Mit hallgatsz most?

Számtalanszor végighallgattam. Zseni a hangszerelése, Florence hangja soha nem volt még ennyire erős, a dalok sorrendje is jó, mindegyik különleges a maga módján...de egyszerűen némelyik szám esetében nehezen tudok azonosulni a női szempontból leírt, nehéz szakításokról szóló szövegekkel egy boldog, többéves párkapcsolatban élő férfiként.
Szigeten mindenképp meghallgatom Florence-t és a zenekart közelről.

btw nagy indie nap lesz a csütörtöki a Szigeten. Pont jön a tavalyelőtti holland felfedezett bandám, a Son Mieux, méghozzá a nagyszínpadra. Szerintem az itt bulizó hollandokon és rajtam kívül más közönség nem nagyon lesz délután a melegben, de táncolok egy jót.
Szintén a nagyszínpadon fog játszani a Foals is. Utóbbiak mindig kurva jó bulit csinálnak, legutóbb a Park-ban. Brutális energiái vannak Yannis-nak, a frontembernek. Évről évre meglep, hogy nem öregszik.
Ja, és Bonobo is fellép! Bár elég későn kezd, én meg mostanában rá vagyok kattanva az elektronikus zenére, így éjjel nyomhatna inkább egy DJ set-et, de a zenekaros felállás is tuti jó lesz. Aztán meg minden után mehet hajnalig a techno berlini DJ-kkel.

Úristen, már egy hónapja írtam ezt a kommentet? Baszd meg, hogy tellik az idő?!

Florence + The Machine - Dance Fever (2022)

Kedvenc női hangom új és egyben legkiforrottabb, legnyugodtabb, de még mindig energikus albuma. Egyik számban Florence erőteljes, de mégis tűpontos hangját kíséri a keményre hangolt basszusgitár, a következőben pedig lágy suttogását kíséri a kicsit kimért zenekari munka, amely azért a kornak megfelelően kevés elektronikával is kísérletezik. Az én kedvenceim mégis azok a dalok, amelyek olyanok, mint azoké a számoké amik alapján megismertem a zenekart: melyekben az egyre feszültebbé váló ütemek végén elemi erővel robban ki Florence Welch-ből az öröm vagy a düh.

9,5/10

Még mindig nem tudom abbahagyni a hallgatását, alább (pár szerk.-el) mit írtam róla máshova


Son Mieux - The Mustard Seed (2021)
indiepop


Zseniális album. Nem is tudom mikor élveztem utoljára ennyire zenét, majdnem az összes dal egy sláger.
Nagyon friss, egyben retro, nagyon dallamos és vidám zene ettől - az egyelőre - kevésbé ismert holland bandától. Korábbi EP-ik, dalaik is jók voltak, de ez a tíz szám rendkívül kiforrott munka lett.
Kíváló hangszerelés jellemzi az elejétől a végéig az albumot: lendületes zongorafutamok, kellemes vonósok, pattogós trombita vegyítve mai elektronikával... és azok a botrányosan fülbemászó refrének és vokálok! Az album első hét dala ellenállhatatlanul táncolni hívja az embert, az utolsó harmadban azonban a Trying című dal hirtelen lehoz a jókedvről. Teszi mindezt azért, hogy aztán az érzelmi hullámvasúton újra felfelé haladva az Arcade Fire-re hajazó Heavy Waters újra felépítse a hangulatot a névadó, életigenlő The Mustard Seed fináléjának.
10/10, számomra az év és az utóbbi idők egyik legjobb albuma.