A LB két dolgot vett figyelembe a Starfish elkészítésénél: Az egyik az előző két lemez rajongók által legjobbnak tartott elemeinek összegyúrása (ez a producer lépése) és annak az érzésnek a közlése, amit nem tudok jól megfogalmazni, ezért inkább idézek: "I know why you wanna hate me ‘cause hate is all the world has even seen lately" és "I'm lookin' through a window into a world that's taken you from me". Ha mondjuk 2-3X meghallgatod az albumot és belegondolsz ebbe a két mondatba, te is rájösz, miért olyan aktuális ez nálunk.
Mellesleg bárhogy is nézzük, a Limp divatzene, de emiatt miért kellene neked esnem? Lexarom, hogy milyen, ha egyszer engem megfog, mint meggylekvár az abroszt.
A kertvárosi gyökérre meg te céloztál a "egy amcsi gyerek, azzal kérkedik sok interjúban, hogy milyen fasza háza van, meg milyen jó partykra járni a sok sztárral". És persze ez az országos hülyülés - mindenki, akit elkap ez a láz, ilyen életet akar élni és elég sokuknak ez el is érhető. Miért pont a kertvárosiak vannak megcélozva, NY vagy LA kellemesebb környékei? Hát mert a Limp zenéje nu-metal hip-hoppal keverve. A kertvárosi tizenévesek/huszonévesek nagyrésze pedig szereti a dinamikus, "hangos" zenéket (mint a nu-metal), de ugyanakkor a túl nagy zúzdák nem jellemzőek rájuk, ez az amcsi életkedves-baromsággal függ össze (természetesen ennek megvan a hátulütője is: ha valami kis gáz lesz a delikvens körül, akkor nem képes normálisan lereagálni azt, mert nem tragédián "edződött"). Szöveg területén meg szeretik a pörgős, egyszerű dumát (raphez hasonlítót, mint a Limpnél, de ez nem az a "durva gettó rap" - az egy másik réteg zenéje). Természetesen ez egy fizetőképes réteg és - mondhatni - a producerek ennek függvényében szerződtetik a LB-et.
"egyébként meg az alter bandákat csak a kertvárosiak hallgatják szerinted?" - Most komolyan kötözködni akarsz? Hogy a picsába lehetne mindenkiről beszélni? Kivételek mindig vannak, de ha Gipsz Jakabot (a rocker lelkészt, aki oldschoolnak öltözik, de deszkás) is bele akarod venni, akkor nem lehet már igazából semmiről se beszélni. Természetesen (legalábbis józan, paraszti ésszel) mindig az átlagról - a többségről - beszélünk.
