Mindig nagy örömre szolgál és rendkívül megtisztelő, ha hazai fejlesztésről írhatok – az pedig külön boldogság, ha folytatásról vagy spin-offról értekezhetek, hiszen akkor az előző rész kellően sikeres volt, így megy tovább a sztori. Nos, ezek szerint nem csak Onimushaman kolléga csípte a csirkekopók kalandjait a Chicken Police játékban, hanem a közönség is, hiszen egyrészt készül a folytatás Into the HIVE! alcímmel, másrészt pedig itt van Zipp kávézója, amely kis kapocsként köti össze a két rész történéseit.
Zipp H. Murphyvel a Paint it RED! című részben találkozhattunk – ott nem volt épp makulátlan hátterű a mosómedve. Aztán Sonny és Marty sikere után esélye nyílt kiszállni, így a kávézóját vezeti csendben és békességben – mi pedig belecsöppenünk abba a három nap történéseibe, amiben bizony ezt a csendességet és békességet fenyegeti egy gazfickó. Nem szeretném spoilerezni a történetet, mert a játék esszenciáját ez adja – legyen elég annyi, hogy Wessler bukása jobban felforgatta Clawville-t, mintsem sejteni lehetett...
Vendégeinket kávéval, teával, illetve meleg étellel kínálhatjuk, ezeket kell két beszélgetés között elkészítenünk. Sok gondolkodnivaló itt nincs, a recept elég egyértelmű, és még csak emlékezni sem kell az egyedi kívánságokra, mert azt is követi a recepten a játék. Kicsit kár érte, a rokon lélek Coffee Talk játékokban legalább az egyedi kéréseknél kellett kicsit tűnődni, hogy lesz a kedves vendégnek a legjobb...
És ha már Coffee Talk: én örömmel láttam volna itt is valami hasonló végtelenített kávé-/teafőzős játékmódot, ahol sztori nélkül, különféle receptekkel kísérletezve lephetjük meg a vendégeinket. Sebaj, itt viszont lehet a színes és fekete-fehér módok között váltogatni – utóbbi a még noirabb érzés miatt érdemes legalább kipróbálni. Még egy kis minijáték marad minden nap végére: a mosogatás, de ez is csak némi kattintgatás csupán...
Egy nekifutásra bő két óra alatt végig lehet érni a sztorin (ha nagyon elmélyülünk a háttéranyagot bemutató feljegyzésekben, akkor erre még kb. fél órát lehet rászámolni), de egy elágazásnak köszönhetően két befejezés is lehetséges. Így összességében azért csak ad nagyjából 5 órányi szórakozást a játék. (Nahát, egy átlagos Call of Duty sztori is kb. ennyi könyedebb nehézségi szinten. És azoknál olcsóbb, tehát sokkal jobban járunk a Zipp's Caféval! ;-) )
Rövid, egyszerű – viszont magával ragad mind a sztori, mind a hangulat. A kidolgozásra se lehet panaszunk: ez a rajzfilmes grafika tökéletesen működik ilyen miliőben is, emellett a jazz zene sokat dob a hangulaton. Ha végigvitted a Paint it RED!-et és már nagyon várod az Into the HIVE!-ot, kötelező a Zipp’s Café – ha pedig nem ismernéd a Chicken Police világát, akkor meg azért, mert tökéletes kapudrog (a cikk után írok is a Jézuskának, hogy karácsonyra szeretném az „egész estés” játékokat is).
