A csodálatos pókember 2 [film]

Marc Webb 2012 után újra gyöngyvászonra küldte a hálószövő Pókembert (Andrew Garfield), aki ezúttal sem fér bele végzős gimnazista bőrébe, és a pókcsípés adta képességeket továbbra is piros-kék gúnyájában kamatoztatja. Ha New York utcáin akár csak egy hot-dog árustól nyúl le egy piti tolvaj 20 dolcsit, Pókember azonnal odalibben és egy laza poénnal fenéken billenti. Nem is csoda hát, hogy az egész város tényleges hősként ünnepli azt a maszk mögé rejtőző Peter Parkert, aki falmászó-bűnüldöző hobbija mellett még mindig csak egy kamasz fiú, aki fülig szerelmes Gwen Stacy-be (Emma Stone), sőt mi több, a kapcsolatot sem szakította meg vele, bármennyire is az ellenkezőjét ígérte meg anno a lány haldokló apjának (Denis Leary) az első film végén.

Mit kapunk A csodálatos pókember 2-től? Nos, egy vadiúj, sokkal képregényhűbb pókgúnyát, amire azonban semmiféle magyarázatot nem adnak, hogy honnan van, vagy egyáltalán. Kapunk egy rettentően jól működő Peter Parker – Gwen Stacy szerelmi szálat, ami TÉNYLEG működik. Van kémia, van románc, van humor és dráma. Kiemelkedően jó és szégyenteljesen rossz alakításokat is, de erről kicsit később. És végül kapunk egy exxxtra nagy adag CGI akciót, ami itt-ott még be is lett fejezve. Szóval kissé keserédes az élmény, amit még az IMAX vászon és a 3D szemüveg sem tudott feljebb emelni. A legklasszabb dolgok ezúttal is a címszereplőhöz köthetőek. Ilyenek például a pókösztön többszöri megjelenítése, a pazarul bemutatott egyedi mozgásstílus (lásd hálóhinta) és harcmodor, és a finomra csiszolt humor. Amit az első filmben csak magkapirgáltak a Parker házaspár, főként Richard Parker kapcsán, azt most hál’ Istennek egészen szépen kikristályosodik. Véleményem szerint az easter eggek is sokkal hatásosabbak lettek volna, ha nem lövik el őket rögtön a filmet promózó kampány legelején.

De persze vannak erősen gyenge pontjai is a filmnek, ami a legtöbb esetben a forgatókönyv hibája, ofkorsz. Ilyen például az a nagyon frankó ötlet, hogy George Stacy folyton kísérti Parkert, csak éppen ezt irtó bénán sikerült vászonra vinni. Az, hogy Peter simán befejezi dr. Curt Connorsnak a fajkeresztezési kutatás végső képletét, de arra nem jön rá, hogy Electro ellen csupán be kellene mágnesezni a hálóvetőket, nos *köhm* enyhén szólva is mulatságos. A még mindig hiteltelen May néni (Sally Field) is be-bevillan a képbe, de kábé minek...
De ami a legjobban fájt, az az, amit Max Dilon/Electróval (Jamie Foxx) műveltek. Az első megjelenésétől kezdve azt az érzetet erősítette bennem, hogy ő csak egy másolat. Aztán arra is rájöttem, hogy kit másoltak le: Edward Nygma/Rébuszt az 1995-ös Mindörökké Batman-ből. Ugyanaz a wannabe magatartás, ugyanaz az elvakult rajongás a hős iránt, ugyanaz a falkiplakátolós őrület, mint amit Jim Carrey karaktere is képviselt Schumacher filmjében. Sajnos Dane DeHaan sem jutott jobb sorsra. Amíg Harry Osborn szerepét kellett hozni, az maga volt a megtestesült zsenialitás, azonban utána… No, de erről majd ti alkossatok véleményt.
A magyar szinkronok még mindig cefet gázosak, ha külföldi akcentust kell hozni egy-egy karakterhez; ez jellemzően az orosz és a német nyelvnél ütközik ki.

Én magam mindig is azt vallottam: attól, hogy valami több még közel sem közel sem biztos, hogy jobb is. Sajnos ez A csodálatos pókember 2-re teljes mértékben igaz.