Aki régi nagy játékok mellett nőtt fel, annak nyilván nem kopik meg, aki ma találkozna egy 10-15-20 éves játékkal, az már kétesélyes.
Lehet hatalmas retro fan az illető (mint ahogy én a régi praktikus filmes trükkökre gerjedek
) és tudja helyén kezelni, hogy annak idején miért volt akkora dolog, én pl a System Shock 2-vel voltam így, ami ugyan nem túl korszerű, de mégis nyomába sem ér semmilyen Bioshock rész.
Vagy mai standardokat már nem üti meg és így hiába a múlt, már nem élvezhető úgy. Erre meg mondjuk az a legjobb példa, mikor egy sorozaton belül, lásd pl pont a Witcher, a második rész sokkal jobb harcrendszert választott, bár nekem bejött az első is, de a 2 és majd 3 után tényleg két ember marad, aki szívesen végig tolja a trilógiát, és akit inkább elriaszt mint vonz az első rész korszerűtlen harcrendszere.
“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”
