Dragon Age: Inquisition

Először erre gondoltam én is, de davkartól valami nyakatekertebb dologra számítottam.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Slightly approves, approves és greatly approves, nem?

Man literally too angry to die

+3? Már számokban kifejezhető rendszer is van az approvalra?

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Felfedezős karimmal én is ezt csináltam, a vége az lett, hogy egy idő után nem jött új terület és a sztorit is le tudtam nyomni egyben. ACkban is ezt szoktam, unityben ezért örültem annyira az ubinak amikor huszonóra időpocsékolás (mellékküldik) után beugrottam 2 kör történetre és játszhatatlan lett a játék. Egy pálya sem fog kizárni ha visszább-előrébb vagy a történetben, ha Sucee mintájára megunnád és inkább belehúznál, azt is lehet. Halvány spoiler, lesz is olyan terület amit ha egy bizonyos történet előtt vagy után látogatsz meg akkor az npcknek lesz pár eltérő mondata.

Háh, Dorian nagy figura! Imádtam, hogy imádhattam, anélkül, hogy félreértettük volna egymást. Lazán kaptam a +3 approvalokat a beszélgetéseknél, amiket Anders/Fenris udvarlásnak vett volna.

Az első pár óra elment a szájtátással ultra grafikán, de az állandóan esős területeken az sem segített. (Jut eszembe, a napszakok változása már nem fért bele az atomszuper, processzorzabáló motorba?)
Most én is elkezdtem próbálkozni a sztori/felfedezés egészséges beosztásával. Csak ugyebár amikor az ember belekezd egy új játékba, még nem tudja, hol, mikor és mi várható, és szokásom egy-egy területet teljes mértékben felfedezni, mielőtt továbbmennék, mert az a biztos, és emiatt szívtam meg. Na, akkor ezt a szép szokást most kidobom egy időre.
A Hinterlandsen voltak mozgalmas területek, csak ott sem sok.

Végre megkaptam Dorian Martellt! Miért full langyos, miért?

Azért maxra húzva jó nézelődni. Pályák nekem tetszettek, egész jól voltak felépítve, ha hegyi ösvény van akkor hegyi ösvény van és az vezet is valahova, nem csak odatették valamit a pályadesignerek. Ugrálás-lecsúszáson (pro-tip, mountok nem sebződnek esésnél) mindenkinek át kell esni, de egyébként ilyen jellegű útkeresési bajok leginkább a tengerparton vannak. Az üresség jogos, végtelen medverespawn helyett a riftek eltakarítása után mondjuk visszatérhetett volna az élet. Felfedezést-sztorit kell jól beosztani, mikor már én is "untam" akkor lement 1-2 küldi, földhöz vágott, utána mentem vissza mászkálni.

Helyzetjelentés: kezdek ideges lenni.

Hogy a jó oldallal indítsak, a DAI-ban történet és karakterek terén erős a potenciál, magyarán hozza az elvárt színvonalat.

A gond azzal az aprósággal van, ami a történet egyes csomópontjai közé ékelődik. Tudjátok, magával a játékkal. Mert az valami eszméletlenül unalmas. És miért? Hát a bazi nagy területek és a DA2-nél is zs kategóriásabb harcrendszer miatt.

Eddig négy plusz egy helyszínt derítettem fel teljes mértékben (Haven, Hinterlands+Valammar, Storm Coast, Fallow Mire). Harmincnégy játékóránál tartok, ebből legalább huszonötöt azzal töltöttem, hogy a space gomb szanaszét nyomkodásával kecskeként ugrálva próbáltam megmászni meredek hegyoldalakat, vagy kibaszott egyhangú, és a Storm Coast meg a Fallow Mire esetében még ráadásul extra ronda, lélektelen helyeken keringtem, mint gólyafos a levegőben.

Még ha legalább lenne valami érdekes ezeken a területeken, de nincs! Sehol egy jópofa NPC, aki valami értelmes feladatot ad, sehol egy karakteresebb ellenfél, egy értelmes beszélgetés, mindezek helyett csak megyek és megyek előre, időről időre elém ugrik valami ügyeletes gonosz, vagy egy ideges medve, és ennyi. Üres és lélektelen.

Miért nem képesek a játékkészítők megtartani az egyensúlyt a Mass Effect-féle csőegyenes, de legalább minden sarkon érdekességekkel telipakolt minipályák meg az ilyen gigászi, otromba "mi ilyen nagy területeket is képesek vagyunk alkotni, és nem, azon a hegygerincen nem fogsz tudni átjutni, körbe kell menned még kétszer, bibibííí" erőfitogtatások között? Miért gondolják azt, hogy az pozitívum, ha amiatt magas a játékórák száma, hogy száz órából nyolcvanat a nagy semmiben rohangálunk?

Ezt a játékot elwitcherezték, utoljára annak első részén untam magam ilyen szinten halálra.

És ha már majdnem open world, egy Assassin's Creedben legalább élvezet végigmászni a teljes térképen, mert általában érdekesek a helyszínek, és a játék felépítéséből adódóan értelemszerűen jó a főhős mozgása, kellemes irányítani, itt viszont olyan lassan és nehézkesen mozognak a karakterek, és akkora nullák a felderítendő helyek, hogy legszívesebben már csak a főszálra koncentrálnék. És nem kellene ennyire erőltetni egy crpg-ben, hogy a főhős tud ugrálni, ha egyébként a mozgása minden más szempontból kritikán aluli, a megmászandó akadályok pedig egy idő után csak idegesítik az embert.

Ráadásul ez az újrajátszási hajlandóságomat is leredukálja a minimumra, mert hogy én még egyszer nem fogom végigszenvedni az összes lehetséges power és influence pontok beszerzését, az fix.

Majd ha végre beindul ismét a történet, akkor jóval lelkesebb leszek, mert az egyelőre kifejezetten tetszik. Csak ugye minden egyes sztori-szakasz közé beékelődik öt-hét órányi tökölés a vadonban. Komolyan gondolkodok azon, hogy keresek egy trainert, ami olyan háromszorosára felgyorsítja a karakterem mozgását.