Az egy dolog, hogy nyilvánvalóan komolytalan az egész, ez körülbelül az első tíz perc során kiderül, pedig én úgy ültem le nézni, hogy nem is erre számítottam, hanem egy látványos, ámde komoly és felelősségteljes szuperhősös filmre, mint amilyen mondjuk a The Dark Knight volt.
Na mindegy, ez persze még nem lenne önmagában baj. De egyszerűen vígjátéknak gyenge, ahhoz túl kevés a poén benne. A látványos szó helyett is sokkal inkább az jutna róla először eszembe, hogy giccses. Sőt az, hogy látványosan giccses, ahogy tolja a képünkbe egymás után az abszurdabbnál abszurdabb technikai elemeket és ezek tipikus filmes (ki se merem mondani: gagyi) megvalósítását. Minek neki például az a dögös titkárnő, ha ott van a beszélő házi robotja, aki ezerszer intelligensebb nála, és még a gondolatait is képes kitalálni?... A sztori meg, ha nem is azt mondom, hogy kiszámítható, de olyan ordító klisékből van összevarrva, hogy az már fáj. És erre szemmel láthatólag még rá is játszik olyan jelenetekkel, mint a rendszeresen az utolsó pillanatban megmentett civil szereplők stb.
Még azt tartom a legértelmesebb magyarázatnak, hogy ez valami szatirikus alkotás akart lenni, mely egyrészt kifigurázza a világot és benne elsősorban az amerikaiakat több szinten, valamint tréfát űz magukból az akcióhősös filmekből is, ehhez viszont meg sokszor túl grandiózusnak és komolynak mutatkozott...
Azt azért nem állítom, hogy megbántam a rá szánt időt, de azért én erről nem mondanám, hogy egy jó film volt... Vagy csak nekem nem sikerült megérteni a zsenialitást benne.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
