Pras blogja

Radio Inferno

Pras | 2010.04.09. 20:40 | kategória: Szép?irodalom

Üdv!

De rég osztottam itt az észt! Nem mintha feltűnő lett volna, ez puszta udvariassági kör volt. A következő műfajjal-nem-merem-ellátni bejegyzés egy kreatívabb(?) és egy teljesen hétköznapi(?) félóra szintéziséből született. A fasza az, hogy miután a címet odaköptem, rákerestem a Google-n, és tényleg van ilyen rádió. Bár gondolom, ők más értelemben használják, mint én... azért lejjebb már átütöttem az írógépen, ne legyen balhé. Nem tudhatni manapság, miből lesz a párnacsata. Az új cím ugyanilyen populista, mint a régi, és legalább annyi értelme van. Lássuk!


Hullámok halála

Lépések zaja, árusok, villamosoktól megremegő vasbeton, villanyfény. Áramló tömeg.

Ebből azonban nem sok jut el hozzá. Lábai monotonon előzgetik egymást, agya olykor önkéntelenül igazít egyet az azimutszögön. Fülében határozott hangerővel duruzsol a rádió, nyugodt, jól artikuláló női hang sorolja a hírekben, ezúttal hol buggyant felszínre a globális emberi hülyeség, majd zene.

Lépcsők. Szürkeállománya egy kicsit felkapcsol, éppen csak annyira, hogy lépteit tudatosan komótosabbra vegye, mint ahogy a zene üteme lökné lábait. Két méter. Három. Négy, körülbelül, ahogy méregeti az emberek magasságát, a járdaszinttől mínuszban. Kotorász valamelyest a zsebében, mogorván lebbent kettőt a bérleten, és átcsúszik a mozgólépcsőre.

A külvilág hangjait lassan lecseréli a villanymotor egyenletes búgása, fülében a zene pedig egyszeriben elveszti élét. Előbb megreccsen, de ekkor még a dallam meglepetten visszaáll. Egy pillanatra eltűnődik, nem képzelődött-e. Hat méter. Hét. A szám végét inkább levágják, semmit lekeverik, a bemondó szinte kapkodva szól bele a mikrofonba valahol, egy klimatizált szoba művi csendjében. Hangja küzdeni próbál a mélységekkel, de egyre inkább elgyengül. Nyolc. Kilenc. Egyszeriben maga alá gyűri az ember ricsaját valami. Sok kultúra sokféleképp hívja. Káosz, rendezetlenség, „semmi”, fehér zaj, véletlenszerűség, Pokol.

Már épp kinyomná a francba, amikor fülelni kezd. Semmihez nem hasonlítható sistergés. Az anyagi valóság iszonyatos zenéje. Felrémlenek előtte a hangyás tévéképernyők, az őrülten ugráló sugarak játékai az oszcilloszkópokon, a semmit sem üzenő burkológörbék. Mint egy mindent kitöltő mátrixanyag, ami akkor is ott van mindenütt, ha már semmi más sincs. Mélyen a kéregben, magasan a vákuumban, szerte a frekvenciákon az idők kezdete óta szól egy dal, ami soha nem ismétlődik, és minden benne van, de az ember számára ez a senkiföldje. Időnként csatasorba állítja az antennáit, rendezetten kezdi szórni hullámait, itt is, ott is belemar a káoszba, de aztán a forrás elapad, az emberek meghalnak, a szerkezetek leárnyékolják, a zajgó Pokol pedig türelmes és hatalmas. Millió lakójának örökös suttogása egyre erősödő morajlássá áll össze, ahogy visszafoglal mindent, amit megpróbáltak elvenni tőle a túlharsogással. Aknamunkájuk türelmes, szemei munka nélkül merednek előre, ahogy a zúgás lassan bekaparja magát elméjébe, felkorbácsolja az állóvizet és rossz központos módjára elkezdi összekuszálni a telefondrótokat. Lassan átadja magát egy világnak, ahol az egymásra rakott téglákat felváltja a véletlenszerűen pergő, időnként meg-meginduló homok, lelkét hullámzó tömeg kezdi elragadni oda, ahol nincs egyéniség, nincs kép, nincs hang, nincs koordináta, nincs rendezettség, csak a zaj, ahol ő lesz az egyik, valamikor sorrakerülő, aztán nyom nélkül elmúló, a többitől elkülöníthetetlen reccsenés, nem oka, és nem okozata semminek.

Aztán a szerelvény fölött kitárul a – fényszennyezés fölött csillagfényes – égbolt, a vasbeton nem árnyékol többé, és Milton Pandæmoniumát szinte átmenet nélkül kiabálja túl egy idióta, ámde határozott és tiszta ütem, alaphangok és felharmonikusok egymásradobált rendszere, propagálván – itt már az ember az úr.
Látszólag.

Utolsó módosítás: 2010.04.23. 23:17

Hozzászólások

1 | Pras 2010.04.23. 23:16
Ennyire elvont, ennyire nem elgondolkodtató vagy csak egyszerűen ennyire színvonaltalan szar? =)

2 | LordMatteo 2010.04.25. 11:01
17 másodperc után lenyomtam a videót, a folytatása is ennyi csak, ami addig megy?

Egyébként a fenti kérdésedre: elvont. Ha már mindenképp onnan kell választ adni. :D

3 | Herrera 2010.04.27. 15:33
Azért egy metróút alatti rádióhallgatástól idáig eljutni nem sikerülne mindenkinek. Határozottan tetszik. Idő, vagy inkább igény(esség...) hiányában nem jellemző, hogy a ma embere falná a hasonló írásokat. Grat!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.