Fórum » Beszélgetés a játékokról
Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!
Egyetértek, kiváló játék. Nem szeretném az esetleges hibáit listázni. TBS és Star Wars rajongóként számomra kihagyhatatlan volt.
Life is Strange 2
Őszintén, meg nem mondom, miért került el majd tíz évig a franchise második része, amikor az első rész mellett a Before the Storm és a True Colors is az all-time kedvenceim közé tartozik. Sajnos a LiS 2 olyan sok sebből vérzik, hogy a zseniális befejezés ellenére sem tudom egy szinten kezelni a többivel.
Pedig papíron mindennek működnie kellett volna: az elgondolás kifejezetten tetszett, ahogy a Don’t Nodnál mertek szakítani a megszokott sémákkal. Jó ötlet volt a road movie-ra váltás, a két testvér kapcsolata és az, hogy ezúttal nem főhősünknek (Sean) van szuperereje, hanem az öcsénknek (Daniel), akit egyedül nevelünk az utunk során, és akire legfeljebb csak közvetett hatással lehetünk. Én nem bántam azt se, hogy az új koncepciónak hála a LiS 2-ben csak epizódszereplők kaptak helyet, magyarul a hőseink minden epizódban megismernek pár embert, aztán továbbállnak.
A játék nálam két ponton bukott el. A zsánerváltás miatt kinyílt a játéktér, tehát nem egy iskolában vagy egy kisvárosban fogunk bolyongani, hanem nagyobb részt a vadonban. Az ötlet tök jó, a klasszikus Life is Strange játékmechanikájával ötvözve viszont így egy sokszor fárasztó és ingerszegény walking simulatort kaptunk. Át kellett váltanom billentyűzet + egérre a játék során, mert a hosszadalmas túrák már-már megterhelők voltak a d-paddal. A vadon (az erdő, a havas-jeges erdő, a harmadik erdő, a sivatag és a kanyon) persze mind kihalt és steril, láthatatlan falakkal és kevés látnivalóval; nem fogunk tehát random vadállatokba belebotlani, csak a szkriptelt jeleneteknél.
Ennél is fájóbb pont volt az emlékezetes karakterek csaknem teljes hiánya. Egyedül Brody karaktere maradt meg bennem az első epizódból, a többiek slendrián módon lettek megírva, a többségük élettelen NPC-ként viselkedik a szó nem technikai, hanem pejoratív értelmében. Ez a fajta írói hanyagság sajnos nem csak a karaktereknél, hanem a sztoriban is többször visszaköszön, és így már érthető, a kiadó ezután miért passzolta át az IP-t a Before the Stormmal bizonyított Deck Nine-nak. A történet központi eleme ezúttal a rasszizmus (a mexikói testvérpár révén), amit sikerült úgy bemutatni, hogy a rasszizmus rossz, és a rasszisták mind tahó republikánusok (ha a kamera egy jelenet elején amerikai zászlót mutat, már sejthetjük, hogy itt valami rossz dolog fog következni. A szivárványos zászló jót jelent).
A játék (amúgy elég hatásos) kezdetekor hőseink véletlenül előidéznek egy olyan mértékű eseményt, ami után a teljes SWAT-állománynak, az FBI-nak és az Interpolnak is a nyakukban kéne loholnia. Menekülésük során a létező összes hibát sorra elkövetik, amiket az Investigation Discovery műsoraiban bemutattak, de mindennek ellenére egyszer sem éreztem a játékban, hogy bujkálnánk a hatóság elől. Pedig rohadt jól állt volna a játéknak egy kis rendőrök elől lopakodás.
És akkor a kegyelemdöfés: a játékban összetalálkozunk egy nővel, aki SPOILER
Miután a mélyponton túljutottam, egy mindenért kárpótoló fináléban volt részem, egy valódi drámát nyújtó befejezéssel. Összességében tele volt jó ötletekkel, drámával és fordulatokkal a játék, csak végig érezni lehetett rajta a kapkodást, és a fejlesztőknek így nem sikerült egy egyenletes színvonalat tartaniuk. Külön értékeltem, hogy a végtelen szövegnyi naplót felváltotta Sean gazdagon illusztrált sketchbookja, amit még kontextus nélkül is jó nézegetni. Az elejét leszámítva Daniel sem idegesített, és tetszett, hogy a viselkedése visszatükrözte a saját moralitásunkat. Bosszant, hogy ebből ki lehetett volna hozni a legjobb Life is Strange-játékot, de a didaktikus sztori, a sótlan karakterek és a hosszas túrák ellenére is behatárolt játéktér miatt többször zökkentett ki, mint kellett volna. A végső, LiS-toplista nálam ezért így néz ki:
1. Before the Storm
2. Life is Strange
3. True Colors
4. Life is Strange 2
…a legutóbbi két részről meg nem vagyok hajlandó tudomást venni.
Kár ezért a franchise-ért, de egy nap talán jön valami más helyette.
Őszintén, meg nem mondom, miért került el majd tíz évig a franchise második része, amikor az első rész mellett a Before the Storm és a True Colors is az all-time kedvenceim közé tartozik. Sajnos a LiS 2 olyan sok sebből vérzik, hogy a zseniális befejezés ellenére sem tudom egy szinten kezelni a többivel.
Pedig papíron mindennek működnie kellett volna: az elgondolás kifejezetten tetszett, ahogy a Don’t Nodnál mertek szakítani a megszokott sémákkal. Jó ötlet volt a road movie-ra váltás, a két testvér kapcsolata és az, hogy ezúttal nem főhősünknek (Sean) van szuperereje, hanem az öcsénknek (Daniel), akit egyedül nevelünk az utunk során, és akire legfeljebb csak közvetett hatással lehetünk. Én nem bántam azt se, hogy az új koncepciónak hála a LiS 2-ben csak epizódszereplők kaptak helyet, magyarul a hőseink minden epizódban megismernek pár embert, aztán továbbállnak.
A játék nálam két ponton bukott el. A zsánerváltás miatt kinyílt a játéktér, tehát nem egy iskolában vagy egy kisvárosban fogunk bolyongani, hanem nagyobb részt a vadonban. Az ötlet tök jó, a klasszikus Life is Strange játékmechanikájával ötvözve viszont így egy sokszor fárasztó és ingerszegény walking simulatort kaptunk. Át kellett váltanom billentyűzet + egérre a játék során, mert a hosszadalmas túrák már-már megterhelők voltak a d-paddal. A vadon (az erdő, a havas-jeges erdő, a harmadik erdő, a sivatag és a kanyon) persze mind kihalt és steril, láthatatlan falakkal és kevés látnivalóval; nem fogunk tehát random vadállatokba belebotlani, csak a szkriptelt jeleneteknél.
Ennél is fájóbb pont volt az emlékezetes karakterek csaknem teljes hiánya. Egyedül Brody karaktere maradt meg bennem az első epizódból, a többiek slendrián módon lettek megírva, a többségük élettelen NPC-ként viselkedik a szó nem technikai, hanem pejoratív értelmében. Ez a fajta írói hanyagság sajnos nem csak a karaktereknél, hanem a sztoriban is többször visszaköszön, és így már érthető, a kiadó ezután miért passzolta át az IP-t a Before the Stormmal bizonyított Deck Nine-nak. A történet központi eleme ezúttal a rasszizmus (a mexikói testvérpár révén), amit sikerült úgy bemutatni, hogy a rasszizmus rossz, és a rasszisták mind tahó republikánusok (ha a kamera egy jelenet elején amerikai zászlót mutat, már sejthetjük, hogy itt valami rossz dolog fog következni. A szivárványos zászló jót jelent).
A játék (amúgy elég hatásos) kezdetekor hőseink véletlenül előidéznek egy olyan mértékű eseményt, ami után a teljes SWAT-állománynak, az FBI-nak és az Interpolnak is a nyakukban kéne loholnia. Menekülésük során a létező összes hibát sorra elkövetik, amiket az Investigation Discovery műsoraiban bemutattak, de mindennek ellenére egyszer sem éreztem a játékban, hogy bujkálnánk a hatóság elől. Pedig rohadt jól állt volna a játéknak egy kis rendőrök elől lopakodás.
És akkor a kegyelemdöfés: a játékban összetalálkozunk egy nővel, aki SPOILER
amúgy az anyánk, aki szó nélkül lelécelt rögtön azután, hogy megszülte az öcsénket, mindezt azért, mert szabadságra vágyott, és a saját életét akarta élni. Bár mondja, hogy sajnálja, de kb. ennyi. Nincs olyan opció a játékban, hogy elküldöd a fenébe, hanem ha akarod, ha nem, sidekick karakter lesz, akivel muszáj lesz együttműködnöd, “Mom”-nak hívhatod és megölelheted. Ez volt az a pont, aminél 2 hétre félretettem a játékot. A ghosting legundorítóbb formáját tárja elénk a játék, ami mind az apában, mind a két gyerekben életre szóló traumát okozott, de mi annyira elfogadók és megbocsátók vagyunk, hogy a játék elvárja tőlünk, hogy szeressük ezt a karaktert. Fú, de kibuktam ezen, egy játék sem hozott ki még belőlem olyan agresszív vágyat, hogy egy kitalált karaktert így megakarjak verni. 
Miután a mélyponton túljutottam, egy mindenért kárpótoló fináléban volt részem, egy valódi drámát nyújtó befejezéssel. Összességében tele volt jó ötletekkel, drámával és fordulatokkal a játék, csak végig érezni lehetett rajta a kapkodást, és a fejlesztőknek így nem sikerült egy egyenletes színvonalat tartaniuk. Külön értékeltem, hogy a végtelen szövegnyi naplót felváltotta Sean gazdagon illusztrált sketchbookja, amit még kontextus nélkül is jó nézegetni. Az elejét leszámítva Daniel sem idegesített, és tetszett, hogy a viselkedése visszatükrözte a saját moralitásunkat. Bosszant, hogy ebből ki lehetett volna hozni a legjobb Life is Strange-játékot, de a didaktikus sztori, a sótlan karakterek és a hosszas túrák ellenére is behatárolt játéktér miatt többször zökkentett ki, mint kellett volna. A végső, LiS-toplista nálam ezért így néz ki:
1. Before the Storm
2. Life is Strange
3. True Colors
4. Life is Strange 2
…a legutóbbi két részről meg nem vagyok hajlandó tudomást venni.
Kár ezért a franchise-ért, de egy nap talán jön valami más helyette.„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Csak emote ikonokat meg röhögős smiley-t mind törölni szoktam FB poszt átmasolásnál ide, mert összeszarja magát az oldal és nem tudja lekezelni. Lusta vagyok újra beilleszteni őket itt.
Nyilván poén a romantika szál, de azért rámentem volna Hawks-al is. 
Padawan és Mando kegyetlen OP különösebb advantage költés nélkül. A kezdetekben nekem is Jae+Kabb volt a favorit.
Padawan és Mando kegyetlen OP különösebb advantage költés nélkül. A kezdetekben nekem is Jae+Kabb volt a favorit.
Heh, vicces, hogy pont a jedit és a mandalórit emeled ki - számomra a két utolsó helyen voltak a hasznossági rangsorban. Cly advantage alapú cuccai jók persze, de az meg szűkös sokszor. Tel a végére nálam is so-so, beletanultam, míg a bond achievementet kifarmoltam, de a közelharcot nem annyira szerettem meg. Kabb ronggyá buffolt assist szerepköre, és Jae passzív finishere volt nálam az abszolút top összeállítás, Hawks pedig pisztollyal csinált nekik vulnerabilityt az ellenfelekre.
Romance hiánya szerintem itt pozitívum. Hawks egy öreg róka - tetszett is, hogy végre nincs egy mentorunk / felettesünk / bölcs idős tanácsadónk (sőt, picit Halloren ügynök kapcsán Hawks az "idős mentor", a maga száraz kiábrándult humorával). Lehet szerintem jó 25 év Hawks és Jae között, bennem fel sem merült ilyen szál.
Cly advantage alapú cuccai jók persze, de az meg szűkös sokszor. Tel a végére nálam is so-so, beletanultam, míg a bond achievementet kifarmoltam, de a közelharcot nem annyira szerettem meg. Kabb ronggyá buffolt assist szerepköre, és Jae passzív finishere volt nálam az abszolút top összeállítás, Hawks pedig pisztollyal csinált nekik vulnerabilityt az ellenfelekre.
Romance hiánya szerintem itt pozitívum. Hawks egy öreg róka - tetszett is, hogy végre nincs egy mentorunk / felettesünk / bölcs idős tanácsadónk (sőt, picit Halloren ügynök kapcsán Hawks az "idős mentor", a maga száraz kiábrándult humorával). Lehet szerintem jó 25 év Hawks és Jae között, bennem fel sem merült ilyen szál.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Star Wars Zero Company (PC):
Izgatottan vártam ezt a megjelenést, mert az X-COM klónokat imádom, a SW-t pedig még jobban. Nem is okozott csalódást, az első pillanattól kezdve totálisan beszippantott és egészen a végéig nem is eresztett. Iszonyatosan ráfüggtem, rekord sebességgel toltam le a kampányt.
