2025 fantasztikusan indult azzal, ahogy a kiadók sorra jelentették be tavaly-tavalyelőtt csak konzolokra megjelent játékaik PC-s portjait – majd az utóbbi évek egyik legkiábrándítóbb sorozatával kellett szembesülnie a játékosoknak, ahogy ezek a portok szinte kivétel nélkül jelentős kívánnivalót hagytak maguk után. Ahogy azt a Rise of the Ronin portjáról írt cikkem végén is megfogalmaztam, valósággal rettegtem a soron következő átirattól, a The Last of Us Part II Remasteredtől.
Elvégre a Sony nemcsak a Marvel’s Spider-Man 2-vel nyúlt mellé idén, de a TloU első részének átirata is sokáig a leggyengébb portja volt, köszönhetően annak, hogy annál a minőség helyett a cél egyértelműen az volt, hogy a kiadónak legyen egy erős megjelenése a pénzügyi évük végén, nem sokkal az HBO-s sorozatadaptáció első évadának fináléja után. A többi azóta történelem – a körülmények pedig a The Last of Us Part II esetében kísértetiesen hasonlóak, a megjelenés dátuma ugyanis nagy valószínűséggel azért került április 3-ra, hogy azt kevesebb mint két hét válassza el a sorozat második évadának április 13-ai premierétől.
A port hoz mindent, amit a Sony ígért.
Ám ezúttal voltak pozitív előjelek. Egyrészt Pókember második kalandjával ellenben a gépigény viszonylag időben publikus lett (bár a marketingre jobban is ráfeküdhetett volna a Sony, meglepően kevés gőzt tolnak bele mostanában ilyen téren a PC-s átirataikba), sőt, még tesztpéldányt is kaptunk bő egy héttel a megjelenés előtt. A port pedig a beleölt órák alapján jól sikerült. Tulajdonképpen semmi világmegváltó dolog nem történt, hoz mindent, amit a Sony ígért – testreszabható egér- és billentyűzettámogatást, opcionális PSN-integrációt (extra kosztümökért cserébe), széles- és ultraszéles kijelzőtámogatást, teljes kompatibilitást DualSense-szel és más kontrollertípusokkal, felskálázást és képkockagenerálást, magyar feliratot, a konzolos eredeti minden tartalmát és (elvileg, bár ezt hardver hiányában nem tudtam tesztelni) Steam Deck kompatibilitást.
A gépigény baráti, Ryzen 5 3600, Radeon RX 7600, 32 GB DDR4 RAM és SSD mellett teszteltem a játékot, az automatikusan detektált beállítások Full HD-n High-ra álltak be, 60 fps-t célzó dinamikus, FSR 3.1-es felskálázással, képkocka generálás nélkül. A tesztelés során mindössze egyszer futottam bele crashbe, azon kívül a játék gyönyörűen működött, a fenti konfigurációval végig egy 50-70 fps közt kilengő, többnyire stabil 60 fps tempót tartott jelentősebb, zavaró fps-zuhanások, illetve az FSR ellenére bármiféle észrevehető artifactolás nélkül.
Az átirat egyszerűen kompetens.
Az átirat egyszerűen kompetens – ezt leírni az utóbbi hónapok után pedig kissé olyan, mint az égett olajszagot árasztó konyhából kilépni a friss levegőre. Van ugyan némi shader előtöltés a játék indításakor, ez azonban az első rész közel egy órás kálváriájával szemben (ami ráadásul még annak ellenére is borzasztóan futott, mígnem számtalan javítással helyre nem kalapálták) egy alig egy-két perces, gyors művelet.
Joel és Ellie második kalandja pedig megérdemelte, hogy ilyen színvonalon kerüljön a PC-s játékosok kezébe. Még ha valaki nem is ért egyet azzal, ahogy Neil Druckmann terelgette – és jelen állás szerint lezárta – a történetet, a The Last of Us Part II a videojátékos történetmesélés és a Sony-féle egyjátékos, történetorientált játéktípus tökélyre csiszolt csúcsa, mesterien kiforrott játékrendszerekkel, fenomenális prezentációval. Míg konzolon a Remastered változat viszonylag korai megjelenése (alig négy évvel az eredeti után) erősen megkérdőjelezhető taktika volt a Sony részéről, addig PC-n nincs ilyen ok panaszra – elvégre a játék legteljesebb, legletisztultabb és legszebb változatát kaptuk meg egyből, amelyből nem hiányoznak az olyan játékmódok sem, mint a No Return roguelite mód és a Lost Levels extrák.
The Last of Us: Part II Remastered teszt
Egy egyébként is közel hibátlan játékon is mindig van mit csiszolni.
A PC-s átirat ezúttal végre ismét legalább olyan jó választás, mint a konzolos.
Akit esetleg hosszabban kifejtve érdekelnek a történet, illetve a játékmechanikák részletei, annak ajánlom GeryG cikkeit a 2020-as, PlayStation 4-es eredetiről és a tavaly év elején megjelent PS5-ös Remastered változatról. Minden, amit azokban leírt, teljesen helytállóak – és most végre nem kell olyan szomorú sorral zárnom az értékelésemet, mint „csak PC-n még várnunk kell pár hetet-hónapot, hogy ezt zavartalanul élvezhessük”. Ha kimaradt a konzolos eredeti, vagy újráznátok egyet gyorsan a sorozat második évadáig, a PC-s átirat ezúttal végre ismét legalább olyan jó választás, mint a konzolos.
