Fóbiák, iszonyok

Ha már a gyerekkori fóbiáknál tartunk, ovis koromban írtóztam a függönytől és a busztól. Egyszer azt álmodtam, hogy életre kel a függöny, és megfojt. Annyira megijedtem anno az álmomtól, hogy félni kezdtem tőle, és onnantól már mindennap ezt álmodtam. De aztán valamitől kigyógyultam belőle. Csak úgy, mint a buszoktól való félelmemből. Ha felszálltam, mindig bexartam, hogy odacsuk az ajtó vagy ilyesmi.

Amúgy én sem tok úszni. Mint Gebasz, én is pánikba esek, ha nem ér le a lábam. Voltam már tavon, folyón, tengeren(utóbbinál akkor, amikor még gazdagabbak voltunk, szal nagyon régen), de sehol nem mertem beljebb menni. A legutóbbi orvosi kivizsgálásomkor a doki az úszást javasolta, mee az jót tesz a tüdőmnek. De a víziszonyomnak hála, talán sosem fogok megtanulni úszni.

A gyurmától meg azért félek, mert, csak. Magam sem tudom.