Kapunk ugye karaktergenerátort, de szerintem vétek bármihez hozzányúlni. Hawks úgy csúcs, ahogy van. Szerintem érdemes meghagyni főhősnek. Kivételesen fergeteges amúgy karakterek szempontjából is, mert nem tudok egy unszimpatikus társat vagy NPC-t mondani. Imádtam mindegyikükkel elbeszélgetni minden egyes küldetés után. Még akkor is, ha esetenként csak pár szót voltak hajlandóak váltani velem. De sokszor hatalmas szövegek röpködtek! M-3VO és Kabb brillíroztak főleg. És érdemes is beszélgetni velük, mert teljesíthetünk számukra küldetéseket.
Az ellenséges frakció pont kellően érdekes, a The Infinite Coil teljesen új, eddig sosem bukkantak fel a SW-on belül. Nyilván bele lehet kötni, hogy rajtuk kívül szinte csak a szeparatista droidok ellen kell harcolnunk, de egyáltalán nem tragédia.
A bázisunk fejleszthető, új csapattagokat toborozhatunk, fegyvereket tuningolhatunk modokkal és mindenféle spéci kütyüvel szerelhetjük fel a csapatunkat, hogy ütőképesebbek lehessünk. Na de itt jön a csavar, hiszen írdatlan csóróság van!!! Sosincs pénzünk semmire, így folyamatosan mérlegelnünk kell, hogy éppen mire költünk. Bázis fejlesztésre, sérült csapattag gyógyítására vagy nézünk valami fincsi kis kütyüt a fekete piacról. Ez a mélyszegénység végig kitart, sosem lesz pénzünk mindenre is. Immerzív zsoldos életérzés.
A harc fergetegesen jó, élvezet taktikázni egy jól összeválogatott 4 fős csapattal. Remek szinergiákat is összehozhatunk. Mondjuk onnantól, hogy bejön a képbe a Jedi padawan és a Mandalori fejvadász, kegyetlen OP-k leszünk! És miután végre meglett a lángszóró is a fejvadásznak, végre élvezkedhettem!!! Sokáig mérgelődtem, hogy miért nem alap felszereltség neki, de gondoltak rám.
A grafika egyszerűen pazar, ultra grafikán gyönyörű az egész. Magas felbontású textúrák, teljes RT és HDR támogatás!
Ami negatívumot fel tudok hozni, az a néhol szörnyű kamerakezelés harc közben, de ezek a pillanatok csak pár másodpercig tartanak. Valamint néha az ellenségek animációja akadozik vagy nem stimmel. Séta helyett csúszik a földön a droid vagy hasonló. Elvétve fordultak elő. Valamint ugye a textúra pop-up, jellegzetes UE5 "fícsör", de ez 99%-ban csak a töltőképernyőn, mikor az űrhajónkkal hagyjuk el a bolygókat a küldetés után.
Ha lett volna romantikázás opció Jae-vel, akkor ez szinte egy tökéletes játék lett volna. Így szimplán csak piszkosul jó!!! Konkrétan talán az egyik legjobb SW élményem marad. Folyamatos fordulatokkal a sztoriban, tiszta érzelmi hullámvasút. Nem beszélve a meglepetés szereplőkről! Ha szereted ezt a stílust, akkor abszolút kötelező. Az eddigi év egyik legkiválóbb játéka.
Izgatottan vártam ezt a megjelenést, mert az X-COM klónokat imádom, a SW-t pedig még jobban. Nem is okozott csalódást, az első pillanattól kezdve totálisan beszippantott és egészen a végéig nem is eresztett. Iszonyatosan ráfüggtem, rekord sebességgel toltam le a kampányt.
Kapunk ugye karaktergenerátort, de szerintem vétek bármihez hozzányúlni. Hawks úgy csúcs, ahogy van. Szerintem érdemes meghagyni főhősnek. Kivételesen fergeteges amúgy karakterek szempontjából is, mert nem tudok egy unszimpatikus társat vagy NPC-t mondani. Imádtam mindegyikükkel elbeszélgetni minden egyes küldetés után. Még akkor is, ha esetenként csak pár szót voltak hajlandóak váltani velem. De sokszor hatalmas szövegek röpködtek! M-3VO és Kabb brillíroztak főleg. És érdemes is beszélgetni velük, mert teljesíthetünk számukra küldetéseket.
Az ellenséges frakció pont kellően érdekes, a The Infinite Coil teljesen új, eddig sosem bukkantak fel a SW-on belül. Nyilván bele lehet kötni, hogy rajtuk kívül szinte csak a szeparatista droidok ellen kell harcolnunk, de egyáltalán nem tragédia.
A bázisunk fejleszthető, új csapattagokat toborozhatunk, fegyvereket tuningolhatunk modokkal és mindenféle spéci kütyüvel szerelhetjük fel a csapatunkat, hogy ütőképesebbek lehessünk. Na de itt jön a csavar, hiszen írdatlan csóróság van!!! Sosincs pénzünk semmire, így folyamatosan mérlegelnünk kell, hogy éppen mire költünk. Bázis fejlesztésre, sérült csapattag gyógyítására vagy nézünk valami fincsi kis kütyüt a fekete piacról. Ez a mélyszegénység végig kitart, sosem lesz pénzünk mindenre is. Immerzív zsoldos életérzés.
A harc fergetegesen jó, élvezet taktikázni egy jól összeválogatott 4 fős csapattal. Remek szinergiákat is összehozhatunk. Mondjuk onnantól, hogy bejön a képbe a Jedi padawan és a Mandalori fejvadász, kegyetlen OP-k leszünk! És miután végre meglett a lángszóró is a fejvadásznak, végre élvezkedhettem!!! Sokáig mérgelődtem, hogy miért nem alap felszereltség neki, de gondoltak rám.
A grafika egyszerűen pazar, ultra grafikán gyönyörű az egész. Magas felbontású textúrák, teljes RT és HDR támogatás!
Ami negatívumot fel tudok hozni, az a néhol szörnyű kamerakezelés harc közben, de ezek a pillanatok csak pár másodpercig tartanak. Valamint néha az ellenségek animációja akadozik vagy nem stimmel. Séta helyett csúszik a földön a droid vagy hasonló. Elvétve fordultak elő. Valamint ugye a textúra pop-up, jellegzetes UE5 "fícsör", de ez 99%-ban csak a töltőképernyőn, mikor az űrhajónkkal hagyjuk el a bolygókat a küldetés után.
Ha lett volna romantikázás opció Jae-vel, akkor ez szinte egy tökéletes játék lett volna. Így szimplán csak piszkosul jó!!! Konkrétan talán az egyik legjobb SW élményem marad. Folyamatos fordulatokkal a sztoriban, tiszta érzelmi hullámvasút. Nem beszélve a meglepetés szereplőkről! Ha szereted ezt a stílust, akkor abszolút kötelező. Az eddigi év egyik legkiválóbb játéka.
Na megnéztem YT-on, tényleg változik pár mondat abban a jelenetben. Pár emlék nem lett meg, azt tudom. Hiányzott talán 2 vagy 3, de azt leszámítva mindent összeszedtem és kipucoltam, összes mellékküldetés is be lett fejezve. Akkor lehet tényleg ez a pár cucc hiányzott hozzá.
Na várjál! Nem SPOILER
Ozma
az endboss, 3 fázisa volt. Le is pörgött az endcredit és elindítottam a new game pluszt. Miről maradtam le? 
Csak egy kis kiegészítés, mert nem tudom mennyire mentél rá a collectible dolgokra. Szóval a sztori alapvetően kissé összetettebb, de ha nincs meg az összes aranyszínű collectible és nem mész rá a true endbossra (három fázis) akkor sok dolog nem egyértelmű. És még akkor is kell egy kis világismeret, amit én is utólag olvastam hozzá.
Akkor sokkal összetettebb a történet, Ozma és Reese története pedig sokkal tragikusabb. Ha gondolod összefoglalhatom röviden
Egyébként sajnálom, hogy végül nem kapott DLC-t meg valószínű folytatás sem lesz, a true ending pedig szépen be is harangozta a dolgot, hogy valaki még nagyon csúnyán meg lesz b@szva
Akkor sokkal összetettebb a történet, Ozma és Reese története pedig sokkal tragikusabb. Ha gondolod összefoglalhatom röviden
Egyébként sajnálom, hogy végül nem kapott DLC-t meg valószínű folytatás sem lesz, a true ending pedig szépen be is harangozta a dolgot, hogy valaki még nagyon csúnyán meg lesz b@szva
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
The First Berserker: Khazan (PC):
Ez valami hihetetlenül ku*va jó volt!!!
Én nem tudom mikor függtem rá utoljára ennyire egy játékra, de kedden kezdtem és most értem a végére bő 35 játékóra elteltével. Meg merem kockáztatni, hogy számomra talán az eddigi legkiválóbb soulslike élmény. És ez persze köszönhető a beginner nehézségi fokozatnak. Mivel imádom ezt a játékstílust, de szörnyen béna vagyok sajnos. Így minden esetben preferálom, ha van online multi lehetőség vagy legalább boss-oknál behívható játékos. De itt nincs ilyenre lehetőség, ez egy abszolút egyjátékos cím. Egy NPC segítő behívható minden főellenségnél, akinek a statjait ugyan tápolhatjuk, de így is képes elhalálozni viszonylag hamar. A beginner nehézség sem jelenti azt, hogy hátra lehet dőlni, itt is leverik az embert egy pillantás alatt, ha bénázik. Nem mondom, hogy nem káromkodtam és üvöltöztem a tv-vel néha, amikor nagyon csúnyán elhaláloztam. De szerencsére csak a nyavajás sárkánynál kellett YT segítséget néznem, mert ott teljesen vakon voltam, hogy miképp lehetne legyőzni. A többi azért lement max 2-3 próbálkozásból.
A történet remek, kellően tragikus, tele gyönyörű momentummal. És azt kell, hogy mondjam, még valamilyen szinten tökéletesen egyet is értettem a végső főellenséggel. Persze a módszerei csöppet drasztikusak. A játék menet és a harc az ISTEN! Olyan szinten smooth és nagyon hamar bele lehet rázódni. A kezdeti dupla fegyver annyira nem adta, aztán a pallos már kimondottan tetszett, de végül megkaptam a lándzsát és az szerelem volt első fogásra, úgyhogy maradt is végig. Fantomokat oldhatunk fel és fejleszthetünk a játék során, akik közül mindig egyet választhatunk ki kísérőnknek és passzív támogatást nyújtanak. Elképesztően sokféle páncél szett feloldható és gyártható, fegyverskinek is szép számban állnak rendelkezésre! Kismillió alkalommal váltottam kinézetet és lőttem a fotókat, mert mindig dobott egy ütős kinézetű páncélt. A grafika egyszerűen pazar!!! Ez a cel-shading-es megjelenítés anime/dark fantasy stílusban csúcs! Maximális részletesség mellett röhögve fut stabilan 144 FPS-el.
Én 150-es szinten fejeztem be a kampányt, de úgy van megoldva, hogy konkrétan elvileg nincs felső szintlimit, így folyamatosan lehet indítani a New Game+ módokat és több száz órán át hentelni. Én nagyon jó szívvel ajánlom azok számára is, akik hozzám hasonlóan teljesen belevannak habarodva ebbe a műfajba, de utálják, ha a magas nehézség tönkre vágja az élményt. De persze, akik imádják a kihívást, azok is el lesznek kényeztetve, mert a legmagasabb szint felett is még feloldódik egy újabb nehézség a sztori végeztével. Kicsit most üresnek érzem az életem és fogalmam sincs mit kezdjek magammal. Azt hiszem, pontosan ez egy iszonyatosan jó játék ismérve!
Ez valami hihetetlenül ku*va jó volt!!!
Én nem tudom mikor függtem rá utoljára ennyire egy játékra, de kedden kezdtem és most értem a végére bő 35 játékóra elteltével. Meg merem kockáztatni, hogy számomra talán az eddigi legkiválóbb soulslike élmény. És ez persze köszönhető a beginner nehézségi fokozatnak. Mivel imádom ezt a játékstílust, de szörnyen béna vagyok sajnos. Így minden esetben preferálom, ha van online multi lehetőség vagy legalább boss-oknál behívható játékos. De itt nincs ilyenre lehetőség, ez egy abszolút egyjátékos cím. Egy NPC segítő behívható minden főellenségnél, akinek a statjait ugyan tápolhatjuk, de így is képes elhalálozni viszonylag hamar. A beginner nehézség sem jelenti azt, hogy hátra lehet dőlni, itt is leverik az embert egy pillantás alatt, ha bénázik. Nem mondom, hogy nem káromkodtam és üvöltöztem a tv-vel néha, amikor nagyon csúnyán elhaláloztam. De szerencsére csak a nyavajás sárkánynál kellett YT segítséget néznem, mert ott teljesen vakon voltam, hogy miképp lehetne legyőzni. A többi azért lement max 2-3 próbálkozásból.
