A Guitar Hero és Rock Band szériák farvizén evezve érkezett meg 2011-ben (majd Európába egy évvel később) a Rocksmith, amely gyakorlatilag a zenei ritmusjátékok újabb generációjának tekinthető. Már ha egyáltalán nevezhetjük még játéknak, és nem egyszerűen oktatóprogramnak.
A Rocksmith tervezői ugyanis teljes mértékben elvetették az említett két sorozat plasztikhangszeres megoldásait, és helyettük egy valódi elektromos gitárt kellett rákötni a PC-re vagy konzolra a csomagban kapott Real Tone kábel segítségével. Így kezdhettünk bele a hangszeres tanulásba, a zenei felhozatal számait próbálgatva. Így míg a Guitar Hero/Rock Band gitáros része nem maradt több, mint egy külön kontrollert igénylő ügyességi játék (szemben azok dobos részével, mert annak segítségével a dobolás alapjai valamilyen fokon úgy vélem, elsajátíthatóak), a Rocksmith alkalmas volt bizonyos szintű gitároktatásra is.
És ezt vitték tovább most, tíz évvel később a Rocksmith+-ban, amelyben igen nagy szerepet kap a tanulás. Egy-egy videóban mondja el oktatónk az alapokat, és minden lecke végén gyakorolhatjuk is az épp megismert akkordokat vagy technikákat, a korábban megismert tabulatúrás megjelenítés segítségével.
Újdonságként ráadásul már nem csak elektromos gitárral játszhatunk, és Real Tone kábel beszerzésére sincs szükség. Kapunk ugyanis egy mobilos alkalmazást, amelyet a programhoz párosítva a telefon mikrofonja fogja érzékelni a gitár hangját (akusztikus gitárét önmagában, elektromosét annak erősítőjéről). Igaz, ez valamivel kevésbé pontos, így aki biztosra szeretne menni, az nem árt, ha mégis marad a kábeles megoldásnál. Az appal szerzett tapasztalataim nem mindig voltak pozitívak: sokszor éreztem, hogy rosszat pengetek, a program mégis elfogadta jónak, ugyanakkor sokszor a hangolásnál a teljesen jól megszólaló húrt is újra beállíttatta. És akkor azt nem is említettem, hogy milyen körülményes volt újra meg újra összekapcsolni az appot a programmal.
Ha viszont nincs szükségünk tanulásra, vagy már úgy érezzük, eleget tudunk az alapokról, megkereshetjük a hatalmasnak tűnő, több mint 5000 dalból álló választékból a nekünk tetszőket, és azokat próbálhatjuk eljátszani – szintén tabulatúrás segítséggel, akár egyszerűsítve vagy lelassítva. Szándékosan szerepelt az előző mondatban az, hogy „hatalmasnak tűnő”, mivel bár az ötezer elég nagy szám, sajnos elég furán sikerült összeállítaniuk a gyűjteményt (és a neten olvasgatva nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel). Én például alig találtam köztük olyat, amit szívesen megtanultam volna kedvenceimtől, és ami kezdőként is megfelelő lett volna tőlük. Mert hiába van például egy egész lemeznyi The Cure vagy R.E.M. szám, ha azok egy fesztiválos fellépés felvételét vagy kevésbé ismert/népszerű dalokat jelentenek. De például a Metallicát is letudják kb. annyival, hogy Master of Puppets – és igazából azt is csak a Stranger Things miatt...
Próbáltam keresni valami lassabb, egyszerűbb számot (azt hittem legalábbis a böngészés során, hogy például az Eurythmics: Sweet Dreams az lesz – igaz, személy szerint annak a Marilyn Manson-féle változatát ismertem jobban ;-) ), és azzal nekivágni a rendes zenés résznek, azonban egyrészt a könnyebb fokozat azt jelentette, hogy a hangok elenyésző töredékét kellett csak megszólaltatni (ami persze érthető, hiszen a Guitar Heróban se a Through the Fire and Flames hard fokozatával kezd az ember), de így meg nem volt nagy élmény igazából a dolog.
Az akkordok tanulása hasznosabb része volt a programnak, viszont ehhez meg nem éreztem annyi pluszt, ami indokolná, hogy több hónapra befizessek – előbb keresnék szerintem YouTube videókat, amelyben elmondják ezeket a dolgokat. Ugyanakkor a feleségem gitártokjában talált oktatókönyv egyik oldalán lévő Nirvana: Come as You Are intro tabulatúrája több sikerélményt adott, mint a Rocksmith+-szal töltött idő.
Nagy változás még, hogy a Rocksmith+ már nem egy dobozos szoftver, hanem előfizetéses szolgáltatásként vásárolhatjuk meg. 1, 3 vagy 12 hónapos csomagok formájában juthatunk hozzá. Értelemszerűen a hosszabb idő nagyobb kedvezményt jelent:1 hónapra 14,99 eurót kérnek el, ha 3 hónapra fizetünk be, az 39,99-be kerül, 12 hónapra pedig 44% kedvezménnyel 99,99 euróba kerül az előfizetés.
Felemásnak érzem igazából a Rocksmith+-t az elmúlt pár hét tapasztalatai alapján. A koncepció jó, a gitároktató rész igényesen megvalósított, ugyanakkor az appos érzékelés sokszor hibás, a zenei választék pedig igen furcsa. És ez nem feltétlenül az én zenei ízlésem miatt van, CD-gyűjteményemben ugyanis megtalálható sok minden, a Metallicától Mobyig, a Depeche Mode-tól az Arch Enemyig vagy a Madnesstől az In Extremóig – csak hogy pár erős ellentétet említsek. Ha egyszeri fizetéssel korlátlanul meg lehetne kapni mondjuk az oktatórészt és mondjuk 30-40 ügyesen kiválogatott számot, akkor azt mondanám, meg is érheti a program, a havi előfizetéssel viszont a jelen állapotában túlzásnak érzem.
