Bizakodóan álltam hozzá Claudiu Kiss újabb játékához, hiszen korábbi munkája, a PC Building Simulator is minőségi lett. Szimulátoros témakörben pedig egyáltalán nem könnyű jót alkotni. Oda kell figyelni minden részletre, hogy azok stimmeljenek, ne legyenek fals dolgok, illetve izgalmasnak is kellene lennie, már amennyire egy ilyen stílusú szoftver az tud lenni. Emellett az optimalizáltság se utolsó, hiszen a legtöbb szimulátor már ott elvérzik, hogy bika asztali gép kell hozzá, mert annyira rémesen van lefejlesztve. A The Repair House egy olyan cím, amiből már láttunk sokat, viszont joggal bíztam benne, hogy ez most más lesz, mint a többi.
Vállalkozásunk úgy kezdődik, ahogy minden más hasonló kis biznisz kezdődni szokott. Semmi csicsa, csak egy rém egyszerű műhely, ahol megrendeléseket vállalhatunk el. Elromlott daráló, olvasóhibás videojáték-konzol, illetve rozsdás satu megjavítása fogja hozni az első pár száz dollárnyi pénzt a kasszába. A fejlődés és az új tárgyak megjelenése mondhatni tökéletesen van belőve, hiszen pont akkor tanulmányozhatunk valamilyen új dolgot vagy sajátíthatunk el képességet, amikor már unalmas lenne minden. Az egyhangúságot továbbá az is megtöri, hogy folyamatosan oldhatjuk fel az új helyszíneket a műhelyünkben, illetve mehetünk piacozni olcsóbb cuccok reményében.
Az alkatrészekből egyébként nem árt eltárolni néhányat, mert a legjobban fizető melók nagyon szűk határidővel érkeznek. A klasszikus módszer, miszerint megnézzük, mi a hiba, majd annak függvényében rendelünk alkatrészt, nem mindig célravezető. Jó pár elbukott megbízás után esett le, hogy bizony fontos lesz nézni a naptárban a határidőket. Ha pedig extrém ügyetlenek vagyunk, még a vállalkozást is csődbe vihetjük, mert a nagy költések közepette arra se árt gondolni, hogy a bérleti díjra is maradjon lóvé.
A lényeg, avagy az irányítás és a javítás kifejezetten gyorsan tanulható, és a sok különféle tárgynak köszönhetően kellemesen változatos. Néhány perc alatt kitanulható a szétszerelése szinte az összes tárgynak, illetve színes kijelölésekkel a játék is segít, hogy mit kell kicsavarni vagy letekerni a továbbhaladáshoz. Az elején kétkedve fogadtam a rövid oktatórészt, de igazából szerelés közben simán rá lehet jönni a dolgok nyitjára. Egyetlen komoly negatívum, hogy ameddig nem oldódnak fel az aukciósházak és az egyéb érdekes kutakodós helyszínek, addig eléggé monoton tud lenni a meló. A kitartás viszont később meghálálja magát, így semmiképpen sem érdemes egy óra játék után törölni a gépről, mert pont a legjobb dolgokról fogsz lemaradni.
Amiért viszont külön plusz pont jár, az az, hogy nem kell atomerőmű a játék futtatásához. RTX 3070-es videokártyával a monitorom 144 Hz képfrissítését is sikerült kimaxolni ultra grafika társaságában, miközben még képernyőfelvétel is ment a háttérben. Hozzáteszem, nem ez lesz az év legszebb játéka, viszont szégyellni valója sincsen. A kategóriájában ez a látvány teljesen korrektnek mondható.
Mindent egybevetve nagyon jó atmoszférát álmodott meg a fejlesztő. A The Repair House egy könnyed szórakozást nyújtó, faék egyszerűségű szimulátor, ahol dolgokat javíthatunk meg. Se több, se kevesebb, viszont amit ígér, azt teljesíti. Rengeteg bütykölhető tárgy várja, hogy szétszedjük és megjavítsuk. Aki vevő az ilyesmire, az biztosan nem fog csalódni.