A történet remek, kellően tragikus, tele gyönyörű momentummal. És azt kell, hogy mondjam, még valamilyen szinten tökéletesen egyet is értettem a végső főellenséggel. Persze a módszerei csöppet drasztikusak. A játék menet és a harc az ISTEN! Olyan szinten smooth és nagyon hamar bele lehet rázódni. A kezdeti dupla fegyver annyira nem adta, aztán a pallos már kimondottan tetszett, de végül megkaptam a lándzsát és az szerelem volt első fogásra, úgyhogy maradt is végig. Fantomokat oldhatunk fel és fejleszthetünk a játék során, akik közül mindig egyet választhatunk ki kísérőnknek és passzív támogatást nyújtanak. Elképesztően sokféle páncél szett feloldható és gyártható, fegyverskinek is szép számban állnak rendelkezésre! Kismillió alkalommal váltottam kinézetet és lőttem a fotókat, mert mindig dobott egy ütős kinézetű páncélt. A grafika egyszerűen pazar!!! Ez a cel-shading-es megjelenítés anime/dark fantasy stílusban csúcs! Maximális részletesség mellett röhögve fut stabilan 144 FPS-el.
Én 150-es szinten fejeztem be a kampányt, de úgy van megoldva, hogy konkrétan elvileg nincs felső szintlimit, így folyamatosan lehet indítani a New Game+ módokat és több száz órán át hentelni. Én nagyon jó szívvel ajánlom azok számára is, akik hozzám hasonlóan teljesen belevannak habarodva ebbe a műfajba, de utálják, ha a magas nehézség tönkre vágja az élményt. De persze, akik imádják a kihívást, azok is el lesznek kényeztetve, mert a legmagasabb szint felett is még feloldódik egy újabb nehézség a sztori végeztével. Kicsit most üresnek érzem az életem és fogalmam sincs mit kezdjek magammal. Azt hiszem, pontosan ez egy iszonyatosan jó játék ismérve!
Be akartam szólni, hogy aki easyn tolja végig az ne panaszkodjon a nehézségre, de az igazság sajnos az, hogy az SPOILER
És fokozom a dolgokat, össze akarom szedni az achikat, amihez kell egy NG+ végigjátszás... Ott is végig kell nézni az összes cutscene-t
Még az íjászkodós tutorialt is beletette.
Viszont a nehézség valami kegyetlen mód el van cseszve. Elvileg van egy külön nehézség, Reincarnation+ néven... Amin Buksi eddig oneshotol minden ellenfelet
Ja igen, hardon, guide nélkül, minden követ felforgatva 36 óra volt a végigjátszás. Csak az endboss előtt néztem meg a collectible guide-ot, három maradt ki az egész játék alatt, szóval alaposan szétnéztem mindenhol IS.
amnéziás
fejezet után egyszer sem haltam meg a játékban. Pedig én hardon toltam, ott az ember elvárna egy kis kihívást.
És fokozom a dolgokat, össze akarom szedni az achikat, amihez kell egy NG+ végigjátszás... Ott is végig kell nézni az összes cutscene-t
Még az íjászkodós tutorialt is beletette.
Viszont a nehézség valami kegyetlen mód el van cseszve. Elvileg van egy külön nehézség, Reincarnation+ néven... Amin Buksi eddig oneshotol minden ellenfelet
Ja igen, hardon, guide nélkül, minden követ felforgatva 36 óra volt a végigjátszás. Csak az endboss előtt néztem meg a collectible guide-ot, három maradt ki az egész játék alatt, szóval alaposan szétnéztem mindenhol IS.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Beast of Reincarnation (PC Game Pass):
Izgatottan vártam ezt a játékot, nagyon tetszett az előzetes videók alapján. Aztán a vegyes értékelések kicsit elvették a kedvemet, de az augusztus végén beinduló dömpingig valamivel el kell tölteni az időt, így belevágtam. Simán lehetett volna a szegény ember Stellar Blade-je, de sajnos nem lett az.
Van egy egész érdekes alapkoncepciónk, csak sajnos elég sótlanul van tálalva. A játék vége felé kiderül, hogy azért akad pár erősebb áthallás HZD-vel. De persze bizonyos szempontból teljesen más a két történet. Van nekünk egy érzelmekkel és lélekkel nem rendelkező főhősünk, aki kicsit félkegyelműnek érződik a megnyilvánulásai alapján. De a csapat többi tagja se jobb! A párbeszédeket hallgatni pont akkora élvezet, mint amilyen egy sajtreszelővel rejszolás lehet. Van a kislány, aki számára a tőmondatok kinyögése is fájdalmasan nehéz, a mindig rébuszokban beszélő öreg papó és a hajunkat néha a farkával megavatározó fertőzött farkas. Ami egy ideig vitt magával, az a felfedezés, a fejlődés/fejlesztés és a jópofa harc. De bevallom őszintén, hogy az utolsó 4-5 fejezeten már csak célirányosan végigrohantam, annyira szerettem volna a végére érni. A harc már annyira nem volt fun, 40-es szint felett félisteni szinten zúzunk le mindenkit a kutyival. Ami hihetetlenül fájó pont nekem minden külső nézetes játékban, ha ugyanabban az öltözetben kell lehoznunk az egész sztorit. Itt is egy pusztulat szürke ballonkabátban nyomjuk, mert nem voltak képesek legalább annak a 8-10 felvehető páncélnak egyedi skin-t kreálni.
Technikai szempontból elég vicc sajnos. 3.7-es DLSS-el jelent meg, ami önmagában elég szomorú és semmi FG támogatás. A látvány legyen mondjuk okés, de sajnos közelről megnézve látszik, hogy borzalmasan lowres textúrákkal dolgozik. Rengetegen panaszkodnak teljesítményproblémákra és FPS bezuhanásokra is. Nálam RT nélkül nem volt ilyen gond.
Én a vásárlást semmiképp nem tudom jó szívvel ajánlani. Ha van GP előfizu, akkor rá lehet próbálni. Soulslike elemeket ugyan tartalmaz, de le lehet venni a nehézséget abszolút könnyűre. Szerintem nem egész 20 óra volt, de az utolsó fejezeteken már tényleg hanyagoltam a felfedezést és gyűjtögetést.
Izgatottan vártam ezt a játékot, nagyon tetszett az előzetes videók alapján. Aztán a vegyes értékelések kicsit elvették a kedvemet, de az augusztus végén beinduló dömpingig valamivel el kell tölteni az időt, így belevágtam. Simán lehetett volna a szegény ember Stellar Blade-je, de sajnos nem lett az.
Van egy egész érdekes alapkoncepciónk, csak sajnos elég sótlanul van tálalva. A játék vége felé kiderül, hogy azért akad pár erősebb áthallás HZD-vel. De persze bizonyos szempontból teljesen más a két történet. Van nekünk egy érzelmekkel és lélekkel nem rendelkező főhősünk, aki kicsit félkegyelműnek érződik a megnyilvánulásai alapján. De a csapat többi tagja se jobb! A párbeszédeket hallgatni pont akkora élvezet, mint amilyen egy sajtreszelővel rejszolás lehet. Van a kislány, aki számára a tőmondatok kinyögése is fájdalmasan nehéz, a mindig rébuszokban beszélő öreg papó és a hajunkat néha a farkával megavatározó fertőzött farkas. Ami egy ideig vitt magával, az a felfedezés, a fejlődés/fejlesztés és a jópofa harc. De bevallom őszintén, hogy az utolsó 4-5 fejezeten már csak célirányosan végigrohantam, annyira szerettem volna a végére érni. A harc már annyira nem volt fun, 40-es szint felett félisteni szinten zúzunk le mindenkit a kutyival. Ami hihetetlenül fájó pont nekem minden külső nézetes játékban, ha ugyanabban az öltözetben kell lehoznunk az egész sztorit. Itt is egy pusztulat szürke ballonkabátban nyomjuk, mert nem voltak képesek legalább annak a 8-10 felvehető páncélnak egyedi skin-t kreálni.
Technikai szempontból elég vicc sajnos. 3.7-es DLSS-el jelent meg, ami önmagában elég szomorú és semmi FG támogatás. A látvány legyen mondjuk okés, de sajnos közelről megnézve látszik, hogy borzalmasan lowres textúrákkal dolgozik. Rengetegen panaszkodnak teljesítményproblémákra és FPS bezuhanásokra is. Nálam RT nélkül nem volt ilyen gond.
Én a vásárlást semmiképp nem tudom jó szívvel ajánlani. Ha van GP előfizu, akkor rá lehet próbálni. Soulslike elemeket ugyan tartalmaz, de le lehet venni a nehézséget abszolút könnyűre. Szerintem nem egész 20 óra volt, de az utolsó fejezeteken már tényleg hanyagoltam a felfedezést és gyűjtögetést.
Grim Dawn: Fangs of Asterkarn (2026):
10 éve is imádtam ezt a játékot és most is hatalmas élmény volt elővenni!!! 7 éve nem indítottam, de az új DLC érkezése előtt felpattintottam és csináltam egy vadonat új karit, amivel elkezdtem a legelejéről. Éltem ezt az apostate-et, necro és inquisitor kombó, ami közelharccal és átkokkal mindent is elpusztít. Továbbra is az egyik legnagyobb erőssége az elképesztő számú kasztkombó-variáció. 10 alapkaszt, 45 dual-kaszt variáció és a képességek kombinálásával konkrétan nagyjából végtelen variációs lehetőség. A hangulat, a komor zenék, az egész atmoszféra fergeteges. Most már a nagy tv-n csapattam 4k-ban és kontrollerrel, még mindig baromi pofás az egész látvány! Főleg a fény-árnyék terén kiemelkedő. Ráadásul most az 1.3-as verzióval kapott egy HDR lighting opciót, ami még inkább feldobja az összképet.
Én most jelenleg csak a kampányt nyomtam végig, de bele lehetne ölni sok 100 órát még a frakciók és a nehézségi szintek kimaxolásával. Nagyon bejött az új kiegészítő is! A végső boss nem volt piskóta. Addig nagyjából mindent egyből szétkapott a karim, de hozzá 4-szer kellett visszamennem, mire sikerült lenyomni. Ha kimaradt volna, akkor nagyon jó szívvel ajánlom a 3 kiegészítőjével együtt!
10 éve is imádtam ezt a játékot és most is hatalmas élmény volt elővenni!!! 7 éve nem indítottam, de az új DLC érkezése előtt felpattintottam és csináltam egy vadonat új karit, amivel elkezdtem a legelejéről. Éltem ezt az apostate-et, necro és inquisitor kombó, ami közelharccal és átkokkal mindent is elpusztít. Továbbra is az egyik legnagyobb erőssége az elképesztő számú kasztkombó-variáció. 10 alapkaszt, 45 dual-kaszt variáció és a képességek kombinálásával konkrétan nagyjából végtelen variációs lehetőség. A hangulat, a komor zenék, az egész atmoszféra fergeteges. Most már a nagy tv-n csapattam 4k-ban és kontrollerrel, még mindig baromi pofás az egész látvány! Főleg a fény-árnyék terén kiemelkedő. Ráadásul most az 1.3-as verzióval kapott egy HDR lighting opciót, ami még inkább feldobja az összképet.
Én most jelenleg csak a kampányt nyomtam végig, de bele lehetne ölni sok 100 órát még a frakciók és a nehézségi szintek kimaxolásával. Nagyon bejött az új kiegészítő is! A végső boss nem volt piskóta. Addig nagyjából mindent egyből szétkapott a karim, de hozzá 4-szer kellett visszamennem, mire sikerült lenyomni. Ha kimaradt volna, akkor nagyon jó szívvel ajánlom a 3 kiegészítőjével együtt!
Kész lettem közben.
A végére tényleg sok volt, de le a kalappal, mert meglehetősen sokfélék voltak. Mivel párommal közösen nyomtuk, Caped Crusaderrel tettem. Adta nagyon.
A végére tényleg sok volt, de le a kalappal, mert meglehetősen sokfélék voltak. Mivel párommal közösen nyomtuk, Caped Crusaderrel tettem. Adta nagyon.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Én is belenéztem annó, 1-2 órát elvoltam vele. Aztán szokásomhoz híven jött valami új, ami sokkal jobban érdekelt és soha többet nem indítottam el. Pedig nagyon jópofa kis game.
Nekem 46,2 óra volt a vége, Dark Knight nehézségen és ebben benne volt pár küldetés újrajátszása is. A legtöbb idő a végtelen-végtelen sok Riddler és Cluemaster challenge-re ment el, azt már kifejezetten utáltam a végére.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
LEGO Batman: Legacy of the Dark Knight
Sajnos magánéleti elfoglaltságok miatt a tavasszal semmi időm nem volt gamelni, így nemrég álltam neki a pótlásnak. A két nagy versenyző a Saros és ez a játék volt, erre esett a választásom.
