Nem teljesen viccből kérdeztem azt, ami a leadben olvasható, a Warhammer: Vermintide 2 legújabb kiegészítője, a Winds of Magic ugyanis új ellenféltípust is hozott, a beastmen nevű fajt (állatember? vadember?), amelynek egyedei elég kemény diók tudnak lenni…
Na de kezdjük rendesen inkább ezt az ismertetőt. Decemberben még azt írtam a Back to Ubersreik DLC bevezetőjében, hogy erősen véleményes, hogy sikerült-e a Vermintide 2-nek felülmúlnia az „ősatya” Left 4 Dead sorozatot. Azóta ahogy játszogatok vele, egyre inkább hajlok arra, hogy igen, sikerült – de pont a bonyolultabb felépítés és játékmechanika miatt nehezebb a fejlesztőknek kibalanszíroznia a játékot, emiatt aztán kap hideget-meleget a Fatshark csapata. És a Winds of Magic tovább csavar a dolgokon.
Tehát akkor a beastmen frakción kívül mit is kapunk még? Egy új pályát rájuk kihegyezve, ami utána bevezet minket az új játékmódba, amely leginkább egy sajátosan értelmezett horda módnak tekinthetünk (és persze hőseink is kapnak egy-egy új fegyverszettet). Ezen felül némi csiszolás történt: a szintlimitet megemelték 35-re, és az első részből ismerős Cataclysm nehézségi szint is visszatért.
Az új pálya hozza a megszokott minőséget: látványos, nehéz, élvezetes. A fő kampányt muszáj teljes egészében végigtolni előtte, mert történetileg a Skittergate összeomlása után jön az a meteorbecsapódás, ami a beastmeneket e világra hozza – hőseinknek pedig ezt kell kivizsgálnia. Az új Winds of Magic játékmód viszont viszont erősen megosztóra sikeredett – talán a legmegosztóbbra a franchise történetében. Miről is van szó? Karakterünk a fő játékmódtól eltérő felszereléssel vághat neki ennek a módnak, amit utána saját maga tud fejlesztgetni (és újakat vásárolgatni), nem pedig lootboxokból potyognak ki a különféle tupírokkal megbolondított változatuk. Ahogy elnézem, ez már sokaknál kiverte a biztosítékot, hiszen egy kvázi soft rebootot kap karakterünk – de ez szigorúan csak erre a módra vonatkozik. A másik fontos eltérés a megszokottaktól, hogy itt botok nincsenek, muszáj humán játékosokkal együtt tolni – ami csak akkor kínos, ha épp nem talál partneket a matchmaking, mert egyedül totál esélytelenek vagyunk.
Ezután indul a mandula: a meglévő pályákon hordákban törnek ránk a skavenek, káoszlények, beastmenek, halálukkor pedig begyűjtjük az esszenciájukat. Ha elég összegyűlt, vehetjük fel a nyúlcipőt, de persze ez nem lesz egyszerű. További nehezítés, hogy a hullák tüskebokorrá változnak, amelyek persze sebeznek minket, és csak lassan tűnnek el... Ez utóbbi dolognál azért derekasan felszaladt a bal szemöldököm... És persze fokozatosan nehezedik a helyzet menet közben, nehogy véletlenül unatkozzunk – elég szépen be tud durvulni a helyzet perceken belül. Nem mondom, hogy nem élveztem volna a harcot itt is, de őszintén szólva ráfér még némi finomítás erre a módra: jó lenne botokkal is tolni; no meg érzésem szerint nehezedő ellenfelek ide vagy oda, kissé kaotikusan adja az ellenfeleket (a végén persze már minden a túlélésről szól, ebben nincs hiba). No meg némi magyarázat sem ártana a tüskebokrokra, de ez lehet csak az én személyes marhaságom.
Pár patch és biztos kikupálja magát ez a DLC is, efelől nincs kétségem – a svédek derekasan tudnak dolgozni. Azt a fajta negatív ítélethullámot, amit a Steam adatlapon kapott ez a kiegészítő, nem érdemli meg, mert a tartalommal nincs baj (sőt), a minőségen lehet mindössze vitatkozni – és azzal kapcsolatban is csak az új játékmód kapcsán. Az ára még egy sarkalatos pont: sajnos eléggé borsos lett, főleg az alapjátékéhoz képest, és érzésre annyit nem tesz hozzá. Ahogy az eddigi Vermitide 2 DLC-knél is írtam: elkötelezett rajongóknak mindenképp ajánlott vétel – a többiek várhatnak vele, amíg némi javítás és leárazás nem érkezik.
