Vége. Vége? Hiszen most kezdődött. De gyorsan lepergett ez a 2 és fél hetes film. A világ legnagyobb sporteseménye ezzel 4 évig bedobja a szunyát. Kár. Kár, mert ezt az óriási élményt még hetekig is elnéztem volna, elnéztem volna a sok-sok magyar diadalt. Örüljünk az ezüstöknek és örüljünk a bronzoknak is. De én örülök az egész MAGYAR CSAPATNAK úgy ahogy van, mert ilyen eredményességnek-sikernek régen voltak részesei.
Sajnálom azokat akiknek sérülés miatt nem sikerült jobban és sajnálom azokat is akik elbukták egyébb okok miatt az álltaluk kitűzött( álltalunk pedig többnyire elvárt) célt. Óriási meglepetésekkel és hatalmas csalódásokkal tarkított london volt ez, de ez így van "rendjén."
Tehát mégegyszer nagy-nagy gratuláció a csapatnak
Egy picit más de nem hangulatrombolás végett.
A magyar a végletek embere. Szinte csak a győzelem számít, majdnem minden mást úgy fog fel, h kudarc(többnyire). Ez nem jó. Ha csak egy kicsit is átnézünk Hegyeshalom túloldalára, mást tapasztalunk. A pozitív életfelfogás, a minden kis apró sikernek való "örülés" a jellemző, nem pedig a múlton kesergés. El kell fogadni, h adott napon más jobb volt nálunk, nem pedig a kifogásokat és vagy másban keresni a kudarc okát(tisztelet a kivételeknek). Ok ez is kell, hiszen ez is előre vihet és segít a jövőben kiküszöbölni ezeket. Figyeljünk Riora, ott még ennél is jobbak leszünk
HAJRÁ MAGYAROK !
Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)