Párommal közösen toltuk le split-screenben a sztorit, a gyűjtögetést egyedül tolom, ezzel még nem végeztem. Iszonyat mennyiségű collectible van, ami nekem hatalmas pluszpont. Előreláthatólag a játék így sem fogja elérni a Skywalker Saga 100+ órás hosszát, mert ott aztán tényleg milliónyi gyűjtögetnivaló volt, de ez a mennyiség is elég nekem.
Fantasztikus Gotham. Meg merem kockáztatni, hogy ennyire élő és hangulatos Gothamet nem láttunk eddig. A sztori a meglévő Batman filmekből, és minimálisan Arkham játékokból lett összefércelve, ezért igazából a történet nem nagy durranás, sokkal inkább jelenetek és chapterek egymást követő sora.
A harcrendszer az Arkham játékokból ismert rendszert követi, annál valamivel egyszerűbb ugyan, de a séma ugyanaz. Minden karakternek vannak saját gadgetjei, amik elsősorban nem a harchoz, hanem az utak feloldásához és rejtvények megoldásához kellenek.
Nagyon tetszettek a karakterek, és a játék telis-tele van easter eggekkel. Személyes kedvencem Killer Crocktól a "We're just normal men, we're just innocent men." sor.
Tényleg nehezen tudnék rosszat mondani, talán az lehet negatívum, hogy az autós irányítás lehetne jobb, az autó nagyon csúszik. Illetve nekem nem esett annyira kezemre a karakterváltás, nem a legjobb, hogy "hold"-olni kell a gombot ehhez.
Baromira ajánlom amúgy, fantasztikus. Batman-rajongóknak meg kötelező!
Óriási pluszpont a legoból elkészített Animated Series intro miatt.
Sajnos magánéleti elfoglaltságok miatt a tavasszal semmi időm nem volt gamelni, így nemrég álltam neki a pótlásnak. A két nagy versenyző a Saros és ez a játék volt, erre esett a választásom.
Párommal közösen toltuk le split-screenben a sztorit, a gyűjtögetést egyedül tolom, ezzel még nem végeztem. Iszonyat mennyiségű collectible van, ami nekem hatalmas pluszpont. Előreláthatólag a játék így sem fogja elérni a Skywalker Saga 100+ órás hosszát, mert ott aztán tényleg milliónyi gyűjtögetnivaló volt, de ez a mennyiség is elég nekem.
Fantasztikus Gotham. Meg merem kockáztatni, hogy ennyire élő és hangulatos Gothamet nem láttunk eddig. A sztori a meglévő Batman filmekből, és minimálisan Arkham játékokból lett összefércelve, ezért igazából a történet nem nagy durranás, sokkal inkább jelenetek és chapterek egymást követő sora.
A harcrendszer az Arkham játékokból ismert rendszert követi, annál valamivel egyszerűbb ugyan, de a séma ugyanaz. Minden karakternek vannak saját gadgetjei, amik elsősorban nem a harchoz, hanem az utak feloldásához és rejtvények megoldásához kellenek.
Nagyon tetszettek a karakterek, és a játék telis-tele van easter eggekkel. Személyes kedvencem Killer Crocktól a "We're just normal men, we're just innocent men." sor.
Tényleg nehezen tudnék rosszat mondani, talán az lehet negatívum, hogy az autós irányítás lehetne jobb, az autó nagyon csúszik. Illetve nekem nem esett annyira kezemre a karakterváltás, nem a legjobb, hogy "hold"-olni kell a gombot ehhez.
Baromira ajánlom amúgy, fantasztikus. Batman-rajongóknak meg kötelező!
Óriási pluszpont a legoból elkészített Animated Series intro miatt.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Nem igazán értem, egy kalózos Assassin's Creedben te anno mit akartál csinálni, ha nem tengeri csatákat vívni és parkourozni? Előbbi most is fasza, utóbbi pedig jobb is, mint volt. Amit írtam, csak a négy legendás hajó bossfightra vonatkozott, azok csapnivaló megvalósítást kaptak mindkét iterációban.
Davkar: Edward túlnyomórészt ellenszenves is kéne legyen, sokszor ez a csattanója a sztoriszálaknak, hogy már megint mekkora pöcs volt, és szép lassan talán végre észhez tér. A remake pont ebbe rondít bele, mert a hozzátoldott részek egy teljesen más személyiséget próbálnak sugározni (lényegében a Black Flag történései utáni Edwardot látjuk, vegyítve a modern Ubisoft esetlen bárgyúságával), viszont így abszolút nem működik ez a "mindig benned volt a jóság" szál.
Az animus adattöredékeknél meg én is lestem csak, hogy oké, akkor ezek szerint elengedtük a Valhallában indított jelen szálat is...
Szerk.: Igen, az animus falak elég viccesek. A sztori szerint egy kis csicska voltam, eközben minden erőd az enyém volt már, kivéve azt az egyet, amit tutorialként egy főküldetés során el kell foglalni... Nem mernék megesküdni, de szerintem egyáltalán az erőd mechanikát sem engedi az OG játék, míg ez az első nincs meg. (És kapja be a Resynced, hogy nincs harbourmaster az erődökben!)
Davkar: Edward túlnyomórészt ellenszenves is kéne legyen, sokszor ez a csattanója a sztoriszálaknak, hogy már megint mekkora pöcs volt, és szép lassan talán végre észhez tér. A remake pont ebbe rondít bele, mert a hozzátoldott részek egy teljesen más személyiséget próbálnak sugározni (lényegében a Black Flag történései utáni Edwardot látjuk, vegyítve a modern Ubisoft esetlen bárgyúságával), viszont így abszolút nem működik ez a "mindig benned volt a jóság" szál.
Az animus adattöredékeknél meg én is lestem csak, hogy oké, akkor ezek szerint elengedtük a Valhallában indított jelen szálat is...
Szerk.: Igen, az animus falak elég viccesek. A sztori szerint egy kis csicska voltam, eközben minden erőd az enyém volt már, kivéve azt az egyet, amit tutorialként egy főküldetés során el kell foglalni...
Nem mernék megesküdni, de szerintem egyáltalán az erőd mechanikát sem engedi az OG játék, míg ez az első nincs meg. (És kapja be a Resynced, hogy nincs harbourmaster az erődökben!)I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Úúú, ha már rugdossuk akkor én is! Hot take, az eredeti történet elég béna, valamiért jobbra emlékeztem. A 6 ember egyike vagyok akiknek tetszett a jelen* szál az abstergo mászkálással és bár abszolút nem hiányzik a remakeből azok a szünetek mégis jót tettek a pacingnek. Így most irgalmatlan módon rohannak, két főküldi között évek telnek el mindenféle karakterfejlődés (/történet) nélkül. Az új flashbackek papíron működnek, de számomra Edwardot eléggé negatív megvilágításba helyezte. Szánalmas kisember, helyenként kifejezetten ellenszenves.
A térkép animus falai is jobban bekorlátozták mit, mikor, mennyit lehet. Itt most az erődök 3/4-ét kipipáltam mielőtt még beadta volna a hozzá kapcsolódó tutorialt.
Az officereket részben adom, az ötlet jó, de jobban működne ha ezek az új miniszálak a fő- karaktereit bővítették volna ki.
*apropó jelen SPOILER
A térkép animus falai is jobban bekorlátozták mit, mikor, mennyit lehet. Itt most az erődök 3/4-ét kipipáltam mielőtt még beadta volna a hozzá kapcsolódó tutorialt.
Az officereket részben adom, az ötlet jó, de jobban működne ha ezek az új miniszálak a fő- karaktereit bővítették volna ki.
*apropó jelen SPOILER
furcsa, hogy a jelek szerint (animus database bizbaszok), a "jelen" közel 100 évet ugrott előre az időben de aztán ennek valahogy nincs jelentősége.
Ja, hát, én nem tudom, mivel játszottatok annak idején, de én arra emlékszem, hogy a tengeri csaták a francnak sem hiányoztak, meg a parkour futkosások sem, A harcra meg már én nem emlékszem, de ezek szerint visszalépés az újvonalas részekhez képest.
Minek vesztek meg minden szart?
A Skull & Bones is csak addig élvezhető, míg nem jönnek a szellemhajó, tengeri szörny meg egyéb baromságok. Illetve addig sem nagyon, mert véget nem ér a kampány része.
Minek vesztek meg minden szart?
A Skull & Bones is csak addig élvezhető, míg nem jönnek a szellemhajó, tengeri szörny meg egyéb baromságok. Illetve addig sem nagyon, mert véget nem ér a kampány része.
Dark Archon
Legendás hajók az eredetiben is csak a kibaszásra építettek, és ráadásul csaltak. Sajnos most is így van, kedves Ubisoftnak megint arra futotta, hogy a hadihajók motorcsónak sebességgel tudnak menni, mikor épp úgy tartja kedvük, meg 180 fokot fordulnak 2,5 másodperc alatt.
Én már a negyediknél levettem a tengeri csata nehézségét, aztán a rendes játékhoz visszatettem normálra, azzal nincs gondom, de faszom fog csaló idiótaság ellen "tisztán játszani" órákon keresztül.
Egyébként, ha már szóba hoztad, a szárazföldi harc sajnos csapnivaló úgy eleve rendszer szinten is. Nincs választható fegyver, nincs választható pusztakezes küzdelem, nincs lefegyverzés, nincs földről felvett cuccok használata, és... Nincs VÉDEKEZÉS. Van béna parry meg ügyes parry.
Amiért megéri a végigjátszást, az a parkour, hajózás, meg a régi questek lejátszása az új grafikai motorral.
Amellett meg még így órákkal később nyugodt elmeállapotban is kitartok, hogy siralmas lett az officerek kapcsán az írás minősége. (No meg az Odyssey óta újra és újra használt robotszerű három darab cutscene animáció.)
Én már a negyediknél levettem a tengeri csata nehézségét, aztán a rendes játékhoz visszatettem normálra, azzal nincs gondom, de faszom fog csaló idiótaság ellen "tisztán játszani" órákon keresztül.
Egyébként, ha már szóba hoztad, a szárazföldi harc sajnos csapnivaló úgy eleve rendszer szinten is. Nincs választható fegyver, nincs választható pusztakezes küzdelem, nincs lefegyverzés, nincs földről felvett cuccok használata, és... Nincs VÉDEKEZÉS. Van béna parry meg ügyes parry.
Amiért megéri a végigjátszást, az a parkour, hajózás, meg a régi questek lejátszása az új grafikai motorral.
Amellett meg még így órákkal később nyugodt elmeállapotban is kitartok, hogy siralmas lett az officerek kapcsán az írás minősége.
(No meg az Odyssey óta újra és újra használt robotszerű három darab cutscene animáció.)I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Én ebben a pillanatban fejeztem be (minden 100%, majdnem 60 óra), ennyire nem látom gyászosan a helyzetet, de a végére nekem már általánosságban kivolt a pöttyös napozóm az egész játéktól. Vagy öregszem vagy az AC formula öregedett rosszul, de egy ponton túl már nagyon unalmassá vált a harc és a tengeri csaták is. A négy legendás hajó legyőzése után utóbbit vissza is vettem easy-re, mert igazi kihívás nem volt benne, de legalább sokáig tartott. Bár ez a legendás hajókra is igaz, az idő biztos megszépíti a dolgokat, de úgy emlékeztem Impulotot leszámítva élveztem ellenük küzdeni. Most meg lövöm, brace, lövöm, brace, lövöm brace, körözünk egymás körül, kétharmad HP-n elmenekül, lő a ködből, utána visszajön és kezdődik elölről. Mindez cirka öt percig.
Egynek jó volt, de ezek után nem kérek felújítást a többi részből, hagyjuk meg a szép emlékeket.
Egynek jó volt, de ezek után nem kérek felújítást a többi részből, hagyjuk meg a szép emlékeket.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Még nem játszottam végig, majd ma délután, de most egy mellékküldetés-sorozat végére úgy felhúzott a Black Flag Resynced, hogy majdnem előre megírtam a rant kommentet.
Gyalázatosan szar az új tartalom, főleg ezekkel az officerekkel. A "bicskanyitogató" szócikkhez csatolni lehet példázatként ezt az újvonalas ubi mocskot. Még Matt Ryant is mintha fejbe vágták volna az új voice line-ok felvétele előtt, hogy kellőképp bárgyú legyen.
Nevetséges a kontraszt, ahogy a tíz éve összerakott dolgok fogják meg az embert, és az újgenerációs "bővítések" zökkentik azonnal ki.
Fasza a remake, de ezt a hányást telibe ki kéne vágni, nem lepne meg, ha PC-n készülne ilyen "no officers", meg "shut remake Edward up" mod.
Gyalázatosan szar az új tartalom, főleg ezekkel az officerekkel. A "bicskanyitogató" szócikkhez csatolni lehet példázatként ezt az újvonalas ubi mocskot. Még Matt Ryant is mintha fejbe vágták volna az új voice line-ok felvétele előtt, hogy kellőképp bárgyú legyen.
