Mindig is szerettem a deszkás szoftvereket, elbűvöltek a trükkök és az élvezetes játékmenet. Nem is gondoltam volna, hogy valami hiányozhat a receptúrából, amig meg nem pillantottam a Rollerdrome-ra keresztelt csodát.
2030-ra egy véres sport tartja izgalomban a nézősereget, ahol fiatal játékosok görkorcsolyákon gyilkolják le a rájuk vadászókat. Egyfajta modern gladiátorjáték ez, egy városokon átívelő rendezvény. Az idei szezont még brutálisabbra tervezték, így sok junior besorolású versenyző is bekerült a kalapba, a történetben az egyiküket személyesítjük meg. A versenyek előtt belső nézetből ténykedhetünk limitáltan (olvashatunk újságcikkeket és feljegyzéseket, tárgyakat tapizhatunk), majd a futamok előtt rövid betanításokon veszünk részt. Ez illik a történethez, és ezáltal megismertet minket, a játékosokat is az alapokkal. Itt már külső nézetben irányíthatjuk sportolónkat. A tanulási időszak baráti, szájbarágós, de gyors.
Folyamatosan mozgásban leszünk, elesni pedig nem tudunk szerencsére. A kezelés nem nehéz, de a sok lehetőség miatt néha úgy érezzük, pár karral kevesebbel születtünk. Még a legegyszerűbb mozdulatok közé tartozik az ugrás és a lövöldözés, de a levegőben több tucat különféle trükköt is végrehajthatunk, akár forgással is megspékelve azokat. Ezek a manőverek egyrészt látványosság tekintetében se kutyák, másrészt sok pontot is érnek. A rámpák szélein és a korlátokon csúszhatunk, de a falról is végrehajtható ez a mozzanat.
Mindig egy tárunk lehet, a töltények száma pedig fegyverenként változik (2 és 12 között). Minden végrehajtott trükk vagy a mesterlövészek durrogtatása előli sikeres kitérés muníciópótlást eredményez. Kénytelenek leszünk folyamatosan trükközni és kerülgetni a delikvenseket, akik szép számmal várják a kudarcunkat. Még a sima közelharci ellenfelek is komoly sérülést okozhatnak, de az említett sniperek már néhány találat után a másvilágra küldhetnek. Ahogy haladunk előre, úgy érkeznek az egyre izmosabb egységek, akikre néha csak a gránátvetőnk lesz a megfelelő gyógyszer. A magunk mögött hagyott hullákból visszapótolható némi hiányzó életerő.
A Rollerdrome legerősebb része a játékmenet után – ami brutálisan addiktív és játszatja magát – a vizualitása. Tökéletes dizájn és színvilág jellemzik, ami egy picit rajzfilmes hatást keltő érzést kölcsönöz az egésznek. Ugyanilyen jól eltalált a zenei oldal is, amely szuperül aláfesti ezt a furcsa sportot. Az időlassítás lehetősége is növeli az élményt, a nagy golyózáporban nagyon gyakran fogunk élni a reflexmód adta lehetőséggel. Minden „pályán” kapunk 10 kihívást is, ezek egy részét muszáj lesz csinálgatunk, mert a későbbi szintek adott feladat teljesítése után oldódnak csak fel. A középdöntőknél már elég komoly nehézség csupán az adott kör teljesítése, de szerencsére a kipipált feladványokat elkönyvelik a bukásunk ellenére is. A kampány vége után megnyílik egy nehezebb játékmód, ha nem lenne már az alap is nagy összpontosítást és gyakorlást igénylő feladat.
Elsősorban azoknak ajánlanám a Rollerdrome-ot, akik szerették, szeretik a Tony Hawk jellegű játékokat, mert félig-meddig arra épül az egész szoftver. A lövöldözős része pedig a kiegészítés, így aki agyatlan hentelésre vágyik, az csalódni fog – itt meg kell dolgozni minden egyes fragért, ami viszont szerencsére baromi élvezetes.
