Assassin's Creed: Brotherhood

rosszul voltam tőle

Na csak várj amíg eljutsz Konstantinápoly-ba a Revelationsben. Az az egyik legfeelingesebb hely!

Man literally too angry to die

Az az egy már biztos, hogy Róma miatt eleve jól indul nálam a játék. A kedvenc városom.

Próbáltam felállítani egy (totál szubjektív) szempontrendszert, amely alapján osztályozhatom az AC-játékokat. Eddig olyanokat sikerült összeszednem, hogy a helyszín szépsége és változatossága, a küldetések változatossága, a lopakodás előtérbe helyezése, a történet összetettsége, milyen az achievement-rendszer, milyen karakter/felszerelés/stronghold fejlesztési lehetőségek vannak, a mellékkarakterek és a főhős mennyire érdekesek, újrajátszhatóság.
Nálam eddig a Black Flag vezet sok szempontból (gyanítom, hogy azért, mert vele kezdtem a sorozatot), viszont az első négy játékban felvonultatott több száz, több ezer éves városokkal és azok történelmével nem tudja felvenni a versenyt. (E szempontból az AC3 no comment a szép, de dögunalom erdejeivel és a szürke városkáival.)

MM: oké.

Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni. Én azon kevesek közé tartozom, akiknek a mai napig ez a kedvenc része a sorozatból.

Befejeztem a második részt, úgyhogy eljött az ideje, hogy ezt a topikot is telespammeljem.

Most, hogy véget ért Ezio huszonsok éves bosszúhadjárata (vagy legalábbis annak az első fele), örömmel látom, hogy visszatért az eredeti pinabubus üzemmódjához. Még inkább örülök annak, hogy végre megtanulta lehajtani a csuklyát. A youtube-videókból kiindulva Altairnak kilencven évbe telt elsajátítani ezt a skillt.