Nevetséges a kontraszt, ahogy a tíz éve összerakott dolgok fogják meg az embert, és az újgenerációs "bővítések" zökkentik azonnal ki.
Fasza a remake, de ezt a hányást telibe ki kéne vágni, nem lepne meg, ha PC-n készülne ilyen "no officers", meg "shut remake Edward up" mod.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Chicken Police: Paint it Red!
Ez az egyik olyan játék, amit talán a bejelentése óta figyelemmel kísértem, évekig a wishlistemen volt, majd évek óta a digitális polcomon, de ki tudja, miért, csak nemrég vetettem bele magam Sonny Featherland és Marty MacChicken kalandjaiba. Egyből berántott, és egyszer sem eresztett, és sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett.
Nem tudok róla érdemben rosszat mondani. A vizuális megvalósítás csillagos ötös, és a fejlesztők nemcsak a fekete-fehér látvánnyal, hanem a dramaturgiában is hozták a noir stílust. A karakterek egytől egyig zseniálisan megírtak, megvalósításuk is szuper, de a szinkronhangok teszik fel a vörös cseresznyét a fekete-fehér habra (hm…). Öröm látni, hogy egy viszonylag alacsony költségvetésű magyar játéknál nem sajnálták a büdzsét profi színészekre, akik élettel töltötték meg a színtelen karaktereket. A két főszereplő jó zsaru-rossz zsaru dinamikája önmagában elvinné a hátán a játékot, míg a mellékszereplők közül talán a mosómedve volt a kedvencem, meg Dr Bubo. A jazz-es soundtrack szintén hibátlanul sikerült, pár számmal bővült is a személyes lejátszási listám.
Olyan, tényleg apró részletekbe tudnék csak belekötni, amiket leírni sem érdemes. Kicsit alulértékeltnek is tartom a játékot, bár az is igaz, egy film noir stílusban megalkotott, antropomorf állatokkal előadott visual novel/kalandjáték hibrid nem egy mindenki által befogadható tömegtermék. És ez így is van jól. Az ítéletem így 10 üveg olcsó bourbun a 10-ből. Ugyanakkor tanakodok az Into the Hive! kapcsán, úgy láttam, páraknál az csalódás volt - erősítsetek meg, hogy tévedtek.
Ez az egyik olyan játék, amit talán a bejelentése óta figyelemmel kísértem, évekig a wishlistemen volt, majd évek óta a digitális polcomon, de ki tudja, miért, csak nemrég vetettem bele magam Sonny Featherland és Marty MacChicken kalandjaiba. Egyből berántott, és egyszer sem eresztett, és sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett.
Nem tudok róla érdemben rosszat mondani. A vizuális megvalósítás csillagos ötös, és a fejlesztők nemcsak a fekete-fehér látvánnyal, hanem a dramaturgiában is hozták a noir stílust. A karakterek egytől egyig zseniálisan megírtak, megvalósításuk is szuper, de a szinkronhangok teszik fel a vörös cseresznyét a fekete-fehér habra (hm…). Öröm látni, hogy egy viszonylag alacsony költségvetésű magyar játéknál nem sajnálták a büdzsét profi színészekre, akik élettel töltötték meg a színtelen karaktereket. A két főszereplő jó zsaru-rossz zsaru dinamikája önmagában elvinné a hátán a játékot, míg a mellékszereplők közül talán a mosómedve volt a kedvencem, meg Dr Bubo.
A jazz-es soundtrack szintén hibátlanul sikerült, pár számmal bővült is a személyes lejátszási listám.
Olyan, tényleg apró részletekbe tudnék csak belekötni, amiket leírni sem érdemes. Kicsit alulértékeltnek is tartom a játékot, bár az is igaz, egy film noir stílusban megalkotott, antropomorf állatokkal előadott visual novel/kalandjáték hibrid nem egy mindenki által befogadható tömegtermék. És ez így is van jól. Az ítéletem így 10 üveg olcsó bourbun a 10-ből. Ugyanakkor tanakodok az Into the Hive! kapcsán, úgy láttam, páraknál az csalódás volt - erősítsetek meg, hogy tévedtek.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Itt sem fogunk egyetérteni.
Mi az, hogy "ha valaki továbbmegy?" Mármint, ha valaki végigjátszik egy játékot, és úgy értékeli?
Annyira élesen nem különül el a kampánytól, mint mondjuk Diablo 4 esetében, ahol végtelen időt bele lehet még ölni a kampány után. De még a lila kulcsos részeket se csináltad meg, basszus, ott is marha jó csaták vannak.
Úgy hurt me plenty fokozaton is meg 20+ óra is meg van, mert brutál új ellenfelek vannak, pl. az archvile páncéllal. Az Astral Boss legyőzése külön megemlítendő, mert rohadt nehéz.
Mármint, ha valaki végigjátszik egy játékot, és úgy értékeli?
Annyira élesen nem különül el a kampánytól, mint mondjuk Diablo 4 esetében, ahol végtelen időt bele lehet még ölni a kampány után. De még a lila kulcsos részeket se csináltad meg, basszus, ott is marha jó csaták vannak.
Úgy hurt me plenty fokozaton is meg 20+ óra is meg van, mert brutál új ellenfelek vannak, pl. az archvile páncéllal. Az Astral Boss legyőzése külön megemlítendő, mert rohadt nehéz.
Dark Archon
Megnéztem YT-on, valóban van egy pár másodperces kis cinematic. Bár nem igazán ad hozzá sokat így önmagában, inkább csak kis felvezetés lehet valami későbbihez. Szóval valóban, ha valaki az összes endgame tartalmat le akarja nyomni, akkor bele lehet tolni 12-13 órát is. Engem ez a része egyáltalán nem vonzott, csak a kampány.
6,5 órát ír a sztori részére. Nyilván ha valaki továbbmegy az endgame-re, akkor el lehet lenni vele állítólag dupla ennyit. Utánaolvastam és semmiféle plusz lezárást vagy cinematic-ot nem említ onnantól, hogy feloldottad a lila kulcsos részeket. De lehet hazudik az A.I.
Csak így semmi értelme értékelned egy játékot, mert félrevezető. Ugyanis a végjáték fejezi be a történetet, arról nem beszélve, hogy nem kevés játékórát ad az egészhez.
Dark Archon
Babafokozat bizony. Kampány sztorit nyomtam végig, nem mentem endgame-be a lila kulccsal.
Nem túl hosszú? Te ezt tuti végigjátszottad? Vagy valami babafokozaton?
Most tartok 15 óra körül csak a DLC-vel. Legyőzted az Astral Bosst, meg van a 4 Master Aréna is?
Most tartok 15 óra körül csak a DLC-vel. Legyőzted az Astral Bosst, meg van a 4 Master Aréna is?
Dark Archon
DOOM: The Dark Ages | Revelations (PC):
A The Dark Ages nekem egy fél fokkal kevésbé tetszett, mint a 2016-os reboot és a 2020-as Eternal. Egy csöppet lassabb volt és időnként több volt az üresjárat a kelleténél. A Revelations DLC viszont egy nagyon kellemes meglepetés, itt aztán volt pörgés rendesen! Feldobta az új közelharci fegyver és hogy instant váltogathattunk közöttük.
A látvány valami elképesztő maxra húzott grafikával és Path Tracinggel! Tökéletes első teszt volt az új videókarinak.
Nem túl hosszú, de a végén feloldódnak az endgame tartalmak és végre bejuthatunk azokra a részekre, amik eddig el voltak zárva előlünk a kampány során. Én nagyon jó szívvel ajánlom azok számára is, akik kicsit hiányolták a régebbi részek pörgősebb darálását. Toljátok maxra a hangerőt és dübörögjön a metál!!!
A The Dark Ages nekem egy fél fokkal kevésbé tetszett, mint a 2016-os reboot és a 2020-as Eternal. Egy csöppet lassabb volt és időnként több volt az üresjárat a kelleténél. A Revelations DLC viszont egy nagyon kellemes meglepetés, itt aztán volt pörgés rendesen! Feldobta az új közelharci fegyver és hogy instant váltogathattunk közöttük.
A látvány valami elképesztő maxra húzott grafikával és Path Tracinggel! Tökéletes első teszt volt az új videókarinak.
Nem túl hosszú, de a végén feloldódnak az endgame tartalmak és végre bejuthatunk azokra a részekre, amik eddig el voltak zárva előlünk a kampány során. Én nagyon jó szívvel ajánlom azok számára is, akik kicsit hiányolták a régebbi részek pörgősebb darálását. Toljátok maxra a hangerőt és dübörögjön a metál!!!
007 First Light (PC):
Írhatnám, hogy hatalmas csalódás, de igazából a megjelenés előtt kiadott játékmenet videók alapján erősen sejtettem, hogy mit kapok majd, így nem ért akkora meglepetés.
A csöppet esetlen harc és az árkád jellegű üldözések és akciójelenetek néhol bő 15-20 évet repítenek vissza a múltba. Különösen komikus a kézből kilőtt fegyveres ellenfelek értetlen fejcsóválása. A lopakodás és a bunyó pedig nagyjából a 3. alkalomtól már csöppet ásítozós. A történet szódával elmegy, de nem repíti le a fejünket. A varázslatos módon a jobb oldalunkhoz tapadó fegyverek, pedig csöppet illúziórombolóak. Az is mókás, hogy M irodájának előterében ugyanaz az újság van kinn az asztalon minden alkalommal, hiába telnek el hónapok. Persze ez már csak szőrszálhasogatás, de azért zavaró tényezők.
Ami jó, az a látvány. Tényleg nagyon korrektül néz ki maxra húzott grafikával és szépen stabilan fut. Az arcok különösen baromi jól sikerültek! Patrick Gibson és Lennie James alakítása remek, feldobták a játékot. Aleph tetszett egyértelműen a legjobban, az jó kis rész volt. De őszintén megvallva a "minden ajtó zárva" irodaházas pályánál már nagyon elegem volt az egészből és baromira vártam a végét. Az első 2-3 óra után nem is igen volt kedvem folytatni. Újra kellett néznem a Casino Royale-t, hogy kicsit hangulatba jöjjek és így sikerült újra rávennem magam.
Én csípem Bondot, számomra ugye Brosnan-el kezdődött és Craig-el folytatódott. De talán tényleg csak a Bond és Hitman rajongóknak tudnám jó szívvel ajánlani. Ők talán szemet tudnak hunyni mindazon elemei felett, amik nem voltak ínyemre.
Írhatnám, hogy hatalmas csalódás, de igazából a megjelenés előtt kiadott játékmenet videók alapján erősen sejtettem, hogy mit kapok majd, így nem ért akkora meglepetés.
A csöppet esetlen harc és az árkád jellegű üldözések és akciójelenetek néhol bő 15-20 évet repítenek vissza a múltba. Különösen komikus a kézből kilőtt fegyveres ellenfelek értetlen fejcsóválása. A lopakodás és a bunyó pedig nagyjából a 3. alkalomtól már csöppet ásítozós. A történet szódával elmegy, de nem repíti le a fejünket. A varázslatos módon a jobb oldalunkhoz tapadó fegyverek, pedig csöppet illúziórombolóak. Az is mókás, hogy M irodájának előterében ugyanaz az újság van kinn az asztalon minden alkalommal, hiába telnek el hónapok. Persze ez már csak szőrszálhasogatás, de azért zavaró tényezők.
Ami jó, az a látvány. Tényleg nagyon korrektül néz ki maxra húzott grafikával és szépen stabilan fut. Az arcok különösen baromi jól sikerültek! Patrick Gibson és Lennie James alakítása remek, feldobták a játékot. Aleph tetszett egyértelműen a legjobban, az jó kis rész volt. De őszintén megvallva a "minden ajtó zárva" irodaházas pályánál már nagyon elegem volt az egészből és baromira vártam a végét. Az első 2-3 óra után nem is igen volt kedvem folytatni. Újra kellett néznem a Casino Royale-t, hogy kicsit hangulatba jöjjek és így sikerült újra rávennem magam.
Én csípem Bondot, számomra ugye Brosnan-el kezdődött és Craig-el folytatódott. De talán tényleg csak a Bond és Hitman rajongóknak tudnám jó szívvel ajánlani. Ők talán szemet tudnak hunyni mindazon elemei felett, amik nem voltak ínyemre.
Warhammer 40,000: Mechanicus II (PC):
Hatalmas meglepetés és óriási királyság volt az első rész 8 évvel ezelőtt! A játékmenet, a hangulat és a félelmetesen zseniális OST teljesen levett a lábamról és a mai napig az egyik legkiválóbb WH40K játék a piacon. Nem véletlenül volt az idei év egyik legjobban várt címe a folytatás számomra. A demo bejött, bizakodó voltam. Szinte minden tekintetben változott az elődhöz képest és sajnos nem mind vált előnyére.
