Álmok

NA mitől volt olyanom? (mármint ha tudsz vmi konktétabbat nő a bölcsességfogam?)

Amúgy a vicces álom az, amikor tudod, hogy álmodsz, és érzed álmodban, hogy nem lehet baj, bármit csinálsz is. Mostanában egyre többször van ilyen, és tökre élvezem, olyan dolgokat csinálok (pl. autót vezetek, nyomom neki 140nel, de a kormány nem reagál rendesen, Rájövök, hogy álmodok, és egyáltalán nem félek, nyomom neki tovább...És a kanyart be is veszi...V van amikor nem, de olyankor is megállít a kerítés és azon röhögök h csak álom). Furi

Ja izé, az pedig miért van, hogy egyes helyszínek nem olyanok mint eredetiben? ÚGy értem elég gyakran álmodom a lakásunkkal és környékével, de MINDIG ugyanúgy néz ki, és ez csak félig-meddig egyezik meg a valósággal. Furcsa ez is

Szenvedély nélkül a foci halott.

Rettenthető: nem viszed kissé túlzásba Lovecraft-et?

szbszig: Perfect Blue? Neked az lesz kötelező, ha még nem láttad.

Pyro:
"Nekem a leggyakoribb visszatérő álmom, hogy úgy érzem alvás közben kitörtek a fogaim. De frankón, miközben megy az álom, azt gondolom, hogy a valóságban is épp most esik ki (ráharapok, és attól)."

Hmm... véletlenül pont tudom, mitől lehet ilyesmi egyeseknél... érdekel?

Amúgy meg álom közben a tudalatti által kivetített képeket látjuk, de nem vagyunk teljesen elszakadva a fizikai testtől. Különben nem ébrednénk fel a szomszédtól, meg ilyesmik. De ugyanez fordítva is igaz, az álomban megélt képek, jelenetek tkp. az agyban rögzülnek, és ezek pattanhatnak vissza az idegekre és a többi érzékszervre. Emiatt fájdalmasak a fájdalmas álmok.

Ezek a fogas dolgok mióta vannak? Amióta mod vagy? Az lehet az ok.

"Miért lehet, h állandóan megmérgeznek, meghalsz? Ez kicsit furi"

Azért az túlzás, hogy állandóan, bár volt már kismillió halál-álmom. Igazából egyes momentumok, meg ilyesmik szoktak visszatérni nálam. Pl. folyton utazok (10 álomból 9-szer), a változás az, hogy trolin, buszon, metrón vagy villamoson (máson nem szoktam).

De igazából az a legdurvább, amikor régi személyek bukkannak fel újra. Volt egy legjobb barátom, + egy többszörös öngyilkos barátnőm (hogy él-e még, vagy sem, fogalmam sincs) - közös, hogy mindkettejüket otthagytam meg cserben hagytam (nem láttam más megoldást), és hát izé, néha még most is kísértenek. Végig élek velük egy-egy napot álmomban, és amikor felébredek, az a legrosszabb.

Ha még lesz időm, írok én is álmokat - van néhány elég brutális köztük (ilyen álom-az-álomban effekt is történt már velem, igaz, akkor mindig csak egyszer kellett felébrednem). És mások is írogassák az álom-blogjukat - vonatkozik ez Dile-ra is.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”