Dragon Age: Inquisition

Eszembe jutott, mire emlékeztetnek még ezek a hegyes-völgyes területek: a Mass Effect 1 bejárható "nem főküldetéses" bolygóira. Azok voltak még ilyen rettenetesen izgalmasak.

Helyzetjelentés: kezdek ideges lenni.

Hogy a jó oldallal indítsak, a DAI-ban történet és karakterek terén erős a potenciál, magyarán hozza az elvárt színvonalat.

A gond azzal az aprósággal van, ami a történet egyes csomópontjai közé ékelődik. Tudjátok, magával a játékkal. Mert az valami eszméletlenül unalmas. És miért? Hát a bazi nagy területek és a DA2-nél is zs kategóriásabb harcrendszer miatt.

Eddig négy plusz egy helyszínt derítettem fel teljes mértékben (Haven, Hinterlands+Valammar, Storm Coast, Fallow Mire). Harmincnégy játékóránál tartok, ebből legalább huszonötöt azzal töltöttem, hogy a space gomb szanaszét nyomkodásával kecskeként ugrálva próbáltam megmászni meredek hegyoldalakat, vagy kibaszott egyhangú, és a Storm Coast meg a Fallow Mire esetében még ráadásul extra ronda, lélektelen helyeken keringtem, mint gólyafos a levegőben.

Még ha legalább lenne valami érdekes ezeken a területeken, de nincs! Sehol egy jópofa NPC, aki valami értelmes feladatot ad, sehol egy karakteresebb ellenfél, egy értelmes beszélgetés, mindezek helyett csak megyek és megyek előre, időről időre elém ugrik valami ügyeletes gonosz, vagy egy ideges medve, és ennyi. Üres és lélektelen.

Miért nem képesek a játékkészítők megtartani az egyensúlyt a Mass Effect-féle csőegyenes, de legalább minden sarkon érdekességekkel telipakolt minipályák meg az ilyen gigászi, otromba "mi ilyen nagy területeket is képesek vagyunk alkotni, és nem, azon a hegygerincen nem fogsz tudni átjutni, körbe kell menned még kétszer, bibibííí" erőfitogtatások között? Miért gondolják azt, hogy az pozitívum, ha amiatt magas a játékórák száma, hogy száz órából nyolcvanat a nagy semmiben rohangálunk?

Ezt a játékot elwitcherezték, utoljára annak első részén untam magam ilyen szinten halálra.

És ha már majdnem open world, egy Assassin's Creedben legalább élvezet végigmászni a teljes térképen, mert általában érdekesek a helyszínek, és a játék felépítéséből adódóan értelemszerűen jó a főhős mozgása, kellemes irányítani, itt viszont olyan lassan és nehézkesen mozognak a karakterek, és akkora nullák a felderítendő helyek, hogy legszívesebben már csak a főszálra koncentrálnék. És nem kellene ennyire erőltetni egy crpg-ben, hogy a főhős tud ugrálni, ha egyébként a mozgása minden más szempontból kritikán aluli, a megmászandó akadályok pedig egy idő után csak idegesítik az embert.

Ráadásul ez az újrajátszási hajlandóságomat is leredukálja a minimumra, mert hogy én még egyszer nem fogom végigszenvedni az összes lehetséges power és influence pontok beszerzését, az fix.

Majd ha végre beindul ismét a történet, akkor jóval lelkesebb leszek, mert az egyelőre kifejezetten tetszik. Csak ugye minden egyes sztori-szakasz közé beékelődik öt-hét órányi tökölés a vadonban. Komolyan gondolkodok azon, hogy keresek egy trainert, ami olyan háromszorosára felgyorsítja a karakterem mozgását.