Főhőseink mind visszatérnek az első részből és személyesen vezetik az összes küldetést. 1 hős és egy maroknyi általunk összeállítható csapat fog rendelkezésünkre állni. És itt jön az első változás, teljesen lineáris lett minden misszió. Már nincsenek elágazások és nem mi döntjük el merre megyünk. Valamint a küldetéseket megakasztó "döntések" sem igazán azok és főleg nem sok súlyuk van. Mindösszesen annyit befolyásolnak, hogy mennyire sok és milyen erősségű ellenfelekbe botlunk majd bele. A játék szerintem nehezebb lett. Olyan szinten bedaráltak az 5. küldin, hogy újra kellett kezdenem teljesen a játékot, mert a sokadik újrakezdésre sem sikerült lehoznom. Persze nem volt küldetés előtti mentésem. Kaptunk skill tree-t, ahol fokozatosan oldhatjuk fel a keményebb egységeket és egyéb passzív képességeket. Valamint a hőseink is ugyanúgy képességpontokból fejleszthetőek. A küldetések alatt szerezhetünk nekik alternatív fegyvereket és aktív képességeket, de ez igencsak limitált, búcsút intettek az első rész teljes testre szabhatóságának. A játék fogadtatása nem kimondottan jó, jelenleg 53%-on áll a Steam-en. Nem fogadta jól a rajongótábor a teljes megreformálást.
Ami tetszett:
-Hangulat és maga a harc az továbbra is fergeteges!
-Végre kapott mindenki szinkronhangot, ami szintén örvendetes. Vissza lehet állítani az első részben megszokottra, ha valakit zavarna a beszéd.
-A látvány előnyére változott.
Ami nem tetszett:
-Az ikonikus zenéknek nyoma sincs, teljesen erőtlen az OST. Vagy csak szimplán sokkal gyengébbre sikeredtek a zenék, szinte észrevehetetlenek. Vagy a hangmérnök iszonyatosan elszabta és nem így kellett volna szólnia 100% music volume mellett.
-A küldetés előtti roaster teljesen random, ahol összeállíthatom a csapatomat. Hiába oldottam már fel a Kastelan robotot, ha a játék úgy döntött, akkor nem adta be, mint választható egység.
-Néhány pályán indokolatlanul laggolt és szaggatott. Azt ajánlották, hogy a volumetric fog-ot vegyem minimumra, nem segített. 7-8 küldetéssel a vége előtt kikapcsoltam a vertical sync-et és soha többet nem jött elő a szaggatás. Hogy most ez volt a ludas vagy csak az utolsó pályák már jól futottak volna mindenképp, ezt sosem tudjuk meg.
-Bár a kontrolleres irányítás isten volt, de hiába támadtam már rá egy adott egységre és támadtam volna újra vagy nyomtam volna rá más aktív képességet, szinte rendszeresen random célpontot váltott önhatalmúlag. Emiatt számos alkalommal ment félre értékes akció, mert megszokásból azonnal nyomtam és nem vártam meg a fél másodpercet, hogy korrigáljak. Baromi idegesítő!
-A vége csöppet csalódás. Rövidke képsorral vége lett, nem hagyott mély nyomot bennem.
Amit mindenki döntsön el Magának:
-Van Necron kampány is a Ad Mech mellett. Én konkrétan abszolút nem vagyok kíváncsi rá, így az ki is marad.
Én őszintén örülök, hogy elkészült, mert összességében végig lebilincselt és jól szórakoztam. De hogy ilyen mértékű változtatásokat eszközöltek és ilyen silány jelenleg a megítélése, az valószínű komoly hatással lesz a Bulwark Studios-ra és így nem tudom, hogy valaha készülhet-e még folytatása. Én személy szerint nagyon örülnék neki, mert a hibái ellenére is egy kis gyöngyszem a WH40K rajongók számára.
Pragmata (PC):
2020 nyarán jelentették be egy hangulatos kis kedvcsinálóval és sokakkal egyetemben én is teljesen abban a hitben voltam, hogy nyitócímnek szánják a novemberi PS5 megjelenésre. Nem így lett. Majd teltek az évek, néha bejelentettek, hogy ismét elhalasztották és így szép lassan az érdeklődésem is majdhogynem 0-ra redukálódott 6 év alatt. Aztán elérhető lett a demo és jókorát csalódtam. Egyáltalán nem fogott meg a játékmenet, a hackelés is inkább csak kizökkentett és megakasztotta a harcot. Így végül bőven hátrébb is sorolódott, a majd talán egyszer kategóriába. Épp volt némi üresjárat a Mechanicus II előtt, így csak belekezdtem és egész hamar ráfüggtem. Sokkal jobb lett volna, ha a demo is a legelejéről indul, mert így már legalább volt kis minimális kötődés Diana-val. Nem tudom miért fájt volna nekik az a +10-15 perc, de annyi baj legyen. Szép fokozatosan tudjuk meg, hogy mi is történt a Hold bázison. Rengeteg feljegyzésbe és holofelvételbe botlunk majd és mind hozzáad némi infómorzsát a rejtélyes események hátteréhez. Diana pedig szépen apránként lopja be magát a szívünkbe, mert tündérien aranyos, ahogy tanulgatja az emberi lét mivoltát és kezd fokozatosan igazi kislányra hasonlítani. És még rajzol is nekünk cuki képeket, amiket ki is ragasztunk a menedék pultjának falára. Gyűjtögetni kell serényen a nyersanyagokat, mert a világ összes fejlesztése a rendelkezésünkre áll majd. És ha nem foglalkozunk velük, akkor alulmaradunk a harcban. Vannak szimulációs gyakorlatok, amikkel szintén szerezhetünk értékes fizetőeszközöket, de ember legyen a talpán, aki mindet lehozza az elérhető legkeményebb szinten. Én 15-20 próbálkozás után már olyan szinten ba**tam fel magam, hogy soha többet nem mentem vissza a szimulátorba. De én marha béna vagyok ezekhez az időre menő ügyességi ugrabugrához. A harc nagyon hamar megszokható és az auto-hack elsajátítása is segít majd. Valamint minél előbb oldjátok fel azt a képességet, hogy pingelésre megmutatja a közelben lévő felszedhető tárgyakat!!! Az rengeteget fog segíteni. A történet egy ponton rendesen meglepett, nem számítottam a csavarra és a vége is kellőképpen érzelmes. Nem kellett volna félrehajítanom a Mechanicus II megjelenésekor, mert kemény 1 óra volt vissza belőle....ma meg a világomról nem tudtam konkrétan, tanulhattam újra az egész irányítást. De ez már csak a saját hülyeségem, mindig ezt csinálom magammal.
A grafika iszonyatosan pofás, max grafikán és bekapcsolt RT-el abszolút pazar a látvány! Teljesítménybeli gondokkal sem találkoztam, végig gyönyörűen futott DLSS+FG kombóval.
Ha a videók vagy a beszámoló meghozta a kedved, akkor tessék rámenni. A Capcom nagyot megy idén, ez a játéka is kiváló minőséget képvisel.
Hatalmas meglepetés és óriási királyság volt az első rész 8 évvel ezelőtt! A játékmenet, a hangulat és a félelmetesen zseniális OST teljesen levett a lábamról és a mai napig az egyik legkiválóbb WH40K játék a piacon. Nem véletlenül volt az idei év egyik legjobban várt címe a folytatás számomra. A demo bejött, bizakodó voltam. Szinte minden tekintetben változott az elődhöz képest és sajnos nem mind vált előnyére.
Főhőseink mind visszatérnek az első részből és személyesen vezetik az összes küldetést. 1 hős és egy maroknyi általunk összeállítható csapat fog rendelkezésünkre állni. És itt jön az első változás, teljesen lineáris lett minden misszió. Már nincsenek elágazások és nem mi döntjük el merre megyünk. Valamint a küldetéseket megakasztó "döntések" sem igazán azok és főleg nem sok súlyuk van. Mindösszesen annyit befolyásolnak, hogy mennyire sok és milyen erősségű ellenfelekbe botlunk majd bele. A játék szerintem nehezebb lett. Olyan szinten bedaráltak az 5. küldin, hogy újra kellett kezdenem teljesen a játékot, mert a sokadik újrakezdésre sem sikerült lehoznom. Persze nem volt küldetés előtti mentésem. Kaptunk skill tree-t, ahol fokozatosan oldhatjuk fel a keményebb egységeket és egyéb passzív képességeket. Valamint a hőseink is ugyanúgy képességpontokból fejleszthetőek. A küldetések alatt szerezhetünk nekik alternatív fegyvereket és aktív képességeket, de ez igencsak limitált, búcsút intettek az első rész teljes testre szabhatóságának. A játék fogadtatása nem kimondottan jó, jelenleg 53%-on áll a Steam-en. Nem fogadta jól a rajongótábor a teljes megreformálást.
Ami tetszett:
-Hangulat és maga a harc az továbbra is fergeteges!
-Végre kapott mindenki szinkronhangot, ami szintén örvendetes. Vissza lehet állítani az első részben megszokottra, ha valakit zavarna a beszéd.
-A látvány előnyére változott.
Ami nem tetszett:
-Az ikonikus zenéknek nyoma sincs, teljesen erőtlen az OST. Vagy csak szimplán sokkal gyengébbre sikeredtek a zenék, szinte észrevehetetlenek. Vagy a hangmérnök iszonyatosan elszabta és nem így kellett volna szólnia 100% music volume mellett.
-A küldetés előtti roaster teljesen random, ahol összeállíthatom a csapatomat. Hiába oldottam már fel a Kastelan robotot, ha a játék úgy döntött, akkor nem adta be, mint választható egység.
-Néhány pályán indokolatlanul laggolt és szaggatott. Azt ajánlották, hogy a volumetric fog-ot vegyem minimumra, nem segített. 7-8 küldetéssel a vége előtt kikapcsoltam a vertical sync-et és soha többet nem jött elő a szaggatás. Hogy most ez volt a ludas vagy csak az utolsó pályák már jól futottak volna mindenképp, ezt sosem tudjuk meg.
-Bár a kontrolleres irányítás isten volt, de hiába támadtam már rá egy adott egységre és támadtam volna újra vagy nyomtam volna rá más aktív képességet, szinte rendszeresen random célpontot váltott önhatalmúlag. Emiatt számos alkalommal ment félre értékes akció, mert megszokásból azonnal nyomtam és nem vártam meg a fél másodpercet, hogy korrigáljak. Baromi idegesítő!
-A vége csöppet csalódás. Rövidke képsorral vége lett, nem hagyott mély nyomot bennem.
Amit mindenki döntsön el Magának:
-Van Necron kampány is a Ad Mech mellett. Én konkrétan abszolút nem vagyok kíváncsi rá, így az ki is marad.
Én őszintén örülök, hogy elkészült, mert összességében végig lebilincselt és jól szórakoztam. De hogy ilyen mértékű változtatásokat eszközöltek és ilyen silány jelenleg a megítélése, az valószínű komoly hatással lesz a Bulwark Studios-ra és így nem tudom, hogy valaha készülhet-e még folytatása. Én személy szerint nagyon örülnék neki, mert a hibái ellenére is egy kis gyöngyszem a WH40K rajongók számára.
Pragmata (PC):
2020 nyarán jelentették be egy hangulatos kis kedvcsinálóval és sokakkal egyetemben én is teljesen abban a hitben voltam, hogy nyitócímnek szánják a novemberi PS5 megjelenésre. Nem így lett. Majd teltek az évek, néha bejelentettek, hogy ismét elhalasztották és így szép lassan az érdeklődésem is majdhogynem 0-ra redukálódott 6 év alatt. Aztán elérhető lett a demo és jókorát csalódtam. Egyáltalán nem fogott meg a játékmenet, a hackelés is inkább csak kizökkentett és megakasztotta a harcot. Így végül bőven hátrébb is sorolódott, a majd talán egyszer kategóriába. Épp volt némi üresjárat a Mechanicus II előtt, így csak belekezdtem és egész hamar ráfüggtem. Sokkal jobb lett volna, ha a demo is a legelejéről indul, mert így már legalább volt kis minimális kötődés Diana-val. Nem tudom miért fájt volna nekik az a +10-15 perc, de annyi baj legyen. Szép fokozatosan tudjuk meg, hogy mi is történt a Hold bázison. Rengeteg feljegyzésbe és holofelvételbe botlunk majd és mind hozzáad némi infómorzsát a rejtélyes események hátteréhez. Diana pedig szépen apránként lopja be magát a szívünkbe, mert tündérien aranyos, ahogy tanulgatja az emberi lét mivoltát és kezd fokozatosan igazi kislányra hasonlítani. És még rajzol is nekünk cuki képeket, amiket ki is ragasztunk a menedék pultjának falára. Gyűjtögetni kell serényen a nyersanyagokat, mert a világ összes fejlesztése a rendelkezésünkre áll majd. És ha nem foglalkozunk velük, akkor alulmaradunk a harcban. Vannak szimulációs gyakorlatok, amikkel szintén szerezhetünk értékes fizetőeszközöket, de ember legyen a talpán, aki mindet lehozza az elérhető legkeményebb szinten. Én 15-20 próbálkozás után már olyan szinten ba**tam fel magam, hogy soha többet nem mentem vissza a szimulátorba. De én marha béna vagyok ezekhez az időre menő ügyességi ugrabugrához. A harc nagyon hamar megszokható és az auto-hack elsajátítása is segít majd. Valamint minél előbb oldjátok fel azt a képességet, hogy pingelésre megmutatja a közelben lévő felszedhető tárgyakat!!! Az rengeteget fog segíteni. A történet egy ponton rendesen meglepett, nem számítottam a csavarra és a vége is kellőképpen érzelmes. Nem kellett volna félrehajítanom a Mechanicus II megjelenésekor, mert kemény 1 óra volt vissza belőle....ma meg a világomról nem tudtam konkrétan, tanulhattam újra az egész irányítást. De ez már csak a saját hülyeségem, mindig ezt csinálom magammal.
