Gondolt valaki már rá vagy próbálta valaki már az öngyilkosságot?

Szerintem teljesen igazad van.
Vannak emberek, akik szeretnének élni,de nincs olyan szerencséjük, hogy sokáig élhetnek, és vannak olyanok, akik teljesen egészségesek, meg minden, és mégis meg akarják ölni magukat.
Szeretném kihangszúlyozni, hogy az élet, és főleg az emberi élet, egy nagyon nagy csoda, amit nem szabad csak úgy elpusztítani.
Tudni kell örülni dolgoknak.
Pl.: egészség, egy szép kirándulás stb.
Gondoljatok bele: mennyire örülne egy hetvenéves ember, ha csak legalább egy napra visszakaphatná fiatalságát, és tüdőrákmentes tüdejét. Mi még fiatalok vagyunk. Élveznünk kell fiatalságunkat, még ha semmi élvezetes dolog sem történik benne.

J. Dávid: Te még kiábrándítóbb vagy,mint Dexter pajtás. Nézd meg lentebbi hozzáröffenésemet és meríts belőle valamit! Nem hiszem,hogy olyan óriási és megoldhatatlan gondokkal küzködsz: családban élsz,van saját szobád,számítógép,meg internet. Mi más kell még egy magad korabelinek? Ilyenkor a tanulásba kéne belemerülnöd,semmi más dolgod nincs. Tudod,mikor kimegyek nagyapám sírjához,mindig utamba kerül egy sír: "..... Mártika,élt 11 évet". Gondold végig,hogy ez a kislány betegségben vagy balesetben halt meg és nem önkezével vetett véget életének. Élni akart és nem rajta múlott. A tieden meg csodálatos lesz olvasni:"...élt 15 évet",a szüleid meg magukat hibáztatják majd. Neked adtak egy lehetőséget és nem tudsz vele mit kezdeni. Itt panaszkodtok,zsongítjátok a többieket,hogy "jajj,de nehéz az életem". Másnak sem könnyű,mégis tud neki örülni.
Szánalomra sem méltó. Ne elnézést kérj itt mindenkitől,hanem szervezd át az életed,ha a jelenlegivel elégedetlen vagy,ebben a szüleid szerintem készséggel segítenek. Fordulj szakemberhez vagy olvass/tanulj némi filozófiát! A legjobbakat...

Emberek!
Ma majdnem öngyilkos lettem (szokásos érfelvágással). De nem másokat hibáztatok az ok miatt amiért majdnem megtettem, hanem saját magamat. Már éppen elkezdtem a borotvámmal vágni az eremet erre kopognak és mondják: Gyere ki a fűrdőből hugyoznom kell!. Pedig már majdnem kész voltam, de pont megkellett álnom pont az erem elött.. És ha az a dolog beteljesűl ami ez az ügy kezdetén gondolok, nem fog érdekelni senki és megteszem.
Bocsi, ha traktáltam valakit, de azé ezt mégse mondhatom el a fateromnak (egyébként az ügyről csak én tudok, még a szüleim se), és valakinek elkellett mondanom.