Horizon Forbidden West

Én tegnap értem a végére az NG+ runnak, az első dolgom volt az achik csippanása után törölni ezt a "csodát". Ultra hard nehézségen azért fokozottan kijöttek a harcrendszer hibái is. Amin nem segített az sem, hogy a legtöbb ellenfél valami gusztustalan módon szivaccsá változott és végtelen mennyiségben nyelte a muníciót.
Cserébe ott minden fejlesztés elérhető volt az elejétől kezdve és a bázis elérése után már meg is nyílt a repülés. Azzal sok felesleges baromkodást ki lehetett kerülni, főleg az idióta mászós részeket, amik már az egyben is bosszantóak voltak. Bár imádtam amikor haladtam volna és végig kellett hallgatnom Aloy magyarázását, hogy "Hmmm, vajon mit is kellene csinálnom... Mi lenne ha használnám a fókuszomat"... És addig nem lehet csinálni semmit
Viszont szerencsére a harmadik résszel vége is lesz a sorozatnak (ha lesz egyáltalán harmadik), mert a negyedikben már jönnének a Kaszások is, mert kell egy még nagyobb fenyegetés

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Alap pipa. Eh. Történet nem olyan erős, mint az elsőé. Pacingnek betett a szokásos ow hiba, kapcsolódóan én is kiégtem néha 1-2 napra. Madár feldobta valamennyire a felfedezést, lehet meg kellett volna várni, bár azon a ponton egyszerűbb volt a sztorira ráfeküdni és nem is igazán maradt már ikon a térképen.

Megjelenéskor átpörgettem pár sztori részlet videót aztán annyi elég is volt belőle. Nem is terveztem a pc verzióval, de egy 20-ért kínálták, elhoztam.

Ubisoft játékdesign kikészít. Persze ott kell hagyni, de az ocd nem így működik. Sztorikulcsos baszoktól kapom az agyfaszt. Egy nyamvadt ládát raknak egy szupermohával benőtt szobába, amire várnom kell, mert van ugyan 58 féle sebzésmód a fegyvereken de egy elrohadt fás ablakot nem tudok betörni. Szellősebbre rakott miatt ikonok miatt a respawn szerencsére már nem olyan zavaró mint az első részben, de lehetne valami kis "élet" is ebben a világban, nem csak egy hatalmas checklist. Sivatag széléig lassan minden kitakarítva.

Sztori és setting ismét cipeli a hátán a cuccot, ez a része megint nagyon adja. Egyes elemeiben a ME legjobb* részei jutnak eszembe állandóan, ezek mindig nagy pluszok. Aloy vegyesebb az előző részhez képest. Néha nagyon átérzem a szenvedéseit, néha úgy érzem én vagyok az okozója (gameplay). Mellékkarakterek hasonlóak a világhoz, sokan vannak de kevés az emlékezetes. A visszatérőket legalább jó újra látni.