Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Közel tökéletes, de azért leírtál 20 olyan dolgot, ami a Te lényednek a része, ő pedig érdektelen/elveti. Hmmm, i smell love in the air.

Nagyon nem tudok most érdemben írni hozzá, nem azért fizetnek (), de az én exem, akit itt is megsirattam, nagy kocka. Legyen kocka nőtök. Csak ne vegye komolyan a kompetitív részét a szobában ülve, mert amíg én képes vagyok röhögni a balfaszokon az ötödik elveszített LOL-meccs után, addig ő az elsőnél sík idegbeteg, és persze kin vezeti le és kihez köti az egész rossz élményt, aki ott van mellette... Másfél év szünet után újra egymásra találtunk, együtt voltunk másfél évet, január elseje óta "szünet" van köztünk. Értelmes, okos, de elképesztően makacs és sok mindenben hajthatatlan személyiség. Nagyrészt a saját hibámnak tudom be, hogy egyszerre akart királylány és NŐ lenni, csak nem jól kezeltem le vele ezt a helyzetet, ami elkezdte gyilkolni a kapcsolatunkat, rossz döntésekbe hajszolva engem és őt is. Persze ennek belátása kimerül nála annyiban hogy "erről többet nem akarok hallani, komolyan azt hiszed az én hibám ebből bármi is?" - és az érzelmek hülyesége folytán még tényleg azon gondolkozom hogy igazából minden az én hibám bazmeg.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

McClane-hez csatlakozva minden szavad arany és igaz. Bár mondjuk a szingli halmazba nem tartozom bele, mert 1,5 éve van barátnőm, de a barátnőm mivel 19 éves, tudom mi fáj neked is annyira. Durván 18-19 éves koromtól kezdve volt egy időszak 2 évvel ezelőttig(ekkor kezdtem el ismerkedni a barátnőmmel), amikor is barokkos túlzással élve a "remete" életformát választottam, mert akkorát csalódtam az előző kapcsolatomban. Semmi buli, semmi csajozás, csak a napi rutin és hobbi. Egyetem, majd hazaérve kockulás és sorozatozás, hét második felében meg kézilabda, hétvégén meccsek, hébe-hóba ha időm engedte akkor jóbarátommal találkozás és beszélgetés. Ez a teljes elszigeteltség 1 évig tartott, ezután azért próbálkoztam lányoknál, de sajnos mindig pofára esés lett a vége ha komoly szándékaim voltak, vagy éppenséggel "egyéjszakás" kalandok. Utóbbit taglalni felesleges, de volt benne tanulság is egyszer, bár az nem kifejezetten egyéjszakás kaland volt.

Ez az érdektelenség viszont mindenképp ijesztő. A tapasztalatom viszont több lánynál is hasonló volt. Egyikkel megismerkedtem szemeszternyitó bulin, beszélgettünk telefonon, fb-m és személyesen is egyaránt, volt, hogy suliban ő keresett és jött oda hozzám, megbeszéltük a randit is, hogy akkor elmegyünk, de a gyakorlatban viszont soha nem jutottunk el addig, mert annyira már nem volt motivált. Érdeklődési köre viszont nem volt, ha valakinek járt a pofája folyamatosan, az mindig én voltam, ha kérdezni kellett akkor én kérdeztem, ő viszont nem. Viszont nem erről akarok beszélni, hanem a barátnőmről.

