Nekem gyakran szokott lenni déja vum, és azt olvastam, hogy az amiatt lehet (merthát ezekben a témákban sosem tudnak semmit biztosra), hogy amikor az ember kicsit fáradtabb, akkor a 2 agyféltekéje különböző módon érzékelhet dolgokat. Például az egyik agyféltekéd egy, mittudomén, milliomodmásodperccel előbb fogja fel a világot, mint a másik, és amikor a másik is felfogja, akkor már lesz benned egy olyan érzés, hogy ezt az egészet átélted már valahol - ja, a másik agyféltekéd már átélte. Legalábbis valami ilyesmit olvastam, nemtom, biológiailag megállja-e a helyét
A Fringe c. sorozatban volt az egyik utóbbi részben egy nagyon jó indoklás, hogy déja vu akkor van, amikor az ember pontosan azon az úton jár, amit a sors szán neki, tehát azt jelzi, hogy pontosan a sors által kiszabott úton haladsz. Mondjuk a Fringe-ben ennek volt egy érdekes következménye, de azt nem akarnám lelőni...

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.