Az Assassin's Creed IV: Black Flag főhősét csak a pénz és hatalom érdekli [hozzászólások]

Engem annyira megfogott az első rész hangulata, sztorija, hogy a monoton játékmenet ellenére is az tetszett a legjobban. Altair volt eddig a legjobb karakter számomra, ő állt legközelebb ahhoz, ahogyan én egy assassint elképzelek Ezzio csak a Revelationsben lett szimpatikus, Connorral nincs különösebb bajom, csak annyi - ahogy (a fiatal) Ezzio-val is az egyik problémám -, hogy az én szememben nem assassinok. Belecsöppentek a helyzetbe, bosszút álltak, kaptak valamiféle kiképzést, de assassinnak lenni nem abból áll, hogy bosszút állok. Márpedig az első részben nagyon jó ideológiát építettek fel az egész történet köré.

Nekem éppenhogy tetszik, mert tulajdonképpen ilyenek az emberek. Próbálnak a "nyertes oldalra fogadni", aztán kénytelenek letenni a voksukat, majd ha már úgyis ott vannak, akkor megpróbálják a maguk malmára hajtani a vizet. Aztán amikor rájönnek, hogy amire nagyon VÁGYTAK nem adja meg azt, amire igazán SZÜKSÉGÜK van, akkor realizálódik bennük, hogy they fucked things up pretty bad...
Az Assasinok meg nem igazán szervezettek, legalábbis nem olyan értelemben, mint a templomosok. Hasonlít kicsit az Empire-Rebel harcra, a templomosoknak bőséges forrásaik vannak, hatalmuk és befolyásuk, jól szervezettek, a háttérben általában valami masterminddal. Az assassinok pedig, mivel nem rendelkeznek olyan mértékben a fentiekkel, mint a templomosok, inkább a földalatt ténykednek, kis sejtekben, nincs központi irányítás, csak egy cél és mindig próbálnak adaptálódni, a csillagromboló meg mindig a sarkukban van Én legalábbis így képzelem el őket

A gránát hatósugara mindíg nagyobb mint a te ugrásod...