hát, meg :) sajna van annyira jó ez a játék, hogy én bármelyik DLC-t örömmel fogadtam. ezt a negyediket is biztosan meg fogom venni, bár egyelőre ötletem sincs hogyan fogom az újvilági fővárosomba berakni a nagyobb alapterületű házakat... valszeg sehogy :D asszem majd egy másik faluba teszem, amihez biztos kell majd szerezni varrógépet meg dohányt, meg csokit meg mittoménmégmit. sört legalább lehet csinálni most már a pálmafák alatt is, az nagy könnyebbségnek tűnik.
már fél éve kb nem játszottam vele, lélekben rá kell készülnöm erre, régen párszor előfordult, hogy leültem játszani, de fél óra múlva ki is léptem mert belefájdult a fejem a "káoszba". na de ha elkapom a fonalat, akkor a 10 órás figyelmeztetésig biztos nyomkodom, vagy amíg felkel a nap xD
Tavaly egészen magabiztosan jelentettem ki, hogy több Season Pass nem lesz a kedvenc logisztikai-városépítő játékomhoz, az Anno 1800-hoz. Tettem ezt azért, mert a dolog hivatalos oldalról is megerősítést nyert, aztán tessék, ismét a Blue Byte Mainz remekművéről kell írnom. Ami nem gond, mert a játék továbbra is zseniális, még ha az új DLC-kkel érzésem szerint el is érte azt a maximumot, amivel összetettség terén még az élvezhetőség határán belül marad. Ahogy az eddigi évadbérletek, úgy a negyedik is három különböző, egymáshoz nem kapcsolódó DLC-ből áll, amelyek elsősorban az Újvilág (New World) régiót frissítik-bővítik ki, ami már időszerű volt, de erről mindjárt részletesebben.
Az első DLC, a Seeds of Change ennek megfelelően ebben a régióban hoz egy új épületet, ami egyben új játékmechanika is: ez a hacienda, a jól ismert dél-amerikai nagybirtokrendszer. A központi épület sugarában (amelynek mérete a sziget lakosságszámától függ) többféle különleges épületet húzhatunk fel: lakóházakat (bármelyik néposztály számára), amelyek nagyobb alapterületűek, mint a „rendes” házak, ám sokkal többen is lakhatnak bennük – ha kielégítünk néhány új szükségletet, mint amilyen például csípős szósz vagy az atole, ami egy klasszikus mexikói ital. A hacienda farmjain új- és óvilágbeli gabonát termeszthetünk, jóval hatékonyabban, mint a hagyományos farmokon. A kifőzdében a rumon és az új árukon kívül sört és snapszot főzhetünk – így nem kell importálni azt az európai régióból.
A termelés szempontjából a legfontosabb talán a trágyázás, amely a korábban már megismert gépállomáshoz hasonlóan a növénytermesztésünket tudja tovább fokozni. A trágyát a „fertilizer works” állítja elő, amelynek hatósugarában valamelyik állatfarmnak kell lennie – onnan hozza az alapanyagot, és gyártja a számunkra hasznos talajjavító terméket. A Seeds of Change röviden összefoglalva tovább növeli az Újvilág mezőgazdaságának hatékonyságát, egyúttal a szigeteken elérhető legmagasabb populációt.
A második DLC, az Empire of the Skies elég masszívan fejest ugrik az általam kevésbé kedvelt steampunk világába. És ha steampunk, akkor természetesen léghajók. Ezek a járművek ugyan már régóta benne vannak a játékban (egészen pontosan a The Passage DLC óta), most azonban újabb típusokkal bővült a repertoár – és ezúttal nemcsak civil, hanem katonai változatokkal is.
A légiharc nem túl izgalmas, ellentétben a DLC egyik újításával, a postaszolgálattal. A posta a Game Update 15-ben mindenki számára elérhető „lifestyle needs” egyik (DLC meglétét feltételező) eleme. Háromféle posta van: helyi, regionális és globális. Elsőhöz nem szükséges más, mint néhány épület az adott szigeten, ám a második kettőnél léghajók adják a postások szerepét. A léghajókat mind az Újvilágban, mind az Óvilágban építhetünk, előbbi esetben hélium, utóbbi esetben gáz felhasználásával, valamint szükségünk lesz alumíniumra, melyhez bauxitot kell majd bányásznunk. Ezek a lelőhelyek a már meglévő szigeteink random pontjain bukkannak fel a DLC aktiválása után, hosszas fejvakarásra késztetve az egyszeri főépítészt, nekem is alaposan át kellett alakítanom a szigeteimet, hogy legyen hely mindenre.
Az előző Season Passokban a harmadik DLC volt a fő attrakció, és ez most sincs másképp: a New World Rising hozza a legtöbb újítást a régió harmadik osztályának, az artistasnak a bevezetésével. Ebbe a populációba sikerült beszorítani az összes létező sztereotípiát a mezcalt ivó, focit kedvelő, robogón közlekedő dél-amerikaikról (ami inkább az 1900-as, mint az 1800-as évekre jellemző), amelyhez természetesen tipikus fesztiválhangulatot árasztó zene is társul. Az új termelési láncok között van focilabdagyár, gyógyszer, sőt jégkrém is. A populáció különleges épülettel is rendelkezik, a Maracanat is megszégyenítő Grand Stadiummal. Ami viszont talán a legjobb az egészben, hogy az egész Újvilág térképe kibővül, és az egyik sarokban ott lesz Manola, ami Cape Trelawney latinos megfelelője – azaz egy hatalmas sandbox-jellegű sziget, ahová könnyedén egy több tízezres várost felhúzhatunk.
A Season Pass 4 mellé két új szcenáriót is kapunk, szóval nem lehet azt mondani, hogy bármivel is kevesebb tartalmat adnának az előzőekhez képest. Mégis úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy azt mondjam: nem kell több Season Pass. Az Anno 1800 a kezdetekhez képest óriásira duzzadt, ezerszer komplexebb, mint bármelyik elődje. A játék jelen formájában közel áll a tökéleteshez, nem órákra, inkább hónapokra leköti az embert. A játék pedig hamarosan elérhető lesz Steamen is, ha esetleg valakit ez tartott volna vissza a vásárlástól. A Season Pass 4 tehát remekül sikerült, ajánlom mindenkinek.
A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega Hungary biztosította.
