Úgy értem barangolás egy elemi síkon, menekülés legyőzhetetlen élőholtak elől, egy pókkirálynő szétcsapása és egy démoni invázió után kissé fura volt, hogy visszatértünk orkokhoz, meg idióta belviszályokhoz. Szerencsére azért a harmadik map második fele kárpótolt mindenért, de kicsit bénának érzem.
A sztori, ahogy már az elején gondoltam, nem a játék erőssége, de így is hoz egy teljesen elfogadható szintet. A társaknak is van egy sztoriszáluk, ami mondjuk faék egyszerű, de legalább kis érdekességet adott a végső pályarészre. A játékmenet viszont még mindig érdekes és jó volt, főleg mikor az egyik végén lévő boss úgy gondolta, hogy alkalmazza azt a technikát, amivel én tettem el láb alól pár erősebb ellenfelet
Meg aztán szembesültem azzal is, hogy mennyire tápok lehetnek bizonyos kasztok. Általában mindig egy tolvaj karakterrel szoktam kezdeni RPG-kben, így ebben is csináltam egy ilyet, de az első mapon olyannyira szenvedtem vele, hogy inkább adtam egy íjat a kezébe, és inkább csak a különféle tolvaj képességeit használtam. A második map fele tájékán (olyan 12-13 szinten) viszont megint kezébe adtam egy tőrt, vettem neki 2-3 képességet, és lényegében ő lett a csapat mészárosa. Úgy értem a játék végére kissé nevetségessé vált, hogy speckó fegyverével egy 2000hp-s szörnyet lefelezett a hátbaszúrásaival. A többiek meg kb. csak támogatták, nehogy megüssék, mert akkor ott murdel meg
Szal ja, nagyon élveztem a játékot. Kíváncsi leszek milyen lesz lone wolfosan, de most egy darabig inkább hanyagolom.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
