A PlayStation régi platformerjátékainak reneszánszát éljük. Idén igen sok címet újítottak fel, és a lista még közel sem véges. A nyár végén pedig sokak kedvence, a rózsaszínhajú ősember kalandja érkezett meg, amelyet jövőre követ a folytatása is. A Tomba! azon kevés videojátékok sorát erősíti, amely kimaradt az életemből, de a figurát látásból ismertem. Illetve minden egyes alkalommal végig kellett hallgatnom, ahogy egy barátom erről áradozik, hiszen kedvenc programja volt ifjúkorában. Így komoly elvárásokkal estem neki a stuffnak.
A speciális kiadást a Limited Run Gamesnek köszönhetjük, akik az alacsony példányszámban kiadott, speciális kiadásaikról híresek. Így fordulhat elő, hogy például a párszáz forintos Doom 64 is ott lehet a polcokon több tízezret érő fizikai kiadásban. A kiadó az eredeti Tomba! szoftvereken is dolgozó Tokuro Fujiwarát kérte fel, hogy létrejöjjön ez az alkotás. Rendesen hozzányúltak a zenékhez is, amelyek szépen szólnak az új hangszerelésben. Bekerült egy visszatekerő funkció is, ami bizony hasznos is, mert két lépésenként megsérülhetünk. Ami számomra csalódás volt, az az, hogy a képi világ nem igazán lett modernizálva. Nem szörnyű még ma sem, de a különféle képfelbontásvariációk helyett egy rendes ráncfelvarrást el bírtam volna viselni.
Történetünk hőse egy majomszerű gyerek, rózsaszín hajjal. Egyszer arra lesz figyelmes, hogy a nagyapja ékszerét ellopják az gonosz disznók (tényleg ez a nevük). A hét förmedvény pedig ezáltal hatalmába keríti a világot. Hősünkre vár a feladat, hogy kacifántos feladványokat teljesítve megtalálja a hét zsákocskát, amelyek felfedik a gonoszok rejtekét. Ehhez rendelkezésére áll egy jó kis begyalogolható, metroidvania jellegű játéktér. Rengeteg NPC lesz a segítségére, sokfajta fegyvert is használhat, de akár az ellenségre ráugorva, majd jól megharapva szőrénél penderítheti el a dögöket.
Ez egy régi játék, amelynek a mechanikájába nem nyúltak bele, így ha régen idegesített benne valami, akkor most is fog (vagy szimplán agyonfrusztrál majd, mint engem). 2,5D-t használ, így néhol tudunk mozogni a térben előre és hátra, vagy bizonyos helyeken oldalra fordul a kép. Menteni már bárhol lehet, hibáinkat azonnal visszatekerhetjük, de csak egy bizonyos rövid ideig mehetünk vissza, perceket nem. A feladatok ötletesek és hosszú küldetéssorozatnak felelnek meg, mindig lesz valami új titok, ami miatt vissza kell mennünk egy-egy korábbi helyszínre.
Később gyorsutazni is tudunk, ami megkönnyíti a haladást, de a Tomba! végigjátszása segédlet nélkül feladhatja a leckét. Pár dolgot nekem is meg kellett néznem hozzá, mert sokáig bolyongtam már, és nem sok segítséget adnak a programban. Így, hogy régen nem játszottam vele, furcsa volt az élmény, a kezelés nem állt kézre teljesen, sokáig szoktam. Azt elismerem, hogy valóban különleges stuff, ami talán meg is előzte a korát. Egy sokkal jobb irányításért és külcsínért ordít az egész.
A Tomba! Special Editiont főleg azoknak ajánlom, akik már régen is szerették, mert minden olyan benne, mint volt (a zenéket leszámítva). A platformjátékok kedvelői óvatosan tehetnek vele egy próbát.
