Ez volt 2022

Meg a fene se gondolta, hogy baj lesz. 2019-ben is bérelt autóval csapattam Svájcban, mindig nagyon szépen ment a vezetés. És mivel volt rajta biztosítás, nem is néztem a részleteket. De a szélvédő és abroncs biztosítást direkt kifizettem pluszba. Nem elaludtam, hanem valószínű bebambultam. Már jó ideje követtem egy utánfutós kamiont hegyoldalon szerpentinen és nyitva volt a szemem végig. Mikor rám kiabáltak az anyósról, hogy mit csinálok, mert megy a kocsi jobbra a szalagkorlát irányába, akkor már késő volt és fél pillanatra végighúztam a kocsi teljes jobb oldalát és lepattantunk róla. Megállni nem volt lehetőség, mert 80 körül haladtunk és mögöttünk végig jött a sor. Jó pár km-el arrébb tudtunk lehajtani egy kis faluba kiszállni és megnézni. Szerencsére az összes létező elem és mindkét felni sérült.

Nem csodálom, hogy napi 30 frankért nem akartál biztosítani, az sem gyenge összeg. Mobility-vel asszem 250 az éves.

I wish I could have known about the view from halfway down

Eléggé be**optam a brokit, igen. 3400 Frank volt a javítás és 2500 volt az önrész. Europcar alap biztosítás, ami a kocsibérléshez kötelezően jár. Azt mondta a nő, hogy ha a napi 30 Frankos premium biztosítást fizettem volna, akkor 350 Frank lett volna az önrész. Kötöttem persze szélvédő és abroncs biztosítást pluszban mellé, de azzal nem mentem semmire. Ez volt a tanulópénz.

Mondjuk az jó szar biztosítás volt Minden biztosításból a legolcsóbbat veszem, pár száz franknál sosem több az önrész így sem. A car sharinges kocsival amikor meghúztam az oszlopot, az is csak 400 frank (160k) volt nekem.

I wish I could have known about the view from halfway down

Én is írok, mert akkora változás történt az életemben, amire senki nem számított. Én végképp nem! Majd 13 év állami alkalmazás után novemberben átigazoltam a versenyszférába. Valami elképesztő a szakadék a kettő között. Egyelőre nagyon örülök, hogy megléptem. Végre ismét van motiváció, hogy képezzem magam. Eddig is bőven lett volna rá időm és lehetőségem, de totálisan belepunnyadtam a középszerbe és nem tettem azért, hogy jobb legyen számunkra. Ezt azért sajnálom, de kár a múlton keseregni. 38 vagyok, szerettem volna még időben lépni. Meglátjuk mit hoz a jövő, egyelőre még kicsit félelmetes, hogy nincs többé biztos nyugdíjas állásom. De mindenki nagyon kedves és támogató, már kétszer kinn voltam külföldön is a két hónap alatt. Jó lesz ez!
3 év után ismét kijutottunk egy jó kis svájci nyaralásra, azt nagyon éltem! Igaz, sikerült fél másodperc alatt leamortizálni a bérelt autó jobb oldalát egy szalagkorláttal és kicsivel több, mint 1 milliónk bánta (alap biztosítással). De legalább nem sérült meg senki és élünk.
Januárban meghiúsult egy költözési kísérletünk, az utolsó pillanatban feljebb vitte az eladási árat az eladó, így kénytelenek voltunk búcsút inteni neki. És mivel ilyen remekül alakult az év és a hitelek brutálisan elszálltak, így jó időre el is temettük a költözés projektet, marad sajnos a panel gettó.
Februárban eltávolították a 3,6 centis epekövemet hólyaggal együtt. Ráadásul államiban! Ez hatalmas megkönnyebbülés volt, mert már nagyon komoly gondokat és brutál fájdalmat okozott. Viszont először arra hivatkozva maradt abba az edzés és testmozgás, hogy gyógyulnia kell a sebeknek. Aztán annyira jól sikerült a gyógyulás, hogy 10 hónap elteltével se tértem vissza a kondizáshoz. Ez sajnos meg is látszik. Most pedig a versenyszférás melóval minden szabadidőmet a párommal vagy játékkal szeretném tölteni. Pedig nagyon vissza kéne térni az egészségesebb életmódhoz!!!
Bizakodó is vagyok az idei évvel kapcsolatban meg nem is. Fizetés tekintetében előrelépés várható 1-2 hónapon belül és esélyesen tavasszal ismét. Viszont ha tovább folytatódik a drágulás és a mindent átjáró depresszió, akkor nem sokkal leszünk előrébb.