Én is nagyon sokáig haragudtam szüleimre, pedig édesapán már 1999-ben elhunyt, de a harag még jó sokáig elkísért. Elherdáltak mindent. Volt egy nagyon szuper lakásunk Pécsen a Mecsek oldalban, volt Fenyvesen nyaralónk, volt mohácsi telkünk és két autónk. Minden oda lett és '93-ban a mamához kellett költözni szörnyű körülmények közé. Éjszaka még utoljára tett valaki a tűzre a pincében, de reggelre már 8-10 fokra ébredtünk, vizet és áramot is kapcsoltak ki pár alkalommal. Szóval bennem olyan iszonyatos harag gyűlt össze, ami csak érlelődött és belülről pusztított. Olyan 3-4 évvel ezelőtt kezdtem el távol-keleti spirituális dolgokkal foglalkozni, mert rendbe kellett tennem magamat fejben, hogy az egyre súlyosodó testi tüneteket/betegségeket el tudjam hagyni. Akkor kezdett átformálódni a nézőpontom is, hogy igazából csak hálával tartozom mindkettőjüknek. Hiszen tökéletesen megmutatták azt az életvitelt, amit el szeretnék kerülni és aminek szöges ellentét szeretném képviselni ebben az életemben. És azóta kezdtem meggyógyítani édesanyámmal is a kapcsolatunkat. Szép fokozatosan próbálok minden vélt vagy valós sérelmet megbocsátani. Nem egyszerű és hosszú folyamat. Évek óta tart és ki tudja még mennyi idő lesz. Viszont az egészségem elég jól rendeződött és rengeteg olyan dolgot veszek észre nap mint nap, amire ez idáig vak voltam. Nem egyszerű, de néha elég csak egy kis lökés a nézetváltás felé és gyökeresen megváltozhatnak dolgok. Engem is próbált terelni bátyám efelé az út felé évekig, de csak megmosolyogtam és legyintettem sokáig. Nem voltam rá kész és emiatt nem is érkezett el az ideje. Viszont egy ponton mégis igent mondtam és emiatt azóta is hálás vagyok.
