Casino Royale

az hagyján,de egyesek annyira okoskodnak a filmmel kapcsolatban,h elfelejtik azt a tényt,h ez az a rész,ami eredetileg az első lenne,és az összes többi csak ez után jön.

Forrást megszokták jelölni, még a végén azt hiszi valaki te írtad...

No other way but down!

Spoiler

Rövid tartalom:

A film első órája puszta bemelegítés autós és darus üldözésekkel, robbanásokkal, és pár pehelysúlyú gyilkossággal. A frissen 00-ás ügynökké kinevezett James Bond (Daniel Craig) sorban teszi el láb alól a B és Z kategóriás rosszfiúkat a szükségtelenül elnyújtott felvezetésben, a néző pedig a robbanások duruzsoló hangjára lágyan elszenderül. Pontosan egy órája megy a film, amikor arra ébredünk, hogy elkezdődött: Bond, oldalán a kormány pénzére vigyázó Vesper Lynddel (Eva Green) megérkezik a montenegrói Casino Royalba, hogy egy több mint százmillió dolláros, két napon át tartó pókerjátszma keretében kicsinálja Le Chiffre-t (Mads Mikkelsen), a terroristákat pénzelő főgonoszt.

A következő órában teljesül néhány az alkotók által hónapok óta hangoztatott ígéretekből: ez tényleg egy olyan Bond, amilyet még nem láttunk. A hidegkék szemű, formás fenekű (és mint egy későbbi jelenetben kiderül: kemény tökű) Craig tökéletes pókerarccal alázza le kártyapartnereit és Bond összes korábbi megformálóját. Connery és Moore finomkodó manírjait és Brosnan nyálas arroganciáját megunt ruhaként veti le, és undorral hajítja sarokba ez az új, durva, öntelt Bond. Aki ismeri Craig eddigi munkásságát, annak nem mond újat, hogy remek színésszel állunk szemben; aki most látja először ezt a birkózóarcot, talán el sem hiszi, hogy önmarcangoló entellektüelnek (Kitartó szerelem) és neurotikus bunkónak (Ördögi szerelem) épp olyan jól eladta magát, mint rezzenéstelen tekintetű, ki-ha-nem-én kiállású ügynöknek, aki ívesen int be a főnökének és bárki másnak, akinek ellenvetései támadnának.



A szokatlanul vágott (amikor azt hinnénk, most nézhetjük egy kicsit a játékot, mindig vágás jön, és egy közbeékelődő jelenet), és ezért végig izgalmas pókerjátszma hátterében Bond és Lynd románca kezd kibontakozni; feszességével, a két főszereplő közt ezen a ponton még teljesen hihető, érezhető vonzalommal ez a film értékelhető szakasza. Hamarosan ismét üt viszont az óra, és megérkezünk az utolsó, alig félórás rövidfilmhez.

Bond szerelmes lesz, és természetesen azonnal röhej tárgyává válik. Napnál világosabb, hogy a 007-es nem lehet szerelmes, az ovis kislányok fejébe a Bond-filmek verik bele, hogy a szexista macsóktól nem szabad gyémántköves gyűrűt várni. A filmkészítők mintha ezért direkt rá is tennének még egy lapáttal a lehetetlen helyzetre, és nevetésre ingerlően csöpögős mondatokat adnak Bond szájába.

Már csak bő tíz perc van hátra a filmből, gyorsan el kell varrni a szálakat, elintézni, hogy Bond soha többé ne lehessen szerelmes, és egy látványos akciójelenettel helyretenni a nézők emésztését. Mindez flottul lezajlik, és íme: előttünk áll Bond, James Bond - két és fél óra alatt megszületett. Egészen pontosan tudjuk, hogy a következő filmben már arra a hidegfejű, halvérű Bondra számíthatunk, akit megszoktunk, és hogy vodka martinit fog inni, rázva, nem keverve.

A filmre ne úgy tekints, mint egy szórakozás, - hanem mint művészet!