Bőséges volt az idei esztendő a játékfelhozatalt tekintve. Még az utolsó hetekben is érkeztek említésre méltó programok, idei utolsó tesztalanyom is közéjük tartozik. Szép karácsonyi ajándékként akár a Cookie Cutterrel is lazíthatunk az ünnepek alatt, feltéve, ha egy szép metroidvania az, amire a megfáradt gamer vágyik.
Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a személyiségünket robottestbe töltik fel halálunk után, hogy rabszolgaként dolgozhassunk tovább. Ezeket a „személyeket” nevezzük denzeleknek. Hősünk a hatalmas gyárkomplexumok között egy büfékocsiban éldegél tudós barátnéjával, akit erőszakosan elhurcolnak mellőle. A ronccsá vert leányzóval még képesek vagyunk odaaraszolni a támadókhoz, majd egy rövid trash talk után fel is adják ránk az utolsó kenetet. Az elrabolt Shinji egyik barátja siet a segítségünkre, kapar össze, majd építi újjá legyőzött maradványainkból a bosszúszomjas harcigépet. Ezek leszünk mi, kiegészülve egy klitorisznak látszó számítógépes rendszerrel, aki a Regina névre hallgat (az MI az ágyékunkba lett beültetve).
A kezdő képsorok brutalitásával és gyönyörűen animált, folyamatos képi világával már leveszi az embert a lábáról a program, persze csak abban az esetben, ha csípi a gore-t, illetve az efféle cartoon violence dolgokat. Nagyon stílusos az egész, ahogy a mamlasz lánnyal futkározunk vagy rúgkapálunk a veszélyes gyártelepeken. Az ellenséges dolgozó robotok is szépen ki lettek dolgozva, rengeteg modell készült belőlük, amiket kellő bántalmazás után egyedi kivégzőmozdulattal jutalmazhatunk. Csúcsra járatták a rajzfilmes erőszakosságot, baromi látványos és elborult dolgokat teszünk majd ellenlábasainkkal. A környezet, a hátterek is kidolgozottak és a platformerelemek is ügyesen lettek megoldva.
Ebben a 2D-s metroidvania játékban célunk elérni a város legmagasabb pontján található emberrablóhoz. Ehhez viszont több helyszínt is meg kell látogatni, hogy kellő erőre tehessünk szert. Képességeket, fegyvereket, valamint modulokat fogunk találni, amelyekkel sokkal hatékonyabban gyilkolhatunk. Az új modulokkal pedig eddig elérhetetlen helyek várnak felfedezésre. Alapjáraton lábaink és ökleink lesznek a főbb harci eszközeink, emellett képesek vagyunk kitérni, ellentámadni és ugrani. Idővel persze az olyan nélkülözhetetlen mozdulatok is feloldódnak, mint például a dupla ugrás.
Másodlagos fegyvereink ún. voidot használnak, ami a leölt egységek után visszatermelődik. Életenergiát is nyerhetünk, ha az értékes anyagot gyógyulásra fordítanánk. Ugyancsak voidba kerül a speciális erők elsütése, amelyek igencsak nagyot sebeznek a delikvenseken. A kihulló alkatrészekből és pénzmagból fejleszthetjük karakterünket adott személyeknél. Picivel több sebzés, több élet és void, nagyjából ennyiben áll meg az észrevehető fejlődés. Nehézségi szint nincs, ami nem is baj, mert jól van belőve a kihívás mértéke. Még úgy is érvényesülhetünk, ha nem használjuk mondjuk a parry hárítás készségünket. Igaz, meg fogunk izzadni pár helyen.
10-12 óra alatt érhetünk a stuff végére, de ha felfedeznénk az egészet, akkor erre még pár órát rá lehet számolni. Titkokban bővelkedik, rengeteg kedves easter egg lett elrejtve benne kis poszterek vagy a háttérben látható elhagyott tárgyak képében.
A Cookie Cutter egy szép és kiválóan játszható metroidvania, amit bátran ajánlok, feltéve ha nem viszolyogtok a képi brutalitásától.
