Robert és Ned kilovaglása utáni beszélgetésük
A könyvben pedig ez a jelenet az:
SPOILER
Beköszöntött a hajnal, amikor egy alacsony gerinc tetejére értek, s a király itt végül megállt. Ekkorra már mérföldekre délre jártak a főcsapat előtt. Robert kipirult és jókedvre derült, ahogy Ned melléje léptetett.
- Az istenekre! - káromkodott nevetve. - Nagyszerű érzés elszakadni és vágtatni, ahogy az egy férfihoz illik! Szavamra, Ned, ez a vánszorgás képes az őrületbe kergetni - Robert Baratheon sohasem
volt egy türelmes ember. - Az az átkozott kerekes ház, ahogy nyikorog, meg nyöszörög és minden kis huppanót úgy mászik meg az úton, mintha egy hegy volna... Esküszöm, ha annak a nyomorult tákolmánynak még egyszer eltörik a tengelye, elégettetem és Cersei gyalogolhat!
Ned felnevetett.
- Örömmel meggyújtom neked a fáklyát.
- Jó ember vagy! - csapott a király a vállára. - Kedvem lenne mindent itthagyni és tovább vágtatni.
Ned elmosolyodott.
- Elhiszem, hogy komolyan gondolod.
- Komolyan is gondolom - felelte a király. - Mit szólnál hozzá, Ned? Csak te meg én, két kóbor lovag a királyi úton, karddal az oldalunkon, isten tudja, mi vár ránk, s talán egy paraszt leánya vagy egy kocsmai szajha melegíti majd ágyunkat ma éjjel.
- Bár megtehetnénk - sóhajtott Ned. - De kötelességeink vannak, uram... kötelességeink a királyság, a gyermekeink felé. Nekem kötelességeim asszonyom, s neked a királyné felé. Már nem az a két ifjú vagyunk...
- Te soha nem is voltál az az ifjú - morogta Robert. - Annál nagyobb kár. Mégis, akkor, egyetlenegyszer... mi is volt a neve annak az egyszerű lánynak? Becca? Nem, ő az enyémek egyike volt, az égre, fekete haj és azok a hatalmas, édes szemek, az ember legszívesebben belefulladna.
A tiéd... Aleena volt? Nem. Egyszer elmondtad. Merryl? Tudod, kire gondolok, a fattyad anyja!
- A neve Wylla volt - válaszolt Ned hűvös udvariassággal. - És inkább nem beszélnék róla.
- Igen. Wylla - a király elvigyorodott. - Ritka nőszemély lehetett, ha képes volt Lord Eddard Starkkal elfeledtetni a becsületét, még ha csak egy órára is. Soha nem mondtad, hogy nézett ki...
Ned szája dühösen összeszorult.
- Nem is fogom. Hagyd el, Robert, a szeretetre kérlek, amit állításod szerint érzel irántam! Megszégyenítettem magamat és megszégyenítettem Catelynt is az istenek és az emberek színe előtt.
- Az istenek kegyesek, hiszen alig ismerted Catelynt.
- Feleségül vettem őt. A gyermekemet várta.
- Túl szigorú vagy magaddal, Ned. Mindig is az voltál. A fenébe is, egyetlen nő sem akarná Áldott Baelort az ágyába! - A térdére csapott. - Nos, ha ilyen komolyan veszed, nem foglak faggatni róla, de bizony mondom neked, néha olyan szúrós vagy, hogy a sündisznót kellene címeredül választanod!
- Az istenekre! - káromkodott nevetve. - Nagyszerű érzés elszakadni és vágtatni, ahogy az egy férfihoz illik! Szavamra, Ned, ez a vánszorgás képes az őrületbe kergetni - Robert Baratheon sohasem
volt egy türelmes ember. - Az az átkozott kerekes ház, ahogy nyikorog, meg nyöszörög és minden kis huppanót úgy mászik meg az úton, mintha egy hegy volna... Esküszöm, ha annak a nyomorult tákolmánynak még egyszer eltörik a tengelye, elégettetem és Cersei gyalogolhat!
Ned felnevetett.
- Örömmel meggyújtom neked a fáklyát.
- Jó ember vagy! - csapott a király a vállára. - Kedvem lenne mindent itthagyni és tovább vágtatni.
Ned elmosolyodott.
- Elhiszem, hogy komolyan gondolod.
- Komolyan is gondolom - felelte a király. - Mit szólnál hozzá, Ned? Csak te meg én, két kóbor lovag a királyi úton, karddal az oldalunkon, isten tudja, mi vár ránk, s talán egy paraszt leánya vagy egy kocsmai szajha melegíti majd ágyunkat ma éjjel.
- Bár megtehetnénk - sóhajtott Ned. - De kötelességeink vannak, uram... kötelességeink a királyság, a gyermekeink felé. Nekem kötelességeim asszonyom, s neked a királyné felé. Már nem az a két ifjú vagyunk...
- Te soha nem is voltál az az ifjú - morogta Robert. - Annál nagyobb kár. Mégis, akkor, egyetlenegyszer... mi is volt a neve annak az egyszerű lánynak? Becca? Nem, ő az enyémek egyike volt, az égre, fekete haj és azok a hatalmas, édes szemek, az ember legszívesebben belefulladna.
A tiéd... Aleena volt? Nem. Egyszer elmondtad. Merryl? Tudod, kire gondolok, a fattyad anyja!
- A neve Wylla volt - válaszolt Ned hűvös udvariassággal. - És inkább nem beszélnék róla.
- Igen. Wylla - a király elvigyorodott. - Ritka nőszemély lehetett, ha képes volt Lord Eddard Starkkal elfeledtetni a becsületét, még ha csak egy órára is. Soha nem mondtad, hogy nézett ki...
Ned szája dühösen összeszorult.
- Nem is fogom. Hagyd el, Robert, a szeretetre kérlek, amit állításod szerint érzel irántam! Megszégyenítettem magamat és megszégyenítettem Catelynt is az istenek és az emberek színe előtt.
- Az istenek kegyesek, hiszen alig ismerted Catelynt.
- Feleségül vettem őt. A gyermekemet várta.
- Túl szigorú vagy magaddal, Ned. Mindig is az voltál. A fenébe is, egyetlen nő sem akarná Áldott Baelort az ágyába! - A térdére csapott. - Nos, ha ilyen komolyan veszed, nem foglak faggatni róla, de bizony mondom neked, néha olyan szúrós vagy, hogy a sündisznót kellene címeredül választanod!