A lényeg a barátnőmmel kapcsolatosan annyi, hogy köztünk szólva csak majdnem minden szempontból tökéletes. Mikor ismerkedtem vele, és randizgattam vele, elég sokat mentem hozzá Győrből Zalaegerszegre. Ez barátok közt is durván 180km, és én a városban abszolút nem voltam ismeretes. Akárhányszor mentem, mindig jött a kérdés, hogy akkor mit fogunk csinálni? Mondtam, hogy ő van hazai pályán, segíthetne és esetleg megmutathatná, hogy mit érdemes a városban megnézni, hova érdemes elmenni és társai(anno még Barthezzel is értekeztem üzenetek formájában, hogy mit érdemes megnézni). Persze erre a válasz annyi volt, hogy igazán semmit sem érdemes, meg találjam ki én. Vért izzadtam már a sokadig randi alkalmával amikor mentem hozzá, hogy mégis mit csináljunk, és ebből kifolyólag volt olyan, hogy én éreztem magam szarul, mikor már nem tudtam mit kitalálni, és ebből kifolyólag 2 alkalommal is elmentünk várost nézni Keszthelyre. Rendkívül nehéz volt ez az időszak a kreativitás szempontjából, de valahogy megoldottam, de nem csak ez volt a gond.

A másik gondom kicsit konkrétabb volt az irányába, ugyanis mikor beszéltem vele, és kérdeztem hobbi ügyben(emlékeim ködösek, de a mai helyzetből kiindulva) nem tudott mondani semmit és a mai napig nincs semmi hobbija. Olvasott könyvet, szerencsére nem az ötven árnyalatos ostobaságokat, viszont nem sportol/sportolt semmit, mentalitásban viszont rengeteg dologgal elutasító, vagy teljes mértékben érdektelen. Mindig hangsúlyozom neki, hogy én semmi rosszra nem akarom őt rávenni, és próbálom átadni neki finoman az információt, hogy attól, hogy csak hétvégente találkozunk, nem kell feltétlenül 0-24 egymás seggében lennünk, mert én közben tudnék olvasgatni híreket, cikkeket, ne adj Isten egy jót játszani 1-2 órán keresztül, esetleg ha ő játszana, sem zavarna, legalább nyitna a dolog felé, mert jelenleg úgy van vele, hogy szerinte csak a tizenéves hülyegyerekek szórakozása ez és nem tudja elfogadni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pont emiatt mikor nálam van, vagy nála vagyok, nem is játszok szinte soha, 1-2-szer próbáltam, de akkor olyan elképesztő undorral nézett rám, és a játékot követően is, hogy inkább elvetettem a játékot a társaságában. Persze ez több veszekedéshez vezetett amiben én kiálltam amellett, hogy a játék mint olyan tök szórakoztató, nem mellesleg az egyik legkedvesebb szabadidős elfoglaltságom és, és nincs benne semmi ördögtől eredeztetett faszság, amire a reakció csak annyi volt a részéről, hogy sulykolta a "tizenéves hülyegyerekek" mantrát, valamint a függőség dolgokat és társait, meg, hogy ha nekem ez a függőségem, akkor ő meg elkezd dohányozni, mert tudja, hogy nagyon utálom a dohányzást és a dohányzó embereket, és én személy szerint nem tudnám elviselni ha a barátnőm dohányozna. Kemény volt, de ebben a kérdésben úgy érzem diadalt arattam. Többszöri beszélgetések alkalmával elmondtam neki, hogy márpedig nem tervezem abbahagyni, mert szórakoztat és ez az egyik hobbim, és ennyi kikapcsolódás nekem is jár. Nem feltétlenül emiatt a kijelentésem miatt nyertem magamnak érvényt, sokkal inkább azzal, hogy az elmúlt hetekben érdeklődést kezdett mutatni a Diablo 3 iránt, és jobbhíján az én accountomon játszik a saját karakterével, és örülök neki, mert úgy érzem sokkal elfogadóbb lett ebben az irányban, egyik hétvégén mikor nálam volt, játszani akart, és mellette én is játszottam X1-en, amit én előbb abba is hagytam mint ő a Diablozást. Kis siker, de legalább elindítottam benne egy változást.

