Ja, el is felejtettem, a héten megnéztem én is a 2-t. Alapvetően én nem húznám le, mert jófej vagyok, meg mert úgy összességében, már amennyire emlékszem, hozta az eredeti történetvezetési stílusát és sebességét, de elég sokszor éreztem azt, hogy valahogy a jelenetek nem alkotnak egységes egészt, nincs köztük igazán kohézió. Persze nem azokról a jelenetekről beszélek, amik teljesen nyilvánvalóan viccnek születtek, mint például az elején amikor Stanley találkozik Livingstone-nal, vagy Lusta Dick "szerepe" úgy en bloc az egész filmben, hanem a film közepén éreztem úgy, hogy néhány jelenetet simán kihagyhattak volna, és semmit sem veszítettünk volna vele, mert még vicces sem volt. Mondjuk Grabowski spenótfarmjának hosszú perceken történő részletes bemutatása mihez kellett, mert én nem jöttem rá.
Apropó, viccek. Volt pár egészen zseniális, amin dőltem. Ami most eszembe jut, az az egérkatonák búcsúzkodása a szeretteiktől a pályaudvaron:
"Szeretlek, Hedvig! Szeretlek, Rose! Szeretlek, Johnny!", vagy amikor Moloch odaadja a rakétavetőként használt ujját a két macskának, akik összevesznek rajta:
"Íme az egyház és a világi hatalom viszálya. Egy guelf és egy ghibellin.". Ezzel szemben a rossz viccek és a rossz jelenetek közé tartozik az egerek készülése a háborúra.
"Hol vannak a birodalmi rohamosztagosok? Jelentem, uram, egy másik filmben." Ez most hogy jött ide? Vagy az egész film messze legszarabb szóvicce:
"Milyenek arrafelé a terepviszonyok? Most vizsgálják a terepauták.".
Osztályozás nem lesz, mert nem szoktam, meg csak. Egyszer mindenképpen nézhető, de talán még egyszer is. Ja, a patkányok szerepe nekem például egészen bejött. Ugyanakkor a végső csata a Macskafogó és Moloch között meglepő módon nem annyira. Lám, ízlések és pofonok...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
