Begyűjtöttem a PC-s verziót és lám sikerült is végigvinnem. Kellemes csalódással álltam fel a végén az asztaltól, hisz tartottam tőle, hogy otrombán nyúlnak a távol-keleti kultúrához a játék készítésekor - de nem!
Tulajdonképpen majdnem minden megtalálható benne, ami a fent nevezett kultúra támpillérei közé tartozik és ami számunkra, európaiak számára kissé idegen, így a legfontosabbak:
- a háromszintű gondolkozásmód(test, lélek, szellem).
- a szellemvilágba, az általános egyensúlyba és a lélek körforgásába vetett erős hit.
- az önfeláldozás szükségszerűsége, elkerülhetetlen volta és a bátorság a véghezviteléhez.
A fentiekből következően nem ajánlom senkinek ezt a játékot, akit ez a fajta világ nem köt le, mert nem fogja teljességében megérteni a történetet és ezért csak kellemetlen élmény lesz számára valahol - azt nem beleszámítva persze, hogy attól még egy jót kungfuzhat és irthatja a népet.
Magáról a történetről nem akarok szólni, mert bármit is mondanék, akkora spoiler lenne, mint egy ház - a lényeg, hogy lebilincselően szép történet amellett, hogy igencsak tanulságos - bár részemről én egy kicsit rövidnek éreztem.
A programot magyar nyelven kaphatjuk kézhez és ezt csak azért említeném meg, mert pár helyen a fordítás a legjobb szóval sem állja meg a helyét, így teljesen összezavarva a hallásból nem értő játékost mert azért hála az égnek, az összes párbeszéd angolul hallható.
Bízom benne, hogy rövidesen kiadnak egy javítást, mert néhol tényleg botrányos a magyar szöveg.
A társ-karakterek jól ki lettek találva, hisz teszik a dolgukat, néhol viccesek és terelgetnek szépen a cselekedeteink csendes, néhol harcos ösvényein.
Ha van kedvünk, akár románcot is szőhetünk némelyik társunkkal, függően attól persze, hogy milyen nemű karaktert választunk az elején, mert szvsz a program nem támogatja a másságot.
A harcrendszer begyakorlása igazi kihívást jelentett az elején és bizony sokszor értetlenül ültem a gép előtt a kinyúlt karakteremet bámulva.
Aztán fokozatosan ráéreztem a kezelés csínjára és onnantól kezdve majdnem hogy könnyű volt legyakni az ellent és csak azért majdnem, mert azért volt egy-kettő, akinek a fején szívesen széttörtem volna a billentyűzetemet, vagy megfojtottam volna az egér "zsinórjával", miután vagy tizedszer-huszadszor csapott le.
A grafika nem nyújtott semmilyen extrát: azt hozta, amit mostanság minimálisan elvár az ember egy játéktól.
Más szóval bizony szebben is megcsinálhatták volna, mert pl. nyoma sem volt hullámverésnek, ami a tengerpartot mosná(ami a KOTOR-ban már benne volt igaz, kezdetlegesen, de szép volt), aztán a fák lombozata különböző geometriai alakzatokban pompázott és néhol a textúrák pedig elkeserítően alacsony felbontásúak voltak.
A harci effektek ellenben látványosak és megsemmisítőek, ami végül is a vizuális játékélményemet pozitívan befolyásolta.
A zene hangsúlyozottan szép, dallamos, nagyon tetszik és a hangok/zajok is mind ott vannak a helyükön.
A kompozíció Jack Wall nevéhez fűződik, aki többek között az Unreal II és a SC: Pandora Tomorrow zenéjéért volt felelős annó.
Összességében csak ajánlani tudom még egyszer mindazoknak, akiket valamilyen szinten megfog a Távol-Kelet misztikuma.
"..jogában áll, hogy eszméletlen maradjon.. bármit is mond, senkit se érdekel.."
