Nem védeni akarom a játékot, de a single rész eleve nem single, hanem coop, és 3 haverral el lehet vele szórakozni. Másrészt ha úgy veszed, hogy az csak egy bónusz, akkor ez miatt pontot levonni nem túl igazságos.
A multi rész valóban nem tökéletes, sosem lesz az egy játékban sem, eddig a bad company 2 ált hozzá a legközelebb, de most azt is elrontják a lámák a sok c4el...
"Counter Strike a nem túl távoli jövőben" – valahogy így képzeltem el a Blacklight Tango Down játékot a képek alapján. Már egy ideje figyelemmel kísértem a róla érkező híreket, mert régóta vártam már egy jóféle, enyhén sci-fis beütésű FPS-t. Sajnos azonban a Zombie Studios játéka nem váltotta be hozzá fűzött reményeimet.
"Ahogy illik", van a játékban egyjátékos, és többjátékos mód is. Telepítés után az előbbinek láttam neki, de rövid idő után arra a következtetésre kellett jutnom, hogy a single mód csak úgy tessék-lássék módon került be: finoman fogalmazva is egy kissé kidolgozatlan. A Modern Warfare 2 Spec Ops módja után szabadon itt Black Ops módot találunk, a lényege is ugyanaz lenne: rövid küldetések, amiket egyedül, vagy egy, kettő, esetleg három társunkkal együtt teljesítünk. Fedezékről fedezékre haladunk előre a pályán, itt-ott ránk törnek a rosszfiúk, ilyenkor lövünk, amíg el nem fogynak, és néhol a továbbjutásunk érdekében nevetséges "logikai" minigame-eket kell megoldanunk. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha egy játékban egyes tevékenységekért XP-t lehet kapni, én igen hamar meg tudom unni azokat, amikért viszont nem kapok. Márpedig itt az egyjátékos részben 1 XP nem sok, annyit se kaptam. De ezen kívül sem találtam sok mindent, ami itt tartana, hát belevetettem magam a multiba.
Markáns minőségbeli ugrást tapasztalhatunk a single és a multi rész játékélménye között, bár ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a multi olyan rendkívül jó lenne... Megtalálunk itt minden klasszikus játékmódot – DM, TDM, Last Man Standing, Last Team Standing, CTF, Search and Destroy –, esetleg némelyiket itt máshogy hívják. A játék alatt, mint említettem, XP-t kapunk, és rangokat léphetünk. Az újabb rangok újabb felszerelési tárgyakat jelentenek. Nem feltétlenül fegyverek özönére kell gondolni, azokból nincs túl sok, itt inkább a fegyverek szerelékeivel operáltak a fejlesztők. Például géppisztolyból 4-es szinten kapjuk meg a másodikat, ami tulajdonképpen az első felcsicsázott változata. Itt eldönthetjük, hogy ezt használjuk úgy, ahogy kaptuk, vagy esetleg a saját ízlésünk szerint összevariáljuk az újonnan kapott és a már meglévő 5+2-féle szereléket. Ezek a következők: irányzék, tár, cső, plusz a rá való hangtompító vagy csőszájfék és válltámasz, valamint egy álcázó festés és egy "weapon tag"-nek nevezett valami, ami tulajdonképpen egy, a fegyver oldalán fityegő kabalafigura, ami viszont nem csak designelem, hanem a három alaptulajdonságunk valamelyikét növeli kisebb-nagyobb mértékben. (Az ikonjaik alapján tűzerő, sebesség és életerő.) A fent felsorolt felszerelési tárgyakon kívül van még egy érdekesség, az úgynevezett HRV visor, ami egy rövid időre megmutatja a társaink, ellenségeink, valamint a pályán elhelyezett lőszer és HP utántöltő helyek pozícióját, akár a falon keresztül is. Persze ez nem akkora segítség, mint amekkorának elsőre hangzik, ugyanis egyrészt csak pár másodpercre elég az energiája, ami elég lassan töltődik újra, másrészt ha be van kapcsolva, lőni nem tudunk közben.
A pályák tervezését kissé elbaltázták a fejlesztők. TDM-ben például egy-egy spawn-hely van a csapatoknak, és "ideális kemperhelyek" rontják azok játékélményét, akik viszont nem azok... Még nagyobb probléma, hogy játékos alig van, hosszú percekig keresgél egy-egy meccsre való playert, ráadásul azok is gyakran kilépnek ment közben. Hasonló kaliberű probléma, hogy erős konzolos mellékíze van a játéknak: nincs dedikált szerver, nincs szöveges chat, és béna a menü.
Grafikai kidolgozottság tekintetében kissé kontrasztos élményt nyújtott a Blacklight Tango Down: a fegyverek és a karakterek kinézete igen kellemes, viszont a pályák látványvilágára csak annyit mondanék, hogy Unreal 3 engine-nel ilyet azért nem illik a kezünk közül kiadni. Hanghatások terén kissé egyértelműbb, de semmivel sem rózsásabb a helyzet. Azt a 2-3-féle lövéshangot, ami a meccsek alatt váltakozik, igen hamar meg lehet unni. Igaz ugyan, hogy fegyverből sincs túl sok, na de akkor is... A Black Ops küldetések alatt hallható "announcer" hangja pedig enyhén szólva is kiábrándító.
Én magam talán a kíváncsiságtól vezérelve el fogok még tölteni némi időt a játékkal, de túlzottan nem fog lekötni, az már most egyértelmű. Ha valaki nagyon beleunt a többi FPS-be, egy kis változatosságnak jó lehet a Blacklight Tango Down a maga 15 dolláros árával, de túl nagy különlegességre ne számítson senki.