A másik komolyabb problémám vele kapcsolatban igazából a teljes érdektelenség sok dolog irányába, bár ez is sokat javult az elmúlt 2 évben, ahhoz képest mint amikor megismertem. Túlnyomó részt a totális érdektelenség jellemezte a barátnőmet szinte minden irányban. Nem érdekelte a sport, nem érdekelte a filmek túlnyomó része(mai napig nem érdekli őt a filmek világa túlságosan, de dolgozok rajta), de sokszor mondja, hogy csináljunk valamit. Én persze nyitott vagyok és mindig mondom, hogy jól van, csináljunk. "És akkor mit szeretnél csinálni?" A válasz néha kínos csend, de többnyire meg az, hogy: "Nem tudom, találd ki". Na mikor ezt hallom megfordul a fejemben, hogy tényleg ennyire nem tudja, hogy mégis mi a büdös lóf@szt akar csinálni? Mert az kétségkívül látszik, hogy akarna valamit, de mégis tőlem várja a megoldást, mindig... Kicsit fárasztó, de próbálom rávezetni, hogy ő is kitalálhat valamit, és bár igaz, hogy Pesten éltem 4-5 évet eddig, attól még én sem ismerem a várost teljesen, de azért képben vagyok a lehetőségekkel inkább többé mint kevésbé, ami róla persze nem mondható el. Ja igen, Pest. Most kezdte 2. félévét Pesten egyetemen, szóval a legtöbbször én járok hozzá, mivel a véleménye az, hogy: "Én már jártam hozzád eleget, most te jössz hozzám Pestre" Tudom, ki a franc érti ezt még is? Mintha amolyan elégtétel lenne azért, hogy mivel nála nem alhattam, ezért rákényszerült arra, hogy hozzám/családomhoz jöjjön(külön szobám van, külön fürdővel, külön szinten, csak ugye azért ősök örülnek ha a társaságukban is vagyunk). Persze tény, nem élek külön, de mivel most diplomázok majd, így nyártól aktuális a különköltözés a családomtól/összeköltözés a barátnőmmel.

Kicsit elkanyarodtam, de visszatérve a filmekre, a Sci-Fi-t teljesen bojkottálja, a fantasyt nem szereti, a nyálas filmeket nem szereti, az akciófilmeket nem szereti, csak hogy említsem a top műfajokat. Persze, ott a vígjáték, mindenki szereti, de ebben a kategóriában nagyon nehéz normálisabb darabokat találni. Most külön nem emelek ki minden kategóriát, de azért meglátszik a barátnőmön, hogy fiatal, és sajnos sok mindenben teljesen érdektelen, míg amíg én minden kis szarnak utána olvasok, rengeteg témában olvasok, próbálom képezni magamat mindig, nem akarom, hogy a világ elrohanjon mellettem, képben tartom magamat az aktuális hírekkel és helyzettel(és itt nem az ilyen bulvár moslékkal foglalkozok mint a repedtsarkú Kata, meg a Palácsik, vagyis bocsánat Vajna rib@nc Tímea és társai...). Mondjuk az, hogy elkezdett egyetemre járni komolyabb löketet adott neki érdeklődés terén. Kénytelen lefoglalni magát, és elkezdett tájékozódni, ami a szememben egy giga nagy plusz pont, valamint a filmek kategóriában is sikeresen rádumáltam 1-2 filmre amit amúgy soha nem nézett volna meg, és nyitott egyes műfajok felé. Az eredmény meg az, hogy tudok vele kommunikálni érdemben nem csak rólunk. Persze így, hogy nyitott dolgok felé, a konfliktusok száma is drasztikusan csökkent, és örülök, hogy sikerült felnyitnom a szemét a tájékozódást illetően

Na, ez elég hosszúra nyúlt, meg tudom, hogy nem is írtam le mindent amit akartam, meg nem is pont a témába vágóan, de 40 perce írok már, és unom, meg aludnom kell meg minden Ettől függetlenül maximálisan egyetértek a véleményeddel.

