Én csak az alapján tudom, melyiket milyen élmény volt nézni. Néztem Jericho-t, amit nagyon szerettem, és nagyon sajnáltam mikor elkaszálták. Aztán jött a 24, amiről azonnal kiderült, hogy a feszültség keltés magasiskolája, zseniális és rendkívül addiktív az egész, számtalan katartikus pillanata volt. És most BSG-t, mint mondtam hatalmas áradozások után, elérhetetlen magasságokba emelt léccel, de végül aligha sikerült bárhol is 24 legjobb pillanataihoz hasonlót kiváltania belőlem (nálam ez az amikor tényleg eszem faszom megáll
). A probléma talán az, hogy sajnos nem én vagyok az az ember akivel megetetik, hogy csak 50ezer túlélője maradt az emberiségnek, és hogy az milyen kevés, nem jött át az egész elkeseredett hangulata :\ Meg ahogy dakvar is mondta, én sem bírtam szimpatizálni a karakterekkel, (a 24 David Palmerjére emlékeztető) Adama egyértelműen a legjobb (no meg maga a Battlestar Galactica 
), és így mivel a fő karakterekért sem izgultam halálra magam, hogy is lenne elvárható, hogy az összes többi túlélőért igen.
De a lényeg azzal, ahogy a végére ahogy összeáll a kép, tényleg nagyon korrekt volt az egész.
“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”
