Dragon Age: Inquisition

Emögött valami olyasmi húzódhat, hogy alapjáraton jobban szeretünk a saját nemünkhöz tartozó főhőssel játszani (kiválóan elvagyok pl. Ríviai Geralt bőrébe bújva, de ha választani lehet, akkor első körben tuti csajjal viszem végig a játékokat), és nem fektetünk olyan hű, de sok energiát a másik nem karaktereibe. Aztán van olyan, hogy az ember úgy belejön a karakteralkotásba és a játékba, hogy aztán egy nő/esetemben férfi lesz a fő-fő-fő kedvence, de szerintem ez a ritkábbik eset.

Na látod, én pont fordítva vagyok így. Az első két Mass Effectben egyszerűen nem tudtam olyan női karaktert alkotni, akibe "beleszerettem", de a 3. részre, az is sikerült. Csak azt a mai napig nem kezdtem el a női karakteremmel. Még a demo-ban alkottam meg, a teljesbe azóta se vágtam bele azzal az arccal.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Nekem még életemben nem sikerült elfogadható férfi karaktert alkotnom, sem a Dragon Age-ekben, sem a Mass Effectekben. A legjobb esetben is úgy néztek ki, mint valami félresikerült metroszexuális yuppie hülyegyerek. Még a Kotorok előregyártott öt-hat fejével is jobban meg voltam elégedve.

Kár, mert az NPC-k között sok karizmatikus és vállalható fejű figura volt.

Az első részben az idegesített, hogy valahányszor megpróbáltam egy kicsit érdesebb, karakteresebb fejet alkotni (de úgy, hogy az ne egy Duncan/Riordan-utánzat legyen), akkor rendre egy beesett arcú izé jött ki. A második részben meg átestek a ló másik oldalára, és mindenki babaarcú volt. Még a nyolcvan éves nagymami is.

MM:
"A Cerberus büszke lenne a karaktereimre."

Hmmm, milyen ismerős a helyzet... Van egy nemesem és egy ember mágusom: velük vittem végig a játékot, a többiekkel csak a bevezető rész végéig (illetve a dalish elf esetében a mágustoronyig) jutottam el. Bár egy ideje tervezek egy városi elfet.

A törpök meg sajnos olyan bénán és ostobán néztek ki, hogy az nálam megölte az amúgy érdekes eredettörténeteket.