A grafika iszonyatosan pofás, max grafikán és bekapcsolt RT-el abszolút pazar a látvány! Teljesítménybeli gondokkal sem találkoztam, végig gyönyörűen futott DLSS+FG kombóval.
Ha a videók vagy a beszámoló meghozta a kedved, akkor tessék rámenni. A Capcom nagyot megy idén, ez a játéka is kiváló minőséget képvisel.
Kathy Rain 2: Soothsayer
Alig egy pár éve áradoztam az első részről, ami akkor eléggé betalált nálam. Nem csak a pixel art grafikájával idézte meg a ‘90-es évek kalandjátékait, de a narratíva is olyan volt, mint az ilyen korabeli tévésorozatok. A sztori egy ártatlan young adult-kalandnak indult, amiben a talpraesett koleszos lány detektívmunkába kezd (ahogy az lenni szokott...), hogy aztán egy ponton a történet a Twin Peaks és az X-akták legmisztikusabb, és egyben legvérfagyasztóbb részeit elevenítse meg. A játék nem akart forradalminak tűnni, hanem a már máshol bevált recepteket alkalmazta kiváló érzékkel. Szurkoltam magamban, hogy legyen folytatás, mert maradt még potenciál a karakterben és a sztoriban, és megörültem, amikor a készítők részéről megtörtént a bejelentés.
Na és a fő ok, hogy ilyen részletesen tértem ki az első részre, az az, hogy szinte szóról szóra leírhatnám ugyanezt a második részre vonatkoztatva is. A pixel art grafika jóval kidolgozottabb lett (bár az első rész stílusa jobban tetszett, jobban tudtam kötni a nosztalgikus emlékekhez), de ezt leszámítva nem sok minden változott. A játékmenet maradt a régi, a sztori ezúttal is lassan indul be (hogy aztán a végjátékra ugyanúgy elszabaduljon a pokol), és a szinkronhangok is megmaradtak. A kalandjáték-rész ezúttal sem túl nehéz, minimális detektívmunkával mindenre logikusan rá lehet jönni (igaz, egy rész volt, ahol walkthrough-hoz nyúltam, amikor elfogyott a türelmem). Összességében tetszett, örültem. Aki egy kicsit is szerette a point and click kalandokat, annak továbbra is jó szívvel ajánlom a franchise-t. A mérsékelt lelkesedésem inkább annak szól, hogy amíg az első rész sztorija váratlanul ért, amikor egy ponton egyik mindfuck-ból vitt át a másikba, addig a második rész ehhez képest csak minimálisan emelte a tétet. Feszegeti a határokat, de csak visszafogottan. Mivel azonban ezúttal is több lett a végére a felmerült, mint a megválaszolt kérdés, izgatottan várom, hogy bejelentsenek egy harmadik részt. Ha ez így lesz, akkor viszont nem árt, ha végképp elgurul a gyógyszer az írók részéről, és a korábbiaknál is bevállalósabbak lesznek!
Alig egy pár éve áradoztam az első részről, ami akkor eléggé betalált nálam. Nem csak a pixel art grafikájával idézte meg a ‘90-es évek kalandjátékait, de a narratíva is olyan volt, mint az ilyen korabeli tévésorozatok. A sztori egy ártatlan young adult-kalandnak indult, amiben a talpraesett koleszos lány detektívmunkába kezd (ahogy az lenni szokott...), hogy aztán egy ponton a történet a Twin Peaks és az X-akták legmisztikusabb, és egyben legvérfagyasztóbb részeit elevenítse meg. A játék nem akart forradalminak tűnni, hanem a már máshol bevált recepteket alkalmazta kiváló érzékkel. Szurkoltam magamban, hogy legyen folytatás, mert maradt még potenciál a karakterben és a sztoriban, és megörültem, amikor a készítők részéről megtörtént a bejelentés.
Na és a fő ok, hogy ilyen részletesen tértem ki az első részre, az az, hogy szinte szóról szóra leírhatnám ugyanezt a második részre vonatkoztatva is. A pixel art grafika jóval kidolgozottabb lett (bár az első rész stílusa jobban tetszett, jobban tudtam kötni a nosztalgikus emlékekhez), de ezt leszámítva nem sok minden változott. A játékmenet maradt a régi, a sztori ezúttal is lassan indul be (hogy aztán a végjátékra ugyanúgy elszabaduljon a pokol), és a szinkronhangok is megmaradtak. A kalandjáték-rész ezúttal sem túl nehéz, minimális detektívmunkával mindenre logikusan rá lehet jönni (igaz, egy rész volt, ahol walkthrough-hoz nyúltam, amikor elfogyott a türelmem). Összességében tetszett, örültem. Aki egy kicsit is szerette a point and click kalandokat, annak továbbra is jó szívvel ajánlom a franchise-t. A mérsékelt lelkesedésem inkább annak szól, hogy amíg az első rész sztorija váratlanul ért, amikor egy ponton egyik mindfuck-ból vitt át a másikba, addig a második rész ehhez képest csak minimálisan emelte a tétet. Feszegeti a határokat, de csak visszafogottan. Mivel azonban ezúttal is több lett a végére a felmerült, mint a megválaszolt kérdés, izgatottan várom, hogy bejelentsenek egy harmadik részt.
Ha ez így lesz, akkor viszont nem árt, ha végképp elgurul a gyógyszer az írók részéről, és a korábbiaknál is bevállalósabbak lesznek!„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Már megvettem, jövő csütörtökön lesz még egy utolsó nagy megmérettetésem, utána belevágok azonnal.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Pont most vittem végig. Sajnos ez már a sokadik Dark Pictures sztori/játék, ami elvérzik a karakterei, vagy a történet miatt. Míg az előző a technikai problémákról híresült el (mert a sztoriról nem igazán tudott, azt is végigvittem, de már semmire sem emlékeszem belőle), addig ez egész jó volt ebben a tekintetben, max. grafikai belassulások voltak, de csak mert kivételesen nem kapcsoltam DLSS-t (de ray tracinget sem, úgyhogy az kimaradt). Szal látványra tényleg jó. Emellett pár változtatást eszközöltek a megtalálható cuccokkal, látod mennyi van egy adott jelenetnél. Viszont itt egy újabb sztori, aminek bizonyos elemei miatt kicsit súlytalanná válik az egész élmény. Az se segíti, hogy a karakterek is nagyon laposak, rájuk se fogok emlékezni. Ez se egy igazán jó Dark Pictures élmény, de most jobban belegondolva, mivel a technikai része egész rendben van, emiatt jobbak között kellene emlegetni.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
Directive 8020 (PC):
Izgatottan vártam ezt a játékot, mert végre sci-fi környezetet választott az Until Dawn-t fejlesztő csapat, ami sokkal közelebb áll hozzám. Nem akartam egyáltalán szívatni magam, így nyilván a legkönnyebb nehézséget választottam, viszont letiltottam a visszapörgetési lehetőséget. Így igazából minden választás és halál végleges volt. Ez persze csökkentette valamelyest a parafaktort, mert sokkal könnyebben kiszabadultam a lények karmai közül. De még így is sikerült a legvégén elveszítenem valakit a megmaradt legénységből, mert rossz gombot nyomtam meg hirtelen.
A történet nagyjából semmi eredetit nem hordoz magában. The Thing, Halálhajó, Moon, Black Mirror és egy kis Alien is megtalálható benne inspiráció gyanánt. A játékmenet továbbra sem túl bonyolult, nagy fejtörést nem fog okozni egyik megoldandó feladat sem. Ami elviszi a hátán, az az atmoszféra, a remek szereplők és a párbeszédek. Valamint menet közben lehet egymással chatelni is, azt is érdemes használni! A látvány valami hihetetlen pazar!!! Jól sikerült a natív HDR támogatás, a Ray Tracing pedig itt kimondottan erősen ajánlott! Elképesztően jók a tükröződések, fények és árnyékok. És végre egy újabb cím, amiben boldogult ezzel a funkcióval a korosodó konfigom.
Én talán kicsit azzal rontottam el magamnak az élményt, hogy túl analitikusan tekintettem az egészre és próbáltam megérteni és logikát találni benne. De ha ezt teszed, akkor igen könnyen elvérezhet szegény. Így érdemesebb a horror és vállalati disztópia mivoltára koncentrálni.
Több alkalommal meglepett, voltak váratlan fordulatok és kétszer majdnem a szívem is megállt. De a sokadik bujkálós szakasznál már inkább csak futottam és a cél felé. Nyilván ezt a legnehezebb fokozaton nem feltétlen lehet kivitelezni, ott lehet instant halál van.
Nem tudom mennyi idő lehetett, szerintem max 7-8 óra összesen. Összességében nem lett rossz, de kiemelkedően jó sem. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a settingből sokkal feszültebb légkörrel. Ha nagyon vártad és épp nincs mivel elütnöd az időt, akkor kaphat egy esélyt. De az se baj, ha megvártok egy 50-60%-os leárazást.
Izgatottan vártam ezt a játékot, mert végre sci-fi környezetet választott az Until Dawn-t fejlesztő csapat, ami sokkal közelebb áll hozzám. Nem akartam egyáltalán szívatni magam, így nyilván a legkönnyebb nehézséget választottam, viszont letiltottam a visszapörgetési lehetőséget. Így igazából minden választás és halál végleges volt. Ez persze csökkentette valamelyest a parafaktort, mert sokkal könnyebben kiszabadultam a lények karmai közül. De még így is sikerült a legvégén elveszítenem valakit a megmaradt legénységből, mert rossz gombot nyomtam meg hirtelen.
A történet nagyjából semmi eredetit nem hordoz magában. The Thing, Halálhajó, Moon, Black Mirror és egy kis Alien is megtalálható benne inspiráció gyanánt. A játékmenet továbbra sem túl bonyolult, nagy fejtörést nem fog okozni egyik megoldandó feladat sem. Ami elviszi a hátán, az az atmoszféra, a remek szereplők és a párbeszédek. Valamint menet közben lehet egymással chatelni is, azt is érdemes használni! A látvány valami hihetetlen pazar!!! Jól sikerült a natív HDR támogatás, a Ray Tracing pedig itt kimondottan erősen ajánlott! Elképesztően jók a tükröződések, fények és árnyékok. És végre egy újabb cím, amiben boldogult ezzel a funkcióval a korosodó konfigom.
Én talán kicsit azzal rontottam el magamnak az élményt, hogy túl analitikusan tekintettem az egészre és próbáltam megérteni és logikát találni benne. De ha ezt teszed, akkor igen könnyen elvérezhet szegény. Így érdemesebb a horror és vállalati disztópia mivoltára koncentrálni.
Több alkalommal meglepett, voltak váratlan fordulatok és kétszer majdnem a szívem is megállt. De a sokadik bujkálós szakasznál már inkább csak futottam és a cél felé. Nyilván ezt a legnehezebb fokozaton nem feltétlen lehet kivitelezni, ott lehet instant halál van.
Nem tudom mennyi idő lehetett, szerintem max 7-8 óra összesen. Összességében nem lett rossz, de kiemelkedően jó sem. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a settingből sokkal feszültebb légkörrel. Ha nagyon vártad és épp nincs mivel elütnöd az időt, akkor kaphat egy esélyt. De az se baj, ha megvártok egy 50-60%-os leárazást.
Saros:
A Housemarque 5 évvel ezelőtt a Returnal-al már lerobbantotta az arcomat. Nem is voltam tisztában vele, hogy ennyire képes lehetek rákattanni egy ilyen bullet hell őrületre, de hamar a rabjává váltam. A Saros-t viszont nem feltétlenül csak azoknak ajánlom, akik imádták a Returnalt. Sokkal frusztrálóbb volt az előző címük, ez már bőven játékosbarátabb és idegnyugtatóbb. Mivel van egy páncélfejlesztéses skilltree, amivel igencsak korrekt módon tápolhatod Devraj értékeit. Szóval már nem igen hat meg egy esetleges halál, mert fejlesztesz és mész vissza gyilkolni, csak ezúttal már erősebb statokkal. De ettől függetlenül azért jobb nem elhalálozni! És itt jön be a második nagyon fincsi könnyítés, a módosítók használata. Nálam ha jól emlékszem, akkor a harmadik elpatkolásom után adta be a játék, hogy helló, egyébként itt egy teljes menü, amiben módosíthatod a bolygón uralkodó körülményeket. Viszont mindennek ára van. Ha túl sok könnyítő funkciót aktiválsz, akkor azzal majdnem egyenértékű nehezítést is be kell kapcsolnod. Olyan, mint egy mérleg és ha nincs balanszban, akkor nem engedi érvényesíteni a beállításokat. Viszont olyan szinten tudod finomítani a játék nehézségét, hogy még a hozzám hasonló bénák is röhögve le tudják hozni a kampányt.
