Az egész bő húsz évvel ezelőtt kezdődött, amikor is 2004-ben megjelent egy bizonyos FlatOut című roncsderbijáték. A Bugbear Entertainment alkotásának nem kellett sok, hogy rajongók millióinak belopja magát a szívébe. Ez ugyanis már akkor – ismétlem, húsz évvel ezelőtt – olyan törésmodellt mutatott be, amilyenhez még megközelítőleg sem volt hasonló egyetlen más autós játékban. Sőt, akkoriban még kifejezetten téma volt egy-egy autós játék esetében, hogy milyen kiábrándító tankokkal száguldozni és 200-zal sértetlenül lepattanni a falakról vagy egymásról.
Voltak persze próbálkozások, sőt, annak idején a Carmageddonban valóságos almacsutkává lehetett nyomorítani a járgányokat, de azért az finoman szólva sem a valóságos törésmodellről szólt. Ezzel szemben a FlatOutban épp ott és épp úgy horpadt a kaszni, tört ki az üveg, szakadt ki a kerék, repült le a motorháztető, ahogy az adott ütközés után várni lehetett. Imádtuk. Aztán alig két évvel később mindezt még tökéletesebb formában élhettük újra a FlatOut 2-ben. És akkor még nem említettem a mindkét játékban jelen lévő, de főleg a második részben kiteljesedő őrült minijátékokat, ahol a sofőrt kilőve kellett magasugrani, távolugrani, baseballozni, célba lőni és hasonlók. Zseniális móka volt.
Aztán a kiadásért felelős Strategy First elvette a szériát a Bugbeartől. A harmadik epizód pedig olyan gigantikus bukás lett, hogy elrettentő példaként lehetne mutogatni. A negyedik részt sem érdemes annál hosszabban emlegetni, minthogy volt és kész. A Bugbear viszont nem volt hajlandó eltávolodni a témától. Megállapodtak a THQ Nordic kiadóval, és már az ő zászlajuk alatt indult útjára egy Kickstarter-kampány a Next Car Game-hez. Bár a kampány végül megbukott, a kiadó és a stúdió mégis folytatta a projektet, és később Wreckfestre átkeresztelve indította útjára a korai változatot 2013-ban. Már az early accessben is tömegek kattantak rá a játékra, holott tartalomban sokáig igencsak karcsú volt. Ez a szakasz ráadásul elég hosszúra is sikerült, hiszen a teljes kiadás végül csak 2018 nyarán jelent meg.
Ennek is már hét éve, a Bugbear pedig tavaly nyáron bejelentette, hogy készül a Wreckfest 2. Ezzel hasonló utat kívánnak bejárni, mint az első résszel, vagyis első körben early accessben adják a játékosok kezébe. A korai változata néhány nappal ezelőtt jelent meg, én pedig az egész Bugbear-munkásság nagy rajongójaként gyorsan rá is vetettem magam.
A korai változat nem sokkal több tartalommal rajtolt el, mint anno az első rész esetében. Mindössze négy választható járgány kapunk – három amerikai és egy európai roncsot –, helyszínből pedig szintén négyet. Van egy mediterrán földes pálya, egy klasszikus versenypálya, egy roncstelep és ráadásnak egy még fél, de inkább negyedkész kaszkadőrpálya. A hagyományos helyszíneken több nyomvonal közül lehet választani, illetve az egyiknél kapunk roncsderbiarénát is. A már említett kaszkadőrpályán még textúrák sincsenek, mindenféle ugratók, loopok, katapultok és hasonló izgalmas pályalemek vannak szétszórva. De még olyannyira félkész az egész, hogy sok ezek közül még csak textúraként van jelen, nincs fizikája, vagyis simán áthajtunk rajtuk. Sok értelme ennek így szerintem nincs…
Maga a játékmenet pontosan olyan, amilyenre számítani lehetett. A versenyek még könnyű fokozaton sem olyan egyszerűek, mivel az autók irányítását erősen szokni kell. A futamok nagyon kiélezettek, mert könnyű egyik pillanatról a másikra az élről sereghajtóvá válni. Ehhez elég egyetlen hiba, megcsúszás vagy elfékezés, márpedig ebben a játékban mindig mindenki rengeteget hibázik. Úgy vettem észre, hogy ez az MI-re is érvényes, képes ő is gond nélkül kirepülni a kanyarban. Azt, hogy mennyire kíváncsiak az emberek erre a játékra, jól mutatja, hogy már most megannyi szerver fut, a többség tele is van.
Ami a látványvilágot illeti, már most is piszok jól mutat a Wreckfest 2. A grafikáért és a fizikáért továbbra is a Bugbear saját fejlesztésű ROMU motorja felel, amely részletes törés- és gyűrődésmodellt kínál, mellé ezernyi tereptárgy valós fizikáját számítja élőben: csak úgy repkednek az abroncsok, a sziklák, a ripityára tört táblák és egyebek. Kapunk több kameranézetet, beleértve a műszerfalas belső nézetet is. Hangokról most még korai lenne beszélni, mivel zene még nincs, a motorhangok pedig eléggé MI-generáltnak érződnek.
Jó kis játék lehet a Wreckfest 2-ből, ha egyszer kiteljesedik. De azért nagyon örülnék neki, ha ez ezúttal nem tartana öt évig, mint az első rész esetében. Illetve nekem nagy hiányérzetem volt annál a FlatOut-féle minijátékok miatt, mivel helyettük csak a béna kaszkadőrpályát meg olyan bugyuta futamokat kaptunk, amelyekben kanapékkal vagy fűnyírókkal kellett csapatni. Ezek helyett jobban örülnék, ha visszatérne a jó öreg távolugrás, magasugrás és a többi ökörködés. Van egy olyan érzésem, hogy ez hatalmasat dobna a hangulaton.
