"vagy talán a magyar mentalitás miatt vagyunk szarok?"
Is. Értem én, hogy miről írsz, még hogyha a megközelítésed akadémikus is, hiszen szépen, logikusan levezeted, hogy mitől emelkedhetne a magyar foci. Sajnos azonban én továbbra is szkeptikus vagyok - talán mert "öregszem" és 25 éve ua. azt a szemetet hallom, látom és közben semmi nem változik. Nem vagyok abban sem biztos, hogyha itt az állam keményen belépne, finanszírozna úgy, hogy közben a befektetők az általad is említett hosszú távon forgatnák a pénzüket, nos akkor itt 5-10 éven belül ütőképes hazai és nemzetközi foci lenne. Azt természetesen nem vitatom, hogy nincsenek tehetségek, de mondjuk mutassunk az elmúlt 15-20 évben olyan magyar játékosokat, aki akár itthon, akár külföldön edződve, mind szakmailag, mind a szurkolói "elvárásoknak" megfelelve, maradéktalan pályafutást tudnak maguk mögött. Én Détárin kívül nem nagyon tudok mondani.
Minap néztem egy riportot Lisztessel, ugye aki anno az egyik legnagyobb tehetségnek lett kikiáltva. Nos, pont Krisztián beszélt arról, hogy amikor kikerült Németországba, nyilvánvalóan jót tett neki az új rendszer, az új metodika, ami ott körülveszi a focit, voltak is jó idényei. De mindezek fényében, az első idény után ő már a "jövőjét" tervezte olyan formában, hogy minél több pénzt keressen, hogy nyithasson egy vendéglőt stb. Ez bennem olyan érzést keltett, hogy ő már nem igazán foglalkozik a szakmai fejlődésel, sikerekkel, hanem inkább megélhetési footbalistává vált. (Persze azzal semmi bajom, hogy ő terveket szőtt, minden normális ember gondol a jövőjére.) Ekkor elgondolkodtam: vajon egy nyugati focista - akinek szintén vannak éttermei, üzletei stb.- mégis "kipörgeti" magát amíg bírja: egyesületében vagy válogatottjában.
Visszatérve a kint játszó fiataljainkra: nyilván hajtanak, hiszen jól keresnek, jó körülmények veszik őket körül, nagy a szakmai és szurkolói elvárás. Ellenkező esetben picsán rúgják őket. Ám mihelyt eljön a nemzetközi megmérettetés, magukra húzzák a válogatott mezt, abban pillanatban elillan minden, amit kint magukhoz vettek. Eljön a kishitűség, a remegő lábaktól elfelejtik a technikát amit odakint tanultak és a félelemtől legalább a küzdés legkisebb megnyilvánulását sem mutatják. Mitől van ez? Amely kérdést feltetted: a magyar mentalitás miatt. (A szakmáról nem beszélek most, hiszen edzője válogatja a jó taktikát, de rossz taktika mellett is lehet emelt fővel, keményen, küzdelmesen focizni. Erről beszélt mindig Lotár, akit szerintem hiba volt kiebrudalni.)
Egyébként annak azért örülök, hogy TI optimistán látjátok a jövőt, remélem igazatok lesz. Utoljára nekem 84-85-ben adódott meg az a szurkolói öröm, amit a Videoton UEFA döntőig történő menetelése okozott, ill. a már említett 86-os vb selejtező kör. Illetve előtte a 82-es spanyol vb, ahol a 8 közé jutásért kurva nagy meccset nyomtunk a belgákkal. Régen volt, akkor még csak 12 éves voltam...
Szkeptikusságom ellenére is azért Hajrá Magyarok és Hajrá Fiatalok!!!