Korábban felvetettem már a teóriámat amiben egészen biztos vagyok, hogy van igazság: egy viszonylag jó csajnak egyszerűen nem kellett elsajátítania az általunk ismert kommunikációs skillt. Nekik elég volt mindvégig csinosnak lenni, illegni billegni meg úgy egyáltalán elviselhetőnek lenni. Nagy részük ennyit tud. Ez a "jó csaj" kommunikációs skillje. 20 és 30 közti nőkkel van elég baj. Az sem lehet véletlen, hogy 20 és 30 közti barátaim, haverjaim kivétel nélkül okos, értelmes, komplex gondolkodású férfi emberek. Nőből ugyanilyet nagyon nagyon ritkán látok 30 év alatt. 30 fölött már azért akadnak bőven olyanok akik kettőnél tovább tudnak gondolni. Engem a világhoz való viszonyuk zavar. Nem a bulikára meg a nyaralásra és a végtelen pasizásra gondolok. Ezzel valahol nincs is baj mert megértem, ezek biztos szórakoztató dolgok. Viszont ami zavar, hogy nem CSAK ezek a szórakoztató dolgok. Itt gondolok a hobbikra. Ha azt mondom 10-ből egy csajnak van hobbija akkor picit sokat mondtam. Legyen 20-ból egy. Persze nem számoljuk hobbinak a zenehallgatást meg a sorozatnézést, ezek nem hobbik. A hobbi az lehet egy sport amit aktívan űzöl, valamilyen képzőművészet, makettépítés stb. Még az olvasás sem hobbi, az olvasás pont annyira alap dolog mint a zenehallgatás meg a sorozatnézés.
Ha megkérdek egy csajt van-e hobbija valószínűleg azt a kitérő, mentegetőző választ kapom, hogy nincs rá ideje. De van ideje, de ő maga is szégyelli, hogy az ég világon semmivel nem foglalkozik, hogy egy tunya nulla, hogy nem tud semmit, hogy egy fogalmatlan idióta. Ezek a nők sokszor két diplomások, szellemi munkakörben dolgozók. Hogy az istenben nem érdekli ezeket az embereket semmi más csak a proliszféra? Nem láttak még életükben egy megindító filmet aminek hatására a többi megindító filmet is elkezdték volna felkutatni? Nem hallottak még egyetlen egyszer sem egy elvont stílusú zenét ami nagyon tetszett nekik ezért több hasonlót kerestek, ezáltal felvilágosulást nyertek volna a zene sokszínűségéről? Tényleg csak a popzene van? Ennyire be van szűkülve a világ? Nincs internet a kis b*zitapiszámítógépén (okosfostelefon)? Nem látja, hogy van kint egy színes és érdeke világ tele megismerhető izgalmakkal? Na én EZEN b*szom fel magam minden áldott alkalommal amikor beszélgetek a 20-30-as nőkkel. Nekem ez nem fér a fejembe. Én már nem győzöm a hobbijaimat halmozni, egyszerűen annyi mindent lehet csinálni és annyi minden áll rendelkezésre ingyen vagy fillérekért, hogy szinte szétfeszít belülről a vágy, hogy mindent csináljak és mindent tanuljak egyszerre. Amikor concept art-okat rajzolok mindig megy egy dokumentumfilm így két legyet ütök egy csapásra. Tökéletesen lehet figyelni mind a kettőre párhuzamosan.
Egy 20-30-as nő nem tudja magát kifejezni. Tőmondatokban kommunikál és érvelni sem tudnak. Ha egy komplex mondatot írsz le neki igazából látszik a reakción, hogy nem tud vele mit kezdeni. Bizonyára felfogja, de sok neki, egy tankönyv leszel neki amiből tanulni kell, de hát tanulni szar ugye. Nem néz fel rád, nem ismeri el, hogy na igen ebben a tagban van ész, ez tud valamit, érdekes dolgok hangzanak el a szájából, jó vele beszélgetni. Nem .. pislog + mosolygós szmájli.
Nagyon nagyon rosszak a tapasztalataim, nagyon sok nővel beszélgettem az elmúlt 3 évben amióta egyedül vagyok. Gyászos a helyzet uraim, higgyétek el.

Az én tapasztalataim sem sokkal jobbak, annyival látom derűsebben ezt az egészet, hogy a legjobb lány barátnőm, a hugom és a nővérem mindegyik értelmes kategóriába esik, szóval biztosan vannak értelmes és szép lányok akikkel lehet beszélgetni.
Az én problémám általában az, hogy egy 20-30 közötti lánynak általában nincsen elképzelése úgy kb magáról az életről, lehet nekem túl komoly a gondolkodás módom( de könyörgöm 27 vagyok...) de azért szeretném hallani, egy lánytól, hogy mit is szeretne az élettől mik a céljai/ álmai. A gyerek téma is elő szokott jönni, és amikor 25-26 éves lányok mondják erre, hogy hát majd ha kibuliztam magam, meg ha majd itt meg ott voltam, meg ha ezem meg azom lesz... az nekem furcsa.. és nem is pont az, hogy mit szeretnének gyerek előtt, hanem hogy ennyi idősen mennyire megrémíti őket ez a gondolat és ők azok akik egoisták csak magukra gondolnak és csak a pillanatnak élnek, ők azok akiket nem érdekli az, hogy veled mi van, milyen napod volt, mik a munkahelyi gondjaid, vagy ,hogyan szeretnél egyről a kettőre jutni és később ők lesznek azok, akik 29 év felett az első pasinál már teherbe esnének mert már öregek és minden pasi f*sz és már úgyse találnak normálisat.
Persze nagyon sarkítva írom az egészet, természetesen nekem is vannak negatív tapasztalataim és vannak olyan lányok akik ezt cáfolják. Most is van az életemben egy lány, akivel mindenről tudok beszélni, telefonon keresztül is órákon át, de ez szerintem nagyon ritka sajnos.
Nem beszélve arról, hogy egy jó csajra mondjuk egyszerre mozdulnak 10-en, egy pasira meg, hát 0-1 között de ez már majdnem egy másik téma...

"A fiataloknak azt üzenem, élvezzék ki a játék minden pillanatát, mert nagyon hamar vége lesz." - Mario Lemieux

Tiszta sor, hogy a csaj totál felejtős. Nekem csak az volt érthetetlen, hogy ez mégis vajon miért történik. Semmi magyarázatom nincs rá. Bejövök neki régóta, nekem is bejön. Mi a probléma? Hát szóval sz*r ügy. Jellemző ez az egész rám amúgy is ezért akaszt ki. Ezek a fajta érthetetlen ignorálások nálam by default jönnek sorba mindenkitől.
Lehet tényleg szarul ismerkedek, de azért ENNYIRE biztosan nem. Tudok kommunikálni, bakker értelmes vagyok, nőkkel sem beszélek hülyébben. Kicsit kedvesebb vagyok, érdeklődök, kicsit flörtölök ennyi . .ez nem fér bele az elején? Mégis mit lehet ezen ennyire elrontani? Szerintem semmit na mindegy :\

Az elmondottak alapján eddig nem nagyon beszélgettél vele, tehát kizárólag a kinézete alapján választottad a hölgyet. Ami nem baj önmagában, de ha kapcsolatot akarsz és nem egyszeri alkalmat, érdemes a belső értékekre koncentrálni. Akkor lehetséges, hogy nem egy ilyen beképzelt picsa akad horogra (vagy nem az, csak szimplán elbaszott).
Rengeteg nő van, akire nem mennek rá annyian, ezért nem érzik magukat kiválasztottnak, mégis szépek és normálisak.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Igen szerintem is valami ilyesmi van, de ez azért érthetetlen mert már egy ideje azt várja, hogy felvegyük a kontaktot. Ez megtörtént most meg ennyi. Egyetlen egy rohadt kérdése nem volt még hozzám. Nekem ez nagyon magas .. nem értem. Ahhoz is tudni kell valamit a másikról, hogy csak úgy hébe-hóba ellegyünk, legalább lenne VALAMI érdeklődés. Jóképű, kisportolt srác kell neki .. az vagyok (a többség szerint). Akkor most éljen már a lehetőséggel az Isten áldja meg. Bosszantó. És hangsúlyozom: 20-ból 19-szer van ez. De azok ilyen társkeresős dolgok, azoknak nem tulajdonítok semmi jelentőséget, ott természetes, hogy ez van, nem várok semmi többet arról a platformról, na de itt nem erre számítottam. Én naív

