2025 egyik legjobb játéka, és kis túlzással a Dynasty Warriors-széria egyik legszórakoztatóbb darabja volt számomra a Dynasty Warriors: Origins. Tagadhatatlanul voltak hibái, a vége felé nagyon elnyúlt, és teljesen érthető volt azoknak a régi, kritikus rajongóknak az álláspontja, akik az egykori, rengeteg különböző karakterre, fegyverre, kombóra építő receptet immár végletekig felhígítva látták viszont a látványosabb prezentáció, nagyobb összecsapások igénye miatt. Azonban a DW-széria egyik része sem tette még az „egy az ezer ellen” kaszabolós játékmenetet, valamint A három királyság románcát ennyire követhetővé és érthetővé laikusok számára. Arról nem is szólva, hogy a harc- és fejlődési rendszert is számos remek, addiktív újítással dobták fel.
Az alapjáték végigjátszása során kissé nehezményeztem, hogy a három fő királyság (Wu, Wei és Shu) mellett nem volt arra lehetőség még New Game+ módban sem, hogy a régi, PS2-es részekhez hasonlóan végigjátszhassunk alternatív hadjáratokat, amelyekben a történet egy-egy antagonistája mellé állhatunk be. A most megjelent igen méretes DLC, a Visions of Four Heroes azonban pontosan ezt a hiányosságot pótolta. A csomag két új fegyver – az íj és a kötéldárda – mellett egy rakat új kosztümöt kínál a főhős számára, valamint négy új, a fő kampány végigvitele során sorra megnyíló, alternatív történetszálat. Ezekben kipróbálhatjuk, mi lett volna, ha hősünkkel a történet valamelyik „bukott hőse”, a sárgaturbános lázadást vezető Zhang Jiao, a zsarnok Dong Zhuo, a saját arroganciája és hiúsága áldozatául esett Yuan Shao, vagy a franchise legendás antagonistája, Lu Bu oldalára állunk.
A csavar a dologban mindössze annyi, hogy ezek nem alternatív elágazások a fő kampányban, hanem egy külön, álomvilágbeli játékmódot képeznek, ahová egy fogadóban megpihenve léphetünk át. Ez először a játék második fejezetének elején nyílik meg Zhang Jiao szálával, majd miután ezt teljesítettük, a későbbiekben amint a további három karakter egyikének története lezárul a fő történetszálban, a következő fejezet elején automatikusan megnyílik a hozzá fűződő alternatív kampány is. Ebben az álomvilágban Zhuhe kísér minket, aki a csaták többségében az egyetlen választható társunk, és aki felett így most először az irányítást is átvehetjük.
Bázisunk egy, az alapjátékhoz képest méretesebb és kidolgozottabb, bejárható fogadó, ahol egy helyen kezelhetünk minden, az alapjátékban különböző menükben, vagy a térkép eltérő pontjain elhelyezett tevékenységet, mint például a mellékküldetések felvételét vagy a kereskedelmet. A fogadó udvarán lehetőségünk van még egy új gyakorlómód indítására, ahol különböző arénaharcok mellett az összes fegyverünk használatát is próbára tehetjük, gyakran egészen értékes jutalmakért cserébe.
Az alternatív kampányok során bár kiléphetünk a világtérképre, az sokkal korlátozottabb és zártabb, a teljes térképnek minden esetben csak egy lezárt részlete, ahonnan ezúttal hiányoznak a farmolási lehetőséget kínáló, kisebb csaták. Minden alternatív kampány durván 4–5 órányi játékidőt kínál, 3–4 nagyobb, klasszikus csatával, és köztük néha egy-két új típusú, úgynevezett stratégiai összecsapással. Ezek során a világtérkép új funkciót kap, hősünk ugyanis egy kisebb katonai alakulat élén más, szövetséges alakulatok oldalán csaphat össze körökre osztva ellenséges csapatokkal, annyi megkötéssel, hogy megadott számú kör elteltével sor kerül a végső összecsapásra. Annak indulásakor a küzdőfelek erőviszonyát addigi sikereink és kudarcaink döntik el, illetve a kisebb összecsapások során levert tisztek és hősök ebben a harcban már nem vesznek részt. Vagyis taktikusan kell megválasztanunk, hogy mikor hol segítünk, mely szövetségesünket tartjuk életben, melyik ellenfelet szedjük le, hogy a legerősebb, legirritálóbb tiszteket előre kiiktassuk, és milyen begyűjthető jutalmakra hajtunk rá. Sajnos az egyes csataterek szinte kivétel nélkül az alapjátékból lettek újrahasznosítva, és míg egyes esetekben ez érthető (elvégre most az ellenséges oldalról játszhatunk újra meghatározó harcokat), párszor eléggé megúszós megoldásnak érződött.
A DLC-kampányok még egy fontos megkötéssel rendelkeznek. A kosztümöket, fegyvereket, szintlépéseket, sőt, az esetleg befejezetlen „használd x alkalommal ezt a képességet, ölj meg y karaktert ezzel a fegyverrel z módon” mellékküldetéseket is magunkkal vihetjük a fő kampányba, ám az új, álombeli képességfán begyűjtött aktív-passzív képességeket – amelyeknek hol a harctéren, hol a stratégiai összecsapások térképén vehetjük hasznát – csak a többi alternatív történetbe, illetve ezek újrajátszásaiba. A minikampányok indításakor emellett azok összecsapásainak szintje elvileg mindig hősünk aktuális szintjéhez igazodik – bár ez a gyakorlatban nem igazán érződött így. Már az alapjátékot is elég jelentős szintbeli fölénnyel fejeztem be úgy, hogy az utolsó csaták már szinte semmiféle kihívást nem jelentettek, az álomvilágban pedig a szintigazítás ellenére is előfordult, hogy akár több szinttel az ajánlott fölött vághattam bele a csatákba. Elképzelhető, hogy ez egy bug, az alapértelmezett nehézségi szinten ráadásul már kezdetben is úgy tűnt, hogy ha egy ellenséges tisztet nem tudtam pillanatok alatt ledarálni, annak legfeljebb az volt az oka, hogy olyan, a történet szempontjából kulcsfontosságú szereplőről volt szó, aki az életerő-mennyisége miatt valóságos szivacsként nyelhette el a sebzéseimet.
További problémám, hogy bár a DLC tisztes mennyiségű átvezető jelenetet és új, karakterek közötti interakciót kapott, ezek a történet szempontjából elég furcsán hatnak. Hősünk a Béke Őrzője, egy mitikus harcos, aki mindig az igazság és a béke oldalán áll – és míg emellé belefért, hogy az alapjátékban a három kialakuló királyság közül bármelyikhez elszegődhetett, az, hogy beáll Dong Zhuo vagy Lu Bu mellé, néha eléggé fura, karakter- és történetidegen szituációkat szült.
Ettől függetlenül a Visions of Four Heroes maximálisan teljesíti az ígéretét: még több Dynasty Warriors, még legalább 15–20 órányi garantált játékidő. Ha valakinek hozzám hasonlóan tetszett az alapjáték, a más DW-címekhez képest hangsúlyosabb történetvezetéssel, karakterépítéssel, és szintén felcsillant a szeme a DLC bejelentésekor, az bátran ruházzon be rá.
