Ki milyen cigit szív?

Nem kell megfogadni, ennyi. Én ezúttal nem fogadtam meg, közöltem 1-2 emberrel, akit esetleg érdekelhet, hogy nem kívánok tovább 1200 Ft-ot kiszórni hetente az ablakon azért, hogy a reggelt köhögéssel kezdjem, hogy 10 méter után már fulladjak, stb, és ennyi volt az egész. A legnehezebb - ha lehet nehéznek hívni - nekem is az volt, amikor elmentünk sörözni, mivel nem csak kínálgattak állandóan, de persze - mint a legtöbb jóbarát, hogy dögölnének meg - győzködtek, hogy "már pedig az nekem nagyon jó, ha elszívok egy cigit". Hát nem. Tudni kell nemet mondani, itt nincs szó nikotintapaszokról, nikotinrágókról, az egész csak az akaraterőn múlik. Mert aki erős, az 50 év után is le tudja rakni, aki meg gyenge, az 1 hét után sem.

Nah gratula! Velem az mindig a baj, hogy az ilyen fogadalmakat az első sörözésig tudom tartani, aztán a 2. korsó után már leszarom az egészet és rágyújtok.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Ma van a kilencedik napja, hogy nem gyújtottam rá. Persze, ez nem sok, de annak fényében érdekes, hogy egyetlen másodpercig eszembe sem jutott, nem kívánom, nem hiányzik. Nagyon féltem tőle, hogy - mint az eddigi próbálkozásoknál - idegbeteg leszek, nem tudok majd aludni, stb, de semmi. Mondjuk most kapóra jön a megfázás/torokfájás, ilyenkor képtelenség is cigarettázni, de a múlt héten - még egészségesen - órákig ültem 4-5 dohányossal egy pubban, kínálgattak is non-stop, de nem éreztem még csak kísértést sem. És ilyenkor remek látni, hogy mennyi értelmes dolgot lehet venni az árából, úgyhogy mindenkinek melegen ajánlom, hogy szedje össze magát, és tegye le minél előbb.