Ha semmiféle érdeklődést nem mutat irántad kommunikáció formájában, akkor nem akar megismerni. Ilyen egyszerű. Ez esetben max egy jóképű kisportolt srácot lát Benned, aki még talán el is viszi ide meg oda, aztán majd továbblép. Vagy megteszi úgy, hogy "még Veled van" menet közben. Én nem vonnék le ilyen messzemenő következtetést és általánosítást a huszonéves lányokra vonatkozóan. Tény, hogy korcsosul a társadalom, és a jó testű és szép arcú lányok kelendőek és nem különösebben kell tenniük szinte semmit az életben, ha nem akarnak. Így is meglesznek. Ha valaki szeret vagy nagyon kedvel (és esélyes, hogy idővel beléd szeret), az hidd el, érdeklődni fog irántad. Sőt! Néha meg fog lepni, hogy olyan dolgokat tud Rólad, amit ezidáig észre sem vettél Magadon, de igaz.

Van egy kérdésem ami nagyon régóta itt motoszkál bennem és még senki nem tudott rá választ adni.
Nos tehát: Mi az anyámért nem kérdeznek a nők az ég világon soha semmit?
Oké persze nem érdeklem őket blablabla, ismerjük a témát, de itt egyáltalán nem erről van szó. Konkrétan olyan nőkről van szó akik pl már régóta néznek engem, szemeznek velem aztán valahogy összejön a dolog és megismerkedünk stb. A jelen esetben már egy buliban is "összeakadtunk", minden szuper, a csaj megmondta, hogy már egy ideje kinézett magának melóhelyen. Azt gondolná az egyszerű ember fiaborja, hogy itt valamiféle kölcsönös érdeklődés alakul ki, de a lóf*szt. Mindig ugyan az a nóta. A csaj meg akar ismerkedni velem, tetszek neki, de rohadtul nem érzem ezt a kommunikáción. Most akkor ez mi???
Kezdem már végtelenül unni ezt a hülyeséget, totál értelmetlen. Én már tényleg minden szarról próbálok beszélgetni, kérdezek, kíváncsi vagyok rá milyen ember, mit csinál, mit szeret stb, de ez miért mindig ilyen egyoldalú?
Unalmas vagyok? KIZÁRT! Vagy 4 hobbim van + az utazás és kb BÁRMIRŐL tudok beszélgetni és tudok is elég sokat szinte minden témakörben lévén, hogy iszonyat mennyiségű dokfilmet magamba toltam már + folyamatosan olvasok. A legnullább hülyeségektől kezdve a mélyebb társadalomkritikáig bármit feltálalok a beszélgetés során, mindegyikkel elvagyok.
Mégis mi a jó f*szért ilyen rohadtul szociálisan analfabéta a huszonéves női társadalom? (Especiel 25 éves IT területen dolgozó csaj).

Ez már a sokadik ilyen és kezdek kétségbeesni. Van egy teóriám miszerint az átlagnál jobb csajoknak egész egyszerűen nem alakult ki a szocializálódás skillje. Semmi szükségük rá mert világ életükben a seggük alá toltak mindent a potenciális férfiegyedek. Nektek erről mi a véleményetek?