ávósok, indiánok, inkvizìtorok (you know what I mean, csoportok élénk érdeklődéssel a testi-lelki kínzások iránt), és gyorsan ki kellene szállni egy nagyobb szívás megelőzése érdekében, akkor mi lenne a legcélravezetőbb módszer.
) szoktam gondolkodni rajta. Hol, mikor, milyen módszer plusz leginkább, hogy ki találna meg. Azért nagyon nem mindegy, hogy akiket "megviselne" azok csak értesülnek róla vagy magán a tényen túl még a látvánnyal is sokkolnám őket. Sokszor ~segít is így végiggondolni, mert amíg az ilyen részletek érdekelnek addig úgysem fogok lépni. Volt egyszer mélypont amikor csináltam próbavágást, de direkt? nem látható helyen. Akkor se volt meg a kellő eltökéltség, mert nem ment mélyre aztán fontos helyen elég érdekes lett volna magyarázni utána a dolgot.