A sztoriról nem szeretnék sokat mesélni, mert ezt személyesen kell átélni. Adott ez a Carcosa nevű bolygó, ahol felfedeztek egy Lucenite nevezetű nyersanyagot, amiből 1 kg elegendő egy nagyobbacska város energiaszükségletének kielégítésére egy laza évtizedre. Úgyhogy a kapzsi megavállalat (Soltari) nem is húzza az időt, egyből 3 küldetést indít, 3 külön űrhajóval. Természetesen a kapcsolat teljesen megszakad mindegyikkel, így érkezünk mi az Echelon IV küldetés keretében, mely főként már fegyveres végrehajtókból áll, akik közül mi vagyunk az egyik. Rövid időn belül kiderül, hogy mi egyetlen egy céllal vállaltuk el a feladatot, hogy megtaláljunk valakit, aki az Echelon I-el elsőként ért a bolygóra. Szinte rögtön elkezdődnek a furcsa történések, kezd megbomlani a társaink elméje és mindemellett még a csak a profitot szem előtt tartó vállalati A.I. is csak dirigál nekünk. Aztán szép fokozatosan elkezd kibontakozni a teljes mindfuck történet, amit nem csak az átvezetőkből, de a temérdek naplóbejegyzésből, audio és holo felvételből rakhatunk össze. Az utolsó főellenség legyőzése után lehetőséget kapunk folytatni a kutakodást és jó 2 órányi további játékóra után eljutunk a titkos befejezéshez is. Ne hagyjátok ki semmiképp!
Ez volt az első játékom a nemrég vásárolt PRO-mon és azt kell mondanom, hogy valami hihetetlenül elképesztő a látvány!!! OLED-en egyszerűen varázslatosan pazar, rengetegszer megálltam gyönyörködni és fotózni (sajnos fotó mód egyelőre nincs). A stabil 60 FPS-t végig tartja, tökéletesen PS-re optimalizált játékélményt nyújt.
28 óra alatt értem a végére, de ha a kimaxolás a cél, akkor szerintem egy 35-40 óra biztos van benne. Ha imádtad a Returnalt vagy esetleg abbahagytad, mert túl frusztrálónak találtad a halálozás miatti büntit, akkor a Saros-al nyugodtan tegyél egy próbát, mert itt szinte semennyire nem fog meghatni 1-1 megmördelés. Leporolod Magad, fejlesztesz a páncélon és már teleportálsz is vissza a biomba, hogy kegyetlen bosszút állj a rusnyaságokon!
A Housemarque 5 évvel ezelőtt a Returnal-al már lerobbantotta az arcomat. Nem is voltam tisztában vele, hogy ennyire képes lehetek rákattanni egy ilyen bullet hell őrületre, de hamar a rabjává váltam. A Saros-t viszont nem feltétlenül csak azoknak ajánlom, akik imádták a Returnalt. Sokkal frusztrálóbb volt az előző címük, ez már bőven játékosbarátabb és idegnyugtatóbb. Mivel van egy páncélfejlesztéses skilltree, amivel igencsak korrekt módon tápolhatod Devraj értékeit. Szóval már nem igen hat meg egy esetleges halál, mert fejlesztesz és mész vissza gyilkolni, csak ezúttal már erősebb statokkal. De ettől függetlenül azért jobb nem elhalálozni! És itt jön be a második nagyon fincsi könnyítés, a módosítók használata. Nálam ha jól emlékszem, akkor a harmadik elpatkolásom után adta be a játék, hogy helló, egyébként itt egy teljes menü, amiben módosíthatod a bolygón uralkodó körülményeket. Viszont mindennek ára van. Ha túl sok könnyítő funkciót aktiválsz, akkor azzal majdnem egyenértékű nehezítést is be kell kapcsolnod. Olyan, mint egy mérleg és ha nincs balanszban, akkor nem engedi érvényesíteni a beállításokat. Viszont olyan szinten tudod finomítani a játék nehézségét, hogy még a hozzám hasonló bénák is röhögve le tudják hozni a kampányt.
A sztoriról nem szeretnék sokat mesélni, mert ezt személyesen kell átélni. Adott ez a Carcosa nevű bolygó, ahol felfedeztek egy Lucenite nevezetű nyersanyagot, amiből 1 kg elegendő egy nagyobbacska város energiaszükségletének kielégítésére egy laza évtizedre. Úgyhogy a kapzsi megavállalat (Soltari) nem is húzza az időt, egyből 3 küldetést indít, 3 külön űrhajóval. Természetesen a kapcsolat teljesen megszakad mindegyikkel, így érkezünk mi az Echelon IV küldetés keretében, mely főként már fegyveres végrehajtókból áll, akik közül mi vagyunk az egyik. Rövid időn belül kiderül, hogy mi egyetlen egy céllal vállaltuk el a feladatot, hogy megtaláljunk valakit, aki az Echelon I-el elsőként ért a bolygóra. Szinte rögtön elkezdődnek a furcsa történések, kezd megbomlani a társaink elméje és mindemellett még a csak a profitot szem előtt tartó vállalati A.I. is csak dirigál nekünk. Aztán szép fokozatosan elkezd kibontakozni a teljes mindfuck történet, amit nem csak az átvezetőkből, de a temérdek naplóbejegyzésből, audio és holo felvételből rakhatunk össze. Az utolsó főellenség legyőzése után lehetőséget kapunk folytatni a kutakodást és jó 2 órányi további játékóra után eljutunk a titkos befejezéshez is. Ne hagyjátok ki semmiképp!
Ez volt az első játékom a nemrég vásárolt PRO-mon és azt kell mondanom, hogy valami hihetetlenül elképesztő a látvány!!!
OLED-en egyszerűen varázslatosan pazar, rengetegszer megálltam gyönyörködni és fotózni (sajnos fotó mód egyelőre nincs). A stabil 60 FPS-t végig tartja, tökéletesen PS-re optimalizált játékélményt nyújt.
28 óra alatt értem a végére, de ha a kimaxolás a cél, akkor szerintem egy 35-40 óra biztos van benne. Ha imádtad a Returnalt vagy esetleg abbahagytad, mert túl frusztrálónak találtad a halálozás miatti büntit, akkor a Saros-al nyugodtan tegyél egy próbát, mert itt szinte semennyire nem fog meghatni 1-1 megmördelés. Leporolod Magad, fejlesztesz a páncélon és már teleportálsz is vissza a biomba, hogy kegyetlen bosszút állj a rusnyaságokon!
Kemény voltam és kihagytam Az erre szánható időt inkább beletettem a Fallout második évadába. Egyik Fallout-tal sem játszottam soha. Lehet, hogy hiba volt (mármint nem játszani).
Az első évad tökéletes szintjét nem érte el, de így is nagyon ütős. És olyan volt, mintha egy játékot néztem volna végig. Úgyhogy ezt javaslom
Retro games sorozatom folytatva: a maradék képernyőidőt (a 2018-as) Battlefield V kampányra (hard) allokáltam. Agyatlan lövöldözősnek tökéletes volt, a szenegáli katonás sztori negyedszázados MoH:AA emlékeket ébresztett, de a többi is rendben volt (még a Last Tiger is, amit leginkább a moralizálás miatt rakhattak be). Az EA szerint 15 óra ment bele, ebből nagyon sok lehetett a töltőképernyő. Néha voltak akadások meg azért a grafika is lehetett már akkoriban is jobb, az animációkat meg inkább hagyjuk). 2 dollárt megért.
Az erre szánható időt inkább beletettem a Fallout második évadába. Egyik Fallout-tal sem játszottam soha. Lehet, hogy hiba volt (mármint nem játszani).
Az első évad tökéletes szintjét nem érte el, de így is nagyon ütős. És olyan volt, mintha egy játékot néztem volna végig. Úgyhogy ezt javaslom
Retro games sorozatom folytatva: a maradék képernyőidőt (a 2018-as) Battlefield V kampányra (hard) allokáltam. Agyatlan lövöldözősnek tökéletes volt, a szenegáli katonás sztori negyedszázados MoH:AA emlékeket ébresztett, de a többi is rendben volt (még a Last Tiger is, amit leginkább a moralizálás miatt rakhattak be). Az EA szerint 15 óra ment bele, ebből nagyon sok lehetett a töltőképernyő. Néha voltak akadások meg azért a grafika is lehetett már akkoriban is jobb, az animációkat meg inkább hagyjuk). 2 dollárt megért.
Elvileg a legolcsóbb GP-ban is benne van, nem kell megvenni ezért a 10-12 óra játékidőért.
Végigpörgettem a demo-t, nekem bejött. Meg VR Pisti stream-jébe is belekukkantottam.
Abszolút nem kizárt, hogy én ezt a közeljövőben meg fogom venni magamnak.
Abszolút nem kizárt, hogy én ezt a közeljövőben meg fogom venni magamnak.
"You don't wanna be my enemy, I promise you"
65-ös tv-n is remekül festett. De abszolút megértem ha valakinek ez nem pálya. Számomra különleges élmény volt és üde kis színfolt idénre.
A demo-t próbálgattam a steam deck miatt, mert arra kerestem utazáshoz játékokat. És bevallom, jobban élveztem mint vártam volna! Kicsit 2D Arkham Asylum harc, és nekem azon Batman játékok harcrendszere bejött. Szóval lehet, hogy "a puding próbája ha kevés" (sic!) alapon egy próbát megérhet.
A pixelart szerintem is... minimum véleményes, hogy mennyire art, de ez nem a szándékoltan ocsmány kategória, mint sok ilyen hanem csak egyszerű, és nem bántóan szemcsés (SD-n persze más érzet).
De a 20 ojrót soknak érzem így is. Majd lesz olcsóbb is.
A pixelart szerintem is... minimum véleményes, hogy mennyire art, de ez nem a szándékoltan ocsmány kategória, mint sok ilyen hanem csak egyszerű, és nem bántóan szemcsés (SD-n persze más érzet).
De a 20 ojrót soknak érzem így is. Majd lesz olcsóbb is.
Man literally too angry to die
Megértem. Én is épp eleget toltam C64-en meg 2x86-oson ezeket, de ez valami egészen különleges és magával ragadó, tele egyedi megoldásokkal. A hangulata verhetetlen, a sztori is korrekt. CP rajongóknak mindenképp egy kuriózum.
Nem vagyok grafomán, de erre ránéztem és azt éreztem, hogy visszautaztam a 90es évekbe, amikor C64-en játszottam... Szép volt, jó volt, de elmúlt és ez jól van így.
Egyébként pedig nem zavar a pixel art, de ebből csak a pixelt látom, az art nekem egy Pollock festmény szintjén van
Egyébként pedig nem zavar a pixel art, de ebből csak a pixelt látom, az art nekem egy Pollock festmény szintjén van
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Köszi. Néztem egy negyedórát gameplayből, valóban ütős a hangulata és szerintem nagyon dögösen néz ki. Az ugrabugra kicsit elbizonytalanított, olyan már áll sorban itthon évek óta.
A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
Legnépszerűbb cikkek
- 1. A PlayStation Plus 2026. szeptemberi kínálata
- 2. Akkora frissítés kap még idén a Gran Turismo 7, hogy bele se fér egy csomagba, az első fele októberben, a második decemberben érkezik
- 3. Októberben visszatér a PlayStation, közel kétezer darabból áll majd, 62 ezer forint lesz, ja, és LEGO
- 4. Onimusha: Way of the Sword teszt – A Capcom újabb legendás szériát támasztott fel
- 5. Cat Me If You Can teszt – Macska-jaj
Legfrissebb fórumtémák
- 21:49
- Jöhet a Brütal Legend 2? Akkor tessék szépen a kasszához fáradni, és otthagyni még a gatyádat is! [hozzászólások] [1]
- 16:28
- Skulls and Bones [6]
- 13:04
- Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld! [1628]
- 20:40
- Ki mivel játszik mostanában? [8312]
- 13:29
- Warhammer 40,000: Rogue Trader [96]
- 11:36
- Marsupilami 2 - Salsa Palombia teszt – Visszatértek a kutyámmajmok [hozzászólások] [1]
- 11:25
- GG - GameGuess játék [990]
- 10:26
- Moderátoroknak [17412]
- 08:30
- The Blood of Dawnwalker [21]
- 22:01
- Szét*** az ideg [5574]
