Amúgy én sem voltam soha a kocsik meg a vezetés híve. Bp belvárosban laktam, sokszor még gyalog is gyorsabb volt ide-oda átérni, mint kocsival (parkolással főleg), nemhogy metróval és társaival. Egyszer ültem kb 14 évesen egy elcseszett földúton volán mögé kb 5 percre, elég is volt aztán 27 éves koromig.
Aztán 2 éve kiköltöztem Dunakeszire és '17 decemberében meg költözött a munkahelyem is és rá lettem kényszerítve, ha nem akartam napi 3,5 órát tömegközelekdéssel tölteni. És az az igazság, hogy nagyon megszerettem. Lassan 1 éve van meg a jogsi és rettentően szeretek beülni és menni. Kikapcsol. Kicsit el is kéynelmesedtem, mondhatni ránőtt az autó a seggemre. Mondjuk én egyébként is sokat ültem "jobb-egyben" ez biztos számított, eléggé éreztem midnig is a bp-i forgalom pulzusát. Még ezzel együtt is mondjuk nagy mázlinak tartom, hoyg különösebb csúszás - és kenőpénz - nélkül minden vizsgám elsőre meglett.
A lényeg: hajrá, csak bátran és balesetment közlekedést kívnáok!
Távolsági útvonalon már előtte is szépen végig tudtam menni, de a városban zavart a többi autós, végig az járt a fejemben, hogy még ha én nem is hibázok, de valaki más lehet hülye (ebben közrejátszhatott, hogy első órán a forgalomban simán kifarolt elém egy okos, ha az oktató nem kap a kormányhoz simán belemegyek, szidta